Egy Vreme című belgrádi hetilapban olvasom Miroslav Karaulac visszaemlékezését a múlt század második felének nagyszerű szerb írójáról. Ösvény Ki¹ kertjén keresztül – ezt a címet adta írásának a szerző, egy régi barát. Pillanatfelvételek, emléktöredékek, szavak. Például hogy dohányzás nélkül nincs az írásnak semmi értelme. „Azért ír az ember, mondta egyszer, hogy rágyújthasson.” Elbűvölte őt a banalitás. Minél inkább el volt koptatva a klisé, annál poétikusabb lett számára. Figyelte a hétköznapi beszédet, a semmitmondó, megmerevedett nyelvi formákat. Belgrád központjában, az egyik ízléstelen cipőkkel teli kirakatban a legrondábbak mellett fedezte fel a reklámszöveget: szép, ízléses, modern. A francia szavakat úgy olvasta, mintha szerbek lettek volna, Jeanne d’Arc neki Zsandárka lett. Szívesen forgatta a kézikönyveket, lexikonokat, enciklopédiákat, szótárakat. Saját stílusának szigorúságához innen vette a mintát meg a menetrendekből, bedekkerekből, krónikákból. Kereste, nyomozta az egyes szavak jelentését, ízlelgette, mérlegelte őket. Az 1989-ben Belgrádban kiadott horvát–szerb, szerb– horvát szótár lapjainak szélére írta megjegyzéseit, abban az esztendőben, amikor eltávozott Danilo Ki¹ a földi térekről.
Kortársunk volt és korunk tanúja. Egy olyan izgalmas életmű megteremtője, amely tanúságtétel Közép-Európa és a Balkán összefonódásáról, a XX. század történelmi tragédiáiról. Az utolsó jugoszláv írónak is nevezik őt, de szerintem tágabb horizontot nyitnak ennél művei. Barátja felidézi, hogy amikor a félig üres Romantika kávéházban egy cigány magyarul kezdett énekelni, Danilo izgatottan rögtön felpattant. Gyermekkorának egy darabját Zalában töltötte, magyar zsidó édesapja a holokauszt áldozata lett. Az apanyelv, a magyar kultúra hatása mély nyomokat hagyott személyiségén és művein. Nem lehet idegen tőlünk.

Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség