Tolvaj

Tolvaj ez mind a kettő, drága, aranyos Albán Úr, a férje is meg a felesége is! Régi orrom van nekem ehhez, rendész voltam a korábbi időben, nálunk alapkövetelés volt a jó erkölcs meg a nyomozói tehetség, amikor jöttek ki a gyárból az asszonyok, és némelyik el akart vinni haza, ami megtetszett neki odabent. Azokat kell észrevenni, akik gyanúsan vihorásznak a tíz óra munka után, meg akik a sor végén úgy tesznek, mintha nincs náluk semmi, vagy akiknek nagyon megvastagodott a testük reggel óta. Aztán amikor megtaláljuk náluk a szövetet, akkor meg pirosan kiabál, hogy valaki beletette, mert ő nem is látta eddig azt a posztót. Mi kihívtuk az igazi rendőrt, a szövetet meg visszatettük a gyárba, vagy, ha tényleg divatos, jó anyag volt, akkor snóbliztunk érte, és ráfogtuk, hogy elszakadt, vagy, hogy kevesebb volt, mint amennyi. Sajnos már nincs ez a jó munkahely, mert az Igazgató Elvtárs régen megvette, amikor a Párt gyorsan eladta neki, még az Antallék diktatúrája előtt, és most az övé, a rendészt meg kirúgta egyből, pedig azelőtt nem zavartuk őt. Hát ez van, drága Albán Úr, és ezt is csak azért mondtam el, hogy nem a levegőbe beszélek, mert megszagolom én a tolvajt, akárhogy illegeti magát, hogy ő aztán nem visz szövetet. És ugyanúgy bizonyítékom is van! Hát kérem, Albán Úr, ugye, nagy téma, hogy az Orbán Viktor összelopkodta a könyvének a szavait a sok saját beszédéből. Nem csodálkozom én ezen, az ilyen Orbán Viktorok miatt kellett eladni gyorsan a gyárat az Igazgató Elvtársnak, azóta utálom ezeket a taknyos csirkefogókat. Tehát, hogy a könyve. Elmondja a beszédet, aztán ugyanazt megcsinálja könyvnek, és reklámozza, hogy izgalmas, fordulatos történet, a gyanútlan ember meg, aki éppen nem figyelt oda a beszédre, megveszi, és azt hiszi, hogy igazi könyvet olvas. De ezt eddig is tudtuk, Albán Úr, hogy az Orbán egy bűnöző, az lett volna a furcsa, ha ártatlan lenne, mert azt nem tud. Hanem az én régi orrom! Mert a felesége is, az a Lévay Enikő, az is könyvet írt! Anikó? Az mindegy, Albán Úr, a lényeg a szövet. Ez lett nekem gyanús. És igazam lett! Megvettem drága pénzért annak a nőnek a könyvét, remélem, hogy a beletérülési keretösszeget a nyomozati hatóság során visszajuttatják hozzám, mert van helye annak a pénznek. Elolvastam. Kérem, Albán Úr, a feleség is lop. Először is ugye, a könyve olyan szakácskönyvszerű valami. Hogy ő recepteket ad az olvasónak a könyv áráért cserébe. És már le is bukott. Van nekem itthon egy olyan régi szakácskönyvem, a Horváth Rozitól. Megjegyzem, a Horváth Rozi még hat forintért adta a könyvet, nem ezrekért, mint ez a Lévay aszszonyság, ez is jellemző. És akkor a lopás. Az Orbánné könyvében benne van a bableves. De a bablevesről már a Horváth Rozi is írt! A palacsintáról is! A sültekről is! A Lévay Anikó fogta az ételt, átvette a saját könyvébe, aztán változtatott rajta, hogy de ő így főzi meg úgy süti, de, és itt jön a lényeg, drága, aranyos Albán Úr, a bableves, az bableves. Na, mit szól ehhez, Albán Úr? Ugye, ugye?

Lejegyezte: Csermely Péter