Most ismét taktikai érettségéről tett tanúbizonyságot a nagy játékmester: kiváló előkészítés után ragyogó kampányt szervezett. Egyenként felkereste az UEFA, az Európai Labdarúgó-szövetség mind az 52 tagállamát, megszerezte a világszövetség, a FIFA „szimpátiáját”, és a múlt hét végén Düsseldorfban – nem túl sokkal, de nem is épp hajszállal – biztosan nyert az eddigi elnök, a 77 éves Lennart Johansson ellenében. Michel Platini az első játékos, aki az európai szervezetben négy évig elnöki posztot tölthet be, sőt ha közmegelégedésre végzi munkáját, akár többször is megválaszthatják e tisztségre, mivel még csak 51 éves. A játékosok egyesülete és a futballszakszervezetek is mind őt támogatták.
A két jelölt korrekt kampányt folytatott – legalábbis a nyilvánosság előtt. Csak néha hagyták el keményebb szavak a pályázók száját. Az európai labdarúgást 1990 óta irányító Lennart Johansson tapasztalatlannak nevezte hozzá képest fiatal kihívóját, de rögtön fel is adta ezzel a labdát, ugyanis 77 évesen egy újabb négyéves periódusra pályázni ugyancsak merész dolog. Johansson szerint még nem jött el annak az ideje, hogy „horgászni menjen”, ez a gondolat foglalkoztatta 2002-ben is, bár sokan és sokszor látták megfáradtnak a testes vezetőt, ő azonban azt állította, hogy jó egészségnek örvend.
Ám a nemzetközi szervezetről, amelyet tizenhat évig irányított, bátran elmondhatjuk: az UEFA még sohasem állt ilyen jól anyagilag. A következő költségvetésében, a 2007–2008-as szezonban kétmilliárd eurós forgalommal és majd kétszázmillió eurós tiszta bevétellel számol. Ez az 1992–93-as bevétel tizenháromszorosa, amikor elindult a Bajnokok Ligája. Tizenöt esztendő alatt ez a vállalkozás ötmilliárd eurós bevételt hozott. Ebből összesen 635 millió eurós támogatást kaptak a különböző szövetségek. Johanssonnak, aki egy stockholmi klubban adminisztrátorként kezdte pályafutását, kétségtelen érdeme, hogy nemcsak anyagilag tette rendbe, hanem felvirágoztatta az európai labdarúgást. A sportot féltő emberek szerint talán túlságosan is. Valóságos pénzgyártó automata lett a profi futball, és mint láttuk, tavaly például Olaszországban ez több esetben nem vezetett jóra.
„Hát akkor jöjjön a »forradalmár«, aki a Jurassic parkba veti vissza a focit” – jelentette ki Johansson egyik helyettese Platini megválasztását követően. Hiába akarták a nagy futballnemzetek – Anglia, Olaszország, Spanyolország, Németország –, hogy Johansson folytassa, Andorra, Lettország, Litvánia, Észtország, Moldova szavazata ugyanannyit ért, mint a labdarúgás őshazájáé. Ezt nagyon jól tudta az egykori legendás 10-es számú játékos is: „Ez a demokrácia.”
„Platini a száznál kevesebb lakossal rendelkező államok szavazataival nyert. Majd meglátjuk, miként boldogul a szociális romanticizmus bajnoka a mindennapok kemény valóságával” – közölte elégedetlenségét sem palástolva Theo Zwanziger, a német szövetség elnöke, aki nyilván jól megfontolta szavait, de egyenesen sértegette az új elnököt. „A császár”, Franz Beckenbauer szerint is „Johansson volt az UEFA történetének legjobb elnöke, és semmi szükség sincs a Platini-féle forradalomra”.
De miből áll ez a Michel Platini által csak szerényen filozófiaváltásnak nevezett, míg mások szemében valóságos „forradalomként” értelmezett törekvés? Platini vissza akarja adni a futballnak a játék ízét, amelyben ő is nagyot alkotott.
„A futball elsősorban sport, mielőtt termékké válna. Játék, mielőtt piaccá lenne, előadás, mielőtt üzletté válna – fejtette ki nézetét elég egyértelműen a hajdanvolt középpályás. – A focinak, mint majdnem minden másnak, nagyon árt a pénz istenítése… Úgy érzem, hogy épp időben került napirendre az elképzelésem a fociról” – állapította meg az új elnök, aki tudatában van annak is, hogy csupán a megkapott bevételt lehet igazságosabban elosztani a résztvevők között.
„Az emberek 99 százaléka nem érti, hogy miért kell egy labdarúgóklubnak a tőzsdére mennie” – mondta Platini a napokban, amikor bejelentették a sorozatban négyszeres francia bajnok Olympique Lyon tőzsdére vitelét. A gyakran „külföldről jött befektetők és hazai kiszolgálóik” egyre nagyobb nyomást gyakorolnak azért, hogy pénzköpő automatává alakítsák át a nagy nemzeti klubokat. Platini harcot hirdetett a gyanús pénzek futballba áramoltatása és a doppingolás ellen, valamint az ügynökök tevékenységének szabályozásáért.
Mindennek a tetejébe óvatosan csökkenteni igyekszik a „nagyok” kiváltságait a Bajnokok Ligájában: az angol, spanyol, olasz bajnokságból a két első helyezett, valamint két további, a selejtezőkön bejutott indulhat a legjobbak összecsapásán. Ez négy, és ehelyett Platini most három közvetlen helyet ajánl a „nagyoknak” a BL-ben. Az érintett országokban mindenhol felháborodást váltott ki az elképzelés, még akkor is, ha az csak a 2009–10-es szezonban lépne érvénybe. A végrehajtó tanács döntése az első reformintézkedésről áprilisban várható.
A felszabaduló helyekre a „kis” nemzetek bajnokcsapatai pályázhatnának. Ezen túlmenően Platini átadná a „tudást” a focisták képzéséről a kis keleti államoknak, amelyek nagyban hozzájárultak megválasztásához: a térség fiataljai az UEFA által működtetett edzőközpontokban tanulhatnának focizni. Egy másik programpontja a bevételek szolidárisabb szétosztása volt: a közös pénzből többet juttatna a kisebb országoknak.
Egyik célkitűzése már meg is valósult, ugyanis nyílt titok, hogy a FIFA és az UEFA között hadüzenet nélküli háború zajlott, mégpedig a két vezető, Blatter és Johansson jóvoltából. A világszövetség emberének tartott Michel Platini megválasztásával ez a probléma megoldódott. Ám nem örökre. Ugyanis bár Platini ma Blatter kedvence, lehet, hogy egy-két sikeres periódus után megjön az étvágya, és a világ futballját akarja majd irányítani.
Az viszont biztos, hogy új fejezet kezdődik az UEFA és az Európai Unió közötti kapcsolatokban. Johansson három évig be sem tette a lábát Brüsszelbe, ezen Platini változtatni akar. Az egykori középpályás irányító a közeljövőben tárgyalásokat akar kezdeni azért, hogy az EU „különleges sportként” bánjon a labdarúgással, mivel a többi sporttal ellentétben összehasonlíthatatlanul nagyobb gazdasági szektor áll mögötte. Az Európai Unió korábban elzárkózott ettől, mindenesetre a megbeszéléseken szükség lesz Platini összes diplomáciai érzékére. Az elnök megígérte egy európai charta előkészítését, amely átfogóan szabályozná a labdarúgást.
Az csak természetes, hogy egy földrésznyi sportszövetség irányításáért erőteljes politikai lobbitevékenység indul be. Például a franciák azt a következtetést vonták le az elmúlt évek sikertelen olimpiai pályázataiból, hogy Franciaország a sportdiplomáciában alig van jelen, csupán egyetlen világszövetség élén, a vívóknál van francia elnök. Épp ezért a francia politikai élet számos szereplője egészen az államfőig, Jacques Chiracig előszobázott, és kérte a francia diplomácia támogatását, hogy jelöltje nyerjen az UEFA-elnökségi harcban. Vajon mit ajánlott fel cserébe? Ez viszont titok, talán támogatásért másféle támogatást.
Mindenesetre Franciaország kitörő lelkesedéssel fogadta, hogy egyik legjobb futballistája irányíthatja ezután az európai futball ügyeit. Nyilvánosan egyetlen honfitársa nem repesett az örömtől: a londoni Arsenal francia edzője, az elzászi Arsène Wenger. A félig már angolnak mondható Wenger attól fél, hogy a lotaringiai Platini most úgy tesz, mintha programja csak tőle függene. „Ezt mind meg kell szavaztatni az UEFA végrehajtó tanácsával, s ott problémák lehetnek” – szögezte le Wenger, aki hozzáfűzte: „Platini megválasztása nem változtatja meg a sportág sorsát.”
Ám a saját sorsát mindenképp. Olasz nagypapája gyökereit sohasem tagadta meg az 1955-ben a Nancyhoz közel fekvő Joeufben született unoka. Nancyban kezdte el rúgni a bőrt a kisfiú, itt lett irányítója a gárdának, majd a legendás saint-etienne-i csapattal francia bajnokságot nyert. Platini igazi tündöklésének ideje az olaszországi Juventusban jött el, különös viszony fűzte az öreg tulajdonoshoz, Agnellihoz. Ekkor már az európai futball nagyjai közt emlegették, a játékmestert pedig a brazil Pelével vagy az argentin Maradonával mérték össze a világrangsorban. A stoplis cipőt szögre akasztva edzősködött is, egészen a francia szövetségi kapitányságig vitte, de valahogy sohasem jött ki neki a lépés, hogy igazi sikert érjen el. Az 1992-es Európa-bajnokság után, 38 évesen döntött úgy, hogy sportdiplomáciai pályára lép, amelynek most jelentős állomásához érkezett a hazájában korántsem jakobinus forradalmárként, inkább jól meggondolt reformerként ismert Michel Platini.
Vajon nekünk mit hozhat, vagyis inkább mit vihet el tőlünk az új elnök? Elsősorban a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokság horvát–magyar pályázatának elbírálási esélyeiről van szó. Mondják, a számtalan szállal Olaszországhoz kötődő Platini azon lesz, hogy Itália rendezze meg az Eb-t. Épp ezért volt a magyar szövetség jelöltje Johansson, aki támogatta, hogy a viszonylag kisebb államok közösen rendezzék meg a négyévenként sorra kerülő eseményt. Ráadásul a földrész keleti felén ez lett volna az első ilyen együttműködés. Most viszont Michel Platini egyesek szerint arroganciájával, mások szerint csupán cinizmusával is számolni kell a döntéshozatalban. Mint előzetesen elmondta, elnökként csak akkor fog szavazni, ha a 14 tagú bírálóbizottságban szavazategyenlőség alakulna ki. A magyar szervezők mindenesetre azonnal elküldtek egy tervet arra az esetre, ha Platini elképzelése érvényre jutna, azaz a jelenlegi tizenhatról huszonnégy csapatra emelnék az Eb-n részt vevők számát. Talán nem árt a sietség, hogy elfeledtessük rossz előzetes mérlegelésünket a minapi elnökválasztáson.
origo.hu
Eltűnt pásztói nőt keres a rendőrség
