Kevesen úsznák meg az ingatlanadót

Egy húszmillió forint értékű lakás után évi ötvenezer forint ingatlanadót kellene fizetni – állapítja meg egy birtokunkba került tanulmány. A dokumentum szerint az adó szinte minden ingatlantulajdonosra vonatkozna.

Ha kormány az ingatlanadó bevezetése mellett dönt, célszerű azt a lakossági és a vállalati ingatlanokra egyaránt kiterjeszteni, az adóköteles érték alsó határát pedig nagyon alacsonyan vagy éppen nulla forintnál kell meghúzni – állapítja meg az a Pénzügyminisztérium és a Kopint-Tárki Zrt. által készített tanulmány, amely az ingatlanadó jövő évi bevezetésének lehetőségeit vizsgálja. – A minden tulajdonosra kiterjesztett adót a társadalom szegényebb rétegei nem tudnák megfizetni, illetve munkahely hiányában nem tudnák igénybe venni az adókedvezményeket. Az ő részükre az adófelfüggesztés lehetne a megoldás – áll a munkaanyagban. A dokumentum szerint az ingatlanadó életbelépésével egységesülne a jelenlegi, több ágra bomló, ingatlanokat terhelő rendszer. A kommunális adó, az építményadó, a telekadó, a luxusadó, valamint az idegenforgalmi adó a tervek szerint beleolvadna az egységes ingatlanadóba. Tavalyelőtt a fent említett közterhekből 63,8 milliárd forint folyt be. A magas adminisztratív költségek miatt az ingatlanadónál ennél jóval nagyobb bevételre lesz szükség.
*
A szerzők ennek kiszámítására több kulccsal is végeztek kalkulációt. Számításaik szerint az általuk javasolt kulcsokkal, amely a lakóingatlanok esetében évi 0,25 százalékos lenne, egyéb ingatlanoknál pedig 0,5 százalék, az éves bevétel elérné a 220,3 milliárd forintot. Mindebből kimutatható, hogy például egy húszmillió forint értékű lakás után évi ötvenezer forintot kellene fizetni.
Az adó kivetésének legvitatottabb pontja az ingatlanok értékbecslése. A visegrádi országokban egyszerűen négyzetméterre vetítve állapítják meg a fizetendő öszszeget. Ennek előnye, hogy nagyon leegyszerűsíti az adómegállapítást. Ugyanakkor ez a megközelítés csak felületes eredményeket ad, hiszen egy településen belül is igen jelentős árkülönbségek lehetnek – szögezi le a tanulmány. A piaci árak alapján végzett felmérés szintén nem vezet eredményre, hiszen az ehhez szükséges adatbázis nem létezik. Ráadásul egyes térségekben akár évtizedekig sem cserélnek az ingatlanok gazdát, így a piaci ár nem is határozható meg. A tanulmány szerint a luxusadó kapcsán kialakult módszer működhetne megfelelően, vagyis a településeket övezetekbe sorolnák, majd meghatároznák a zónákra vonatkozó négyzetméterárakat. A vállalkozások tulajdonában álló ingatlanok értéke pedig a nettó könyv szerinti érték alapján lenne viszonylag egyszerűen kalkulálható – áll a dokumentumban. Ugyanakkor a szerzők elismerik, hogy az ingatlanállomány adóalapként használt értéke eltérne a piaci áraktól, úgy vélik, alacsonyabb lenne annál.
Az ingatlanadót csak akkor szabad bevezetni, ha az más – elsősorban a munkát terhelő adók – kiváltását, érzékelhető mérséklését szolgálja, s ebből az adókönnyítésből egyaránt részesülnek a vállalatok és a háztartások – áll a szakmai anyagban. A tanulmány készítői elismerik, hogy az adó bevezetésével a személyi jövedelemadót (szja) fizető ingatlantulajdonosok többségének terhei érzékelhetően emelkednének.
Ennek elkerülése érdekében több alternatívát is kínál a tanulmány. Az egyik lehetőség az lenne, ha az ingatlanadót vagy annak meghatározott részét az szja-ból, vagy a vállalatok társasági adóalapjából, esetleg helyi iparűzési adójából vonnák le. A másik megoldás szerint jelentősen csökkenteni kellene az szja és a társadalombiztosítási járulék kulcsait. Amennyiben a döntéshozók az utóbbi módszert választanák, akkor az ingatlantulajdonosok új adónem miatt kialakuló többletét jövedelemtől függően kellene visszaosztani az adófizetők számára. Szakértők szerint a fenti feltételek teljesülésére a jelenlegi költségvetési helyzetben kevés az esély, ezért kétséges, hogy az ingatlanadó bevezetésével nem növekednének tovább a háztartások és a vállalkozások közterhei.