Van lejjebb…

„Nincs lejjebb” kesereg egy fülsértő irományában Petri Lukács Ádám előretolt vízágyú a Népszabadságban. Hogy miért e dobhártyaszaggatás? Elsősorban mert képtelen kilépni a mi vagyunk az igazság és annak letéteményesei szerepből, ami korát és „munkásságát” tekintve röhej, másodsorban a nyűtt igazodás, hogy Orbánt minél jobban elkapálom, annál frankóbb gyerek vagyok. Orbán Viktort aljas húzásokkal operáló halandzsázó paprikajancsinak nevezi. A hevület hordoz némi extremitást, mivel Petri a közelmúltban perelt be egy ellenkező oldalon működő kiváló publicistát, aki viszont a nevezett édesapjáról ejtett volt kegyeletsértő szavakat. A Népszabadság, óh, mily kár, stílusilag lassan beéri a Népszavát.
A Kossuth tér kordonjának lebontása semmi. Húszperces mozzanata annak a dágványos, káoszos, hazugsággal teli, ájtatoskodó és egyre sötétebb időszaknak, amelynek előidézője és mozgatója nem Orbán Viktor, hanem, egy Gyurcsány Ferenc nevezetű miniszterelnök, aki barátjával karöltve öt év alatt a szakadék szélére juttatta az országot. 2002-ben a régió sztárjai voltunk, ma igazoltan a legutolsók a sorban. Ez tény. A többi magyarázkodás, kenegetés, porhintés és szemfényvesztés.
Kihagytam valamit? Óh, igen. Hogy mindez tévedés, nem Gyurcsány és tettestársainak műve, hanem a paprikajancsi Orbáné, meg a Fideszé. Ők taszítják a törvénytelenség káoszába az országot, és tőlük szenved a miniszterelnök, amikor emeletes baromságokra ragadtatja magát – kissé félrehajtott fejjel és sírós hangon –, mint Szili Katica a „köteles” főpróbán, hogy: „bajban van a köztársaság akkor, ha valaki vagy valakik szembeszegülnek a rendőrség intézkedéseivel, és nem tartják be a törvényeket. A rendőrséget óvni és szeretni kell.” Lehet, hogy ezt az utóbbit nem mondta, de eggyel több ökörség már nem számít.
Drága Miniszterelnök úr! Csapja fel a Munkásmozgalom történetének Nemes Dezső által gondozott köteteit, és frissítse fel a tanulmányait. A véres csütörtöktől a vörös Csepelig miről szól a magyar munkásmozgalom? Na, ugye! Lendvai Ildikótól Nyakón, Charles Gatin, Fejtő Ferencen, Halmai Gáboron át Gusztosig egyetlen elhaló hörgés az egész haladó baloldal. A világnak vége van, ennél lejjebb nincs már, mondja Petri Lukács Ádám, mert ezzel a törvénytelenséggel üzentek a műveletlen, tájékozatlan szélsőjobboldalnak. Ádika, jöjjünk össze, és beszéljük már meg ezt a tájékozatlan és műveletlen minősítést mirólunk, mert mivelhogy én is ott voltam a Kossuth téren, ahol sok okos és tájékozott barátommal találkoztam ott, úgyhogy birizgál a kétely, miszerint magácska kissé hazudós. A Kossuth tér, ami ugye nem magánterület, nem Gyurcsány birtoka, nem a képviselők homokozója, hanem nyílt tér. Közterület, aperto loco, agora, amelyet törvénytelenül nem zárhat le a magyar nemzet bármely tagja elől, nem létező jogszabályra hivatkozva egy törvényben járatlan, tájékozatlan és műveletlen főrendőr. Vagy nagyon is jártas, s így a miniszterelnökkel összejátszva követik el a törvénysértést. Amire hivatkozni a Gyurcsány-kormánynak a legnagyobb szemérmetlenség.
Mi az, egy kerítés lebontása? Semmi. És mi a valami? Az, hogy a rendőrök, felsőbb parancsra, visszaépítették. Nem is nagyon kódolt az üzenet: teszünk rátok, magyarok! Közben óriási a csönd a képviselők ötmilliárd forintnyi, számla nélkül kapott pénze körül. Mi a legnagyobb adócsalás? A feketén szerzett pénz. Mi egy nyomorult kerítés ehhez a gigantikus törvénysértéshez képest? Hogy nincs lejjebb? Dehogy nincs, Gyurcsány ötlettára kifogyhatatlan.