A média felfalta saját gyermekeit

Mohácson busójárás van, Budapesten szkinhedjárás. Mindenkinek a maga farsangi mulatsága. Ki telet szeret búcsúztatni, ki meg fasizmussal riogatni. Magyarország olykor azt a benyomást kelti, mintha többségben lennének benne a jámbor és hiszékeny emberek, akik komolyan gondolják, hogy a média maga a valóság. Tehát ha kiáll egy rosszarcú ember, és azt mondja, hogy jönnek a terroristák, akkor félni kell. Ha egy másik azt, hogy jönnek a fasiszták, akkor egyenesen a pincébe menekülni. Vannak néhányan, akik akcióba is lendülnek, megalakítják az antifasiszták és ellenállók új alapsejtjeit, melyekből reményeik szerint hamarosan országos hálózat szerveződik, és elsöpri az Árpád-sávos zászlósokat és Orbán Viktort.
E lelkes csapatnak médiaháttere is van, közöttük az egyik legelszántabb a Klubrádió, ahol nem megélhetésből dolgoznak a munkatársak, hanem küldetésből. Bolgár György vagy Orosz József nem azért nem lát ki a szemén, mert nem akar, hanem mert valóban vak. Ha nem fizetnék őket, akkor sem tudnának mást mondani. Behízelgő, nyájas hang mindaddig, míg véleményazonosság van. Elsöprő agresszivitás ellenvélemény esetén. Ne feledjük, a Klubrádió már nemcsak egy kis helyi adócska, hanem hálózat, mely a helyi frekvenciák összekapcsolása révén lassan az egész országban fogható lesz. Ez nem tilos, csak jobb helyeken felelősséget jelent.
A baloldali értelmiség erodálódását azonban nem Bolgár vagy Orosz József szellemi mélyrepülései reprezentálják. Még csak nem is az, hogy a villámszavú Vásárhelyi Mária, aki jobboldali kormány idején oly szigorú mérőedénye a médiaegyensúlynak és a közszolgálatnak, úgy hallgat, mint a hal. Ez legyen az ő és a fürdőszobatükre dolga. Fontos, hogy csengessen a kassza. De az már valóban elgondolkodtató, ha értelmesnek tűnő emberek őrülnek meg. Ül Pikó András a Reggeli gyors stúdiójában, kezeli a Klubrádió borzalmas közönségét, amelyik üdvözli a vizitdíjat, élvezi az energiaár emelését, és hisz a nyugdíjak igazságos értékvesztésében. A miniszterelnöke azt mondta, hogy ez így jó, tehát így jó. Ül Pikó, nem csodálkozik, ez egy ilyen ország, őt pedig azért fizetik, hogy még ilyenebb legyen.
Ám ekkor telefonál egy férfiú, azt mondja, hallotta, hogy Orbán Viktor azzal búcsúzott Árpád-sávos híveitől: kitartás. Pikó felsziszszen. Ez már neki is sok. A hülyeségnek is van határa. Kirúgja maga alól a széket, közelebb hajol a mikrofonhoz, és azt mondja: Kedves hallgatóim! Ugye maguk sem gondolják komolyan, hogy szlovák terroristák magyar nagygyűléseket támadnak, és szabadcsapatok tartanak lőgyakorlatot az erdeinkben? Ugye, tudják, hogy Orbán Viktor nem Szálasi, a magyar tüntetők nem fasiszta csőcselék, s hogy mindenkinek joga van a véleményszabadságra? Még önöknek is, kedves hallgatóim! Csak végre ne higgyenek el mindent, amit mondunk!
De nem. Pikó András nem rúgta ki maga alól a széket. Bizonyára féltette az állását. Ha nem kizárólag emiatt maradt ülve, akkor nagyon súlyos bajok vannak ma Magyarországon. A média felfalta a saját gyermekeit.
(Reggeli gyors. Klubrádió
FM 95,3.)