Megosztó érdekek

Az arab sajtó egy ideje tényként kezeli az Egyesült Államok Irán elleni katonai csapását. Erre következtetnek mindabból, ami politikai és katonai téren térségükben történik. Amerika már régóta puhatolózik, keresi terve végrehajtásához leendő szövetségeseit. Bár a nyilvánosság előtt a Bush-kormányzat és a Pentagon mindent tagad, mégsem lehet eltekinteni külügyminiszterük, Condoleezza Rice kijelentéseitől, illetve attól a ténytől, hogy az atomválság megoldási lehetőségeinek megvitatására kongresszusi küldöttek érkeztek Izraelbe – erre az al-Ahram egyiptomi kormánylap hívja fel a figyelmet. Amint az korábban Ehud Olmert izraeli kormányfő nyilatkozatából kiderült, Izrael bármit hajlandó megtenni, hogy a számára veszélyt jelentő Irán ne juthasson atomfegyverhez. Elszántságukat igazolhatja a tavaly nyári libanoni háború is, amelynek elsődleges célja a síita Hezbollahnak és szellemi hátországának, Iránnak szóló figyelmeztetés volt, miszerint az izraeli hadsereg, amely a világ egyik legütőképesebb serege, bármikor képes egyedül is villámháborút indítani.
A támadás réme már régóta megosztja az arab közvéleményt. A külvilág felé sugárzott egységes álláspont mögött (vagyis minden mozlim állam elítél egy másik mozlim állam ellen indított megalapozatlan és igazságtalan agressziót) súlyos politikai és gazdasági játszmák zajlanak, amelyekről az arab sajtóorgánumok (mint az ománi al-Watan) véleményrovatában olvashatunk kiváló elemző írásokat.
Magától értetődően ellenzi a támadást Libanon és Irak, valamint Szíria, amely az 1979-es iráni forradalom óta igen jó kapcsolatot ápol a teheráni vezetéssel. Együttműködésüket még szorosabbra fűzi az a tudat, hogy Amerika szemében mindketten a terrorizmust támogató államok. Éppen ezért az ottani médiumok vehemensen reagálnak minden olyan hírre, amely a támadás közeledtét sejteti. Legélesebben a síita al-Manar és a szíriai kommunista pártlap, a Qásiyyún bírálja Amerika terveit, szerintük az Egyesült Államok „cinikusan viselkedik”, és „koholt vádakkal akarja megtéveszteni a nemzetközi közvéleményt”.
Egy másik tábort sem ideológiai, sem politikai érdek nem fűzi egyik vitás félhez sem, ilyen Egyiptom is. Az al-Ahram, amely máskor élesen támadja a Nyugatot, most meglehetősen tárgyilagosan kezeli a témát. A harmadik érdekcsoportot azok alkotják, akik ugyan nyíltan nem állnának egy Irán elleni csapás mellé, de annak megindulásától valamilyen hasznot remélnek. Ezek egyike Líbia, amely arra vár, hogy ebben a zavaros politikai helyzetben újra visszatérhessen a világpiacra. Nagy haszna lehetne ugyanis abból, ha Irán olajtermelésének kiesése miatt új piaci szereplő fellépésére lenne szükség – derül ki a Líbiyá al-Yawmba írásából.