A kiszabadított igazságbeszéd

Mint tudjuk, a Bibliában is benne van, hogy nincsen Isten. Bizony, így, szó szerint. S ez nem valami fordítási hiba, későbbi betoldás, nem is holmi ateista mesterkedés, hanem betűhív részlet a XIV. zsoltárból. Csak éppen az eredeti szövegkörnyezetéből kiemeltük a mondatrészt, az egész úgy hangzik, hogy „A bolond így szól az ő szívében: Nincsen Isten!” (XIV. zsoltár, Szenczi Molnár Albert fordítása). Mondanunk sem kell, ez már egészen mást jelent, mint az eredetileg hangoztatott istentagadó idézet. Ki kell ábrándítanunk az ateistákat, a Szentírás nem használható fel ily könnyedén a hit elleni propagandára.
Szemléletes és lényegbe vágó, ezért sokat citált példája ez a szövegösszefüggésből kiragadott idézetekben rejlő félrevezető, megtévesztő, manipulatív lehetőségeknek. Valljuk meg, visszataszító eljárás a másik szövegének értelmét kiforgatva, ellene szegezni olyan gondolatokat, amelyeket nem gondolt, állításokat tulajdonítani neki, amelyeket egyáltalán nem mondott. Gyáva, jellemtelen, primitív emberek szokása ez, magyar politikusok, újságírók és egyéb független értelmiségiek részéről szokatlan az ilyesmi. Ezért is kavart oly nagy vihart Gyurcsány Ferenc őszödi beszéde, amelyről a jobboldal azt tartja, hogy a magyar történelem egyik mélypontja, a demokrácia szégyene, minden kitételében megveti, megalázza a magyar népet, ezzel szemben a baloldalon azt mondják, hogy a nagy nyilvánosság csak kiragadott mondatokat, másfél percnyi vágott változatot, s miként a „legolvasottabb” publicistája írta: tendenciózus sűrítményt ismerhetett meg. Valójában ez egy szenvedélyes igazságbeszéd, épp az ellenkezőjéről szól annak, amit a jobboldal bizonyítani szeretne róla, aki teljes terjedelmében ismeri, annak egyedülálló intellektuális élményt jelent. Sajnos, a többség nem így tudja, mert a jobboldal túszul ejtette a szöveget, azaz összefüggésükből kiragadott részletek alapján meghamisítja a miniszterelnök üzenetét, megtéveszti, félrevezeti a jó szándékú, gyanútlan közvéleményt. A túszejtés súlyos bűncselekmény, tisztességes embereknek – politikai elkötelezettségüktől függetlenül – küzdeniük kell ellene. Ezért nekünk itt, a jobboldalon is kötelességünk, hogy minden méltó és alkalmas eszközzel igyekezzünk feltárni az őszödi beszéd igazi, eredeti, hamisítatlan tartalmát, a miniszterelnök valódi szándéka szerint. Joggal feltételezzük, hogy az őszödi beszédben is találunk olyan részleteket, amelyekkel a miniszterelnök igazát bizonyíthatjuk.
Kezdjük azon tétellel, miszerint Gyurcsány, elunván a politikai elit rendszerváltás óta folyó sunnyogását, mellébeszélését és hazudozásait, gyökeresen szakítani akar ezzel a gyakorlattal, s az igazmondást, a felelősségvállalást tenné politikája alapvető értékeivé. Nos, nem szolgálhatunk igazán jó hírekkel. A szöveg tüzetes átvizsgálása után csak egyetlen, némi jóindulattal idevágónak mondható részletre akadtunk. „Majdnem beledöglöttem, hogy másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna. Ehelyett hazudtunk reggel, éjjel, meg este. Nem akarom tovább csinálni. Vagy megcsináljuk, és van hozzá egy emberetek, vagy mással kell megcsinálni!” Nyilvánvaló, hogy Gyurcsánynak a tétlenségből, a látszatkormányzásból van elege, de vegyük úgy, hazudozni sem akar a továbbiakban. (De akkor meg miért hazudik folyamatosan azóta is?) Mindenesetre ez így meglehetősen vérszegény fellépés a hazugságok ellen. A „szenvedélyes” szónoknak egy rossz szava nincs a hazugságról, nem követeli meg sem magától, sem a környezetétől az igazmondást, olyan kifejezések, mint őszinteség, világos beszéd, igazság, csak nagyon ritkán, akkor is egészen más szövegösszefüggésben fordulnak elő. (Például: „Hamar eljött az igazság pillanata.”) A másfél évtizede hazudozó politikai elitről egyáltalán nem esik szó, a korábbi politikusok közül csak Orbán Viktor említtetik, de nem a hazugságokkal kapcsolatban. Szóba került még Horn egyik minisztere, aki állandóan le akart mondani, valamiért Gyurcsány egyik elődje, aki folyton azt mondta, hogy én nem ilyen vagyok. Ebből kikövetkeztetni a rendszerváltó politikai elit ostorozását, felelősségének számonkérését, különleges hallásra vall.
Persze nem szükséges mindig mindent szájbarágni. Akinek érvényes, fontos mondanivalója van, annak felesleges állandóan fogadkoznia, hogy igazat mond, higgyenek neki. Ha az őszödi beszéd arról szólt volna, hogy mi következik, milyen változásokra készüljön az ország, akkor senki nem törődne a „Hazudott-e, ki és miért?” típusú problémákkal. Gyurcsány pedig a következőképpen vázolta a jövőt: „Nem arról szól, hogy nekem van egy A-tól Z-ig megírt forgatókönyvem és azt mondom, hogy ki fogom belőletek verni. Egy francot! Van A-tól Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy legyenek már úrrá végre kishitűségükön meg a régi igazságaikon.” Másutt így biztatja híveit: „Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt.” De olykor még az a két, előre ismert lépés sem jelent valóságos alternatívát. „Ott tévedtek, ha azt hiszitek, hogy van választásotok. Nincsen. Nekem sincs. Ma legfeljebb az a választás, hogy megpróbáljuk-e mi befolyásolni, hogy mi történik, vagy ránk fog omlani a francba.” Konkrétabban megfogalmazva: „Reform vagy bukás. Nincs más.” Bár ilyen egyszerű lenne a képlet! Sajnos a valóság azt mutatja, hogy az úgynevezett reformok ellenére is bekövetkezik a bukás, amennyiben a lakosság életszínvonalának zuhanását, az ország tönkretételét értjük alatta.
Végső soron a vezető tétovasága, bizonytalansága is megbocsátható, mi több, tiszteletre méltó is lenne, ha vitathatatlanul bizonyítaná, hogy tetteit, gondolatait, kétségeit is az ország sorsáért való aggodalom vezérli, hogy minden erejével, minden idegszálával arra törekszik, hogy hazáját nagygyá tegye, felvirágoztassa, lakói jólétét elősegítse, boldogulási törekvéseiket az ország lehetséges erőforrásaival s a maga teljes tehetségével támogassa. Erről ekképpen nyilvánult meg a miniszterelnök: „Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet. Hogy nem kell lehajtania a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát nem őhozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt. Imádtam. Életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálok. Nem a történelemkönyveknek, arra szarok.”
Tekintsünk el a miniszterelnök emésztési problémáitól és tápcsatorna-sikereitől. Figyelmeztessünk inkább arra, hogy az a másfél év, amelybe majdnem beledöglött, tulajdonképpen élete legszebb része volt. Mert nem Gyurcsány volt bizonytalan akkoriban, hanem a hatalma állt ingatag lábakon. Mondjanak bármit a miniszterelnök lakájai és udvaroncai, az őszödi beszéd a hatalom beteges szeretetéről szól. Arról, hogyan lehet megszerezni, s megtartása érdekében miféle új, szokatlan reformertechnikákat kell alkalmazni. Erről győznek meg a „kontextusból kiragadott” és az autentikus idézetek egyaránt. Igaz, mi itt a jobboldalon állítólag nem tudunk dekódolni.