Szociális? Piacgazdaság?

2007. 07. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Honnan ez a gyűlölet? Miért e nagy izgalom? – kérdezhetnénk álnaivan az Orbán Viktor hagyományos tusnádfürdői beszédét követő izgága reakciókat hallva. Maga a szöveg ugyanis, bár lesújtó kritikával illette a mai kormányzás „eszmei” alapjait, sem stílusában, sem tartalmában nem lépte át a konszolidált ellenzékiség határait. Sőt.
Árulkodó volt a kormány közeli sajtó zászlóshajójának próbálkozása: az ismert genetikus a Fidesz elnökének két évvel korábbi, elnagyoltan idézett szavait ostorozta. Horn Gábor (SZDSZ) a karácsonyfa után az elemi logikát állította a talpáról a fejére, amikor a beszédben használt szavak önkényes összevonásával nemzetiszocializmust emlegetett, de hát az ő köreiben a demokratikus jobboldal lenácizása lelki szükséglet. Ehhez képest üdítő szellemi tornagyakorlat volt Tamás Gáspár Miklóstól a tegnapi Népszabadságban a ’68-as eszme orbáni revízióját a szabadságellenesség nyílt meghirdetéseként értelmezni.
A baloldal és a jobboldal meghaladásáról szóló mondatok kritikája viszont nem alap nélküli: Orbán Viktor éppen e fogalmakhoz próbált új, a mai magyar viszonyokhoz illeszthető jelentést társítani. Eszerint az új jobboldal demokrata, versenypárti, nemzeti és szociális, míg a kormányoldal monopolista, antiszociális és így tovább. A beszédben az éles töltet nem a hagyományos közösségeket bomlasztó, nihilista „szabadságeszmény” kárhoztatása, hanem a gyurcsányi politika által fenyegetett középosztály és a felemelkedés esélyétől végképp megfosztott szegények közötti összefogás meghirdetése volt. Nem kisebb feladat ez, mint az érdekegyesítés volt a reformkor idején, a túlméretezettnek látszó reakciók is ezt a szándékot igyekeznek hitelteleníteni. Kétségtelen, ezt a politikát a Fidesz kormányon és ellenzékben is sok következetlenséggel képviselte, ám a baloldallal szemben legalább megpróbálta.
Az a megjegyzés, hogy a volt kormányfő a szegények felkarolásának gondolatával a baloldal térfelére tévedt volna, szóra sem érdemes. (Gyurcsány Ferenc arról beszél újabban, hogy ők építik fel a polgári Magyarországot.) Orbán Viktor szavai azért veszélyesek, mert megpróbálnak rendet vágni a részben szándékosan gerjesztett ideológiai zűrzavarban. A kisebb pártok pozíciója többé-kevésbé világos. Az úgynevezett SZDSZ – amely régen nem a szabadság pártja – az állami vagyon nélküli gazdaság utópiáját hajszolja, piaci fundamentalizmusától a neoliberális tanítómesterek is viszszarettennének. Az MDF tőrőlmetszett neoliberális párt, hiszen csökkentené az állami újraelosztást, híve a további privatizációnak, s szegényről és gazdagról megfeledkezve a bizonytalanul definiált középosztályra koncentrál. Ezzel az európai gyökerű antalli eszme, a szociális piacgazdaság helyett a jelző nélküli paicgazdaságot hirdeti. Az MSZP önmagára nemcsak modernizáció-, hanem szegénypártiként is tekint, csakhogy egyre bágyadtabb ellenállást fejt ki az ezzel ellentétes törekvésekkel szemben. Vezére remekül példázza a baloldalisághoz való ambivalens viszonyt: szónokként érző szívű szocialista, tőketulajdonosként rideg szívű kapitalista, kormányfőként meg inflációt növel, és egyoldalúan befektetőpárti.
A Fidesz elnöke a valós szándékait mind kevesebb sikerrel rejtegető kormánypolitikával feleselve próbálja meghatározni pozícióját. Társadalomképét ellenfelei zavaros tákolmányként igyekeznek beállítani, holott könnyen felfedezhető, a szociális piacgazdaság újrafogalmazott eszméjéről van itt szó. Az MDF-kormány kezéből hamar kiesett zászlóért hajolt le a tusnádfürdői szónok. Ez volna a nagy populista eretnekség? A szociális piacgazdaság mint célkitűzés alkotmányunk első mondatában is szerepel. Legfőbb ideje, hogy az elvont eszme testet öltsön.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.