Csoóri Sándor megkeresésünkre először nem kívánja kommentálni a levél tartalmát és fogadtatását, mint mondja: a leírtak önmagukért beszélnek. Aztán mégis megnyílik, s rezignáltan mondja: fontosnak tartották volna, hogy Tőkés László megkapja a bizalmat. Nem beavatkozni akartak, ellenkezőleg: az erdélyi magyarság méltó európai parlamenti képviselete és egysége mellett emeltek szót. S hogy az RMDSZ elnöke az Erdélyi Református Egyházkerület javaslatát ennyire negatívan minősítette? Mivel a reformátusok a brüsszeli mandátumért függetlenként induló Tőkés püspök támogatására buzdítják híveiket? A Kossuth-díjas költőről köztudomású, hogy harminc-negyven éve minden létező fórumon síkraszáll az erdélyi magyarok érdekeiért. Ezért ért egyet Vizi E. Szilveszternek, az Akadémia elnökének azzal a véleményével, hogy ami az Európai Unióban történik, az mostantól már bizonyos szempontból nem kül-, hanem belügynek számít – a határon inneni és túli magyarok számára egyaránt. Ha pedig lenne még magyar– magyar csúcs, s nem szüntette volna meg a kormányzat – fűzi hozzá Csoóri Sándor –, nem kellene levelet írniuk, ott képviselhetnék ezeket az értékeket, és megtehetnék javaslataikat is. Úgy véli: ilyen horderejű nemzeti kérdésekben nem szabad megsértődnie senkinek sem, mivel a magyarság egészének a jövőjéről van szó. S miért lehet Tőkés László olyan személyiség, aki az Európai Parlamentben hitelesen tudja képviselni a romániai magyar közösséget? Csoóri Sándor emlékeztet rá, hogy a Királyhágó-melléki püspök az az eseményformáló egyéniség, akit sem a magyar, sem pedig a román történelemből nem lehet kihagyni. Tőkés László szimbolikus személyiség, megtestesíti a romániai rendszerváltozás legszebb, legigazabb célkitűzéseit. Tulajdonképpen „tartózkodó kérelemként” is lehetne a tizennyolc vezető értelmiségi levelét aposztrofálni – s Csoóri Sándor nem is utasítja el a minősítést. Megerősíti: ők csak kérni akartak, nem direktívákat megfogalmazni. Érzékelik, hogy a romániai magyarság romló állapotban van, az asszimiláció vészes méreteket ölthet, ha nem tesznek valamit. Nem kellene félni az autonómia szótól sem – hangsúlyozza Csoóri Sándor. Az autonómiát, az önkormányzatiságot ugyanis sokan hajlamosak összekeverni a szeparatizmussal, holott éppen az ellenkezőjét jelenti. Tőkés László pontosan érzékeli a fogalom pozitív tartalmát. Csoóri Sándor szerint tehát a magyarság erdélyi autonómiája gyógyír lenne sok mindenre, így az 1990 után elszalasztott egység is létrejöhetne.
Felvetjük, ha Tőkés független jelöltként indul, a szavazatok szétaprózódhatnak, s európai parlamenti képviselő nélkül maradhat az erdélyi magyarság. Csoóri Sándor ezt reális veszélynek tartja, ám emlékeztet: a közelmúlt történelme azt bizonyítja, hogy a környező országokban sehol nem lehet magyarok nélkül demokráciát csinálni. Arra is figyelmeztet azonban: ahogy fogy a magyarság, egyre inkább nélkülünk, a fejünk fölött folyik az államszervezés. Ezért kell felülvizsgálni akár meghozott döntéseinket is: vajon jó úton indultunk-e el? Levelük egyik célja szintén ez a gondolatébresztés volt.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
