Orbán: Hamarosan eljön a válság megoldása

Sosem lehet ezt az országot úgy tönkretenni, hogy ha a polgári, nemzeti erők összefognak, ne tudnák azt újra fölemelni – jelentette ki Orbán Viktor, a Fidesz elnöke szombaton, az 1987-es lakiteleki találkozó huszadik évfordulójára rendezett konferencián. Az ünnepségen a felszólalók egységesen elutasították az antidemokratikus, szocialista Zuschlag-modellt, és egy valóban a társadalom érdekei mentén politizáló kabinet felállítását sürgették a tömegbázisát vesztett maffiakormánnyal szemben.

A népes hallgatóság részvételével a Lakiteleki Népfőiskolán megtartott jubileumi eseményen Orbán Viktor, a Fidesz elnöke úgy vélekedett: az új baloldal három tekintetben is megmutatta igazi arcát. A rendszerváltás erkölcsi fundamentumait lerombolta, a gazdaságot tönkretette, s elindította a hatalommal való visszaélés politikáját. A volt miniszterelnök ezt a kormányzati rangra emelt módszertant Zuschlag-modellként jellemezte. Ez anynyit jelent, hogy központilag szervezik Magyarország és a benne lakó polgárok erőforrásainak ellopását. A maffiapolitizálás sötét korszakát éli Magyarország, amikor egy milliárdos klikk van hatalmon. Orbán Viktor nyomatékosította: az uniótól nem a kormányok kapják a pénzeszközöket, hanem az emberek a felzárkózás és az életszínvonaluk emelése érdekében. Felhívta a figyelmet a fenyegető szociális válság veszélyeire, mert ha ez bekövetkezik, elhúzódó krízisre kell számítani. Nem szabad engedni, hogy belecsalják a nemzeti oldalt, a társadalmat egy olyan helyzetbe, amellyel kiírhatjuk magunkat azokból a kedvező folyamatokból, amelyek éppen most indultak meg Európában. Szerinte vajákos az, aki azt mondja, meg tudja jósolni, hogy mikor következik be egy alapvető közéleti váltás. Így ő sem tudja, pontosan mikor fog elkövetkezni az elkerülhetetlen elszámolás. Abban azonban bizonyos, hogy hamarosan eljön a válság megoldása. Mindehhez a népszavazást javasolta, amely 2008 tavaszára alapvetően fogja megváltoztatni a hazai politikai viszonyokat. Olyan sorsdöntő esemény, megtisztító, katartikus élmény lesz ez, amikor sok millió ember egyszerre ébred rá, hogy ugyanazt akarja.
A nemzeti összefogás Orbán Viktor beszédének is egyik fő motívuma volt, ám a népfőiskolai tanácskozást és a publikumot is áthatotta az egységes fellépés megteremtésének az igénye. Úgy is fogalmazhatunk: a közös hullámhossz megtalálásáért a jobboldal akár hálás is lehetne a magát megszokásból még mindig baloldaliként meghatározó politikai-adminisztrációs-gazdasági konglomerátumnak, hiszen önkényes életellenes intézkedéseivel összekovácsolta a sokszor perlekedő feleket. (Talán ennek a formálódó konszenzusnak az előjeleit érezhették meg a „kormánymegtartó” tévécsatornák is, mert egyáltalán nem tapostak egymás sarkára igyekezetükben, hogy tudósíthassanak.) Egyetértés volt mindenekelőtt abban, hogy a jelenlegi, maffiaszerűen működő kormánynak távoznia kell, mert csalással megszerzett hatalmával visszaélve olyan antiszociális és antidemokratikus intézkedéseket hajt végre, amelyekre semmilyen felhatalmazást sem kaphatott. Az előre hozott választást a legtöbben szintén elengedhetetlennek tartották, mivel különben olyan precedens teremtődhetne, ami megcsúfolhatná az európai jogállami demokráciák alapjait és gyakorlatát. Fricz Tamás politológus hangsúlyozta: olyan vis maior helyzet állt elő, ami nemcsak Nyugaton, de Közép-Európában is példátlan, hiszen egy kormány nem kormányoz, viszont minden felelősségvállalást elhárít magától. Morvai Krisztina, a Civil Jogász Bizottság társelnöke – egyes jobboldali megnyilatkozásokat is bírálva – azt fejtegette, hogy alapvető demokratikus, emberi jogi kérdésekben nem lehet opportunistának lenni. A hamis megértés jegyében így a kormányzattal sem lehet kompromisszumokat kötni az általuk elkövetett súlyos bűnök miatt. Teljes volt a nézetazonosság, hogy kizárólag európai, demokratikus jogállami megoldás lehetséges a jelenlegi, szabad rablásra specializálódott hatalmi képződménnyel szemben.
Azoknak az érdekbaloldaliaknak, akik abban reménykedtek, hogy a jelenlévő Csurka István vehemensebb álláspontra fog helyezkedni, csalódniuk kellett. A MIÉP elnöke egyértelművé tette, hogy maffiás államcsíny történt, ám csakis a békés, demokratikus, mégis határozott utat tartotta egyedül járhatónak. Ugyanő hitet tett a nemzeti oldal felsorakozásának szükségessége, az ellentétek félretétele mellett. Akárcsak Csurka István – aki egy valódi baloldali program létjogosultságát evidenciának tartotta –, mások, köztük Pozsgay Imre is védelmébe vette a jelenlegi kabinettel szemben a baloldali értékeket és állampolgárokat, akik jelenleg párt nélkül vannak. A volt államminiszter szerint a baloldali gondolkodású emberek közül sokan már rájöttek, hogy a hatalom kijátszotta, becsapta őket. Szent Ágostont idézte: az az állam, amely megsérti önnön törvényeit, semmiben sem különbözik egy rablóbandától. Ángyán József egyetemi tanár is arra intett: a választóvonal egyáltalán nem ott húzódik a társadalomban, ahol a ma uralmon lévők szeretnék láttatni. Utalt rá: abszurditás, hogy az állam nem a feladatait látja el, hanem egy, az emberek előtt láthatatlan érdekkör oldalára áll. Széles Gábor vállalkozó arra világított rá, hogy a koalíciónak még gazdaságpolitikája sincs, amivel legalább vitatkozni lehetne. Az MGYOSZ elnöke a reformot egyszerű rombolásként jellemezte, és a kínai kommunista párt hajdani véres kulturális forradalmához hasonlította. Pedig igen egyszerűen ki lehetne dolgozni egy olyan programot, amit az emberek támogatnának. Bíró Zoltán irodalomtörténész is azt kárhoztatta, hogy függő helyzetbe akarják taszítani az ország népességét. A jobboldal felé pedig célként fogalmazta meg, hogy váljon vonzóvá a választópolgárok előtt. S hogy mennyire lehet vonzó a mai műbaloldal a súlyos kártételei után? Fekete Gyula író szarkasztikusan jegyezte meg: nemcsak szavazóikat, de már saját magukat sem képesek képviselni a kormánypárti képviselők. Csoóri Sándor Kossuth-díjas író a magyar irodalom tehetséges reprezentánsainak szélsőségesen megalkuvó kormánykiszolgálását tette keserűen szóvá. Pedig – emlékeztetett rá – a még hivatalban lévő kormányfőnek már rég nincs meg az a többsége, amit a választások idején csalással, megtévesztéssel maga mögé állított. Úgy látta, a hazugság demokráciáját építette ki a koalíció. Ehhez a hazugságkampányhoz szolgáltatott adalékokat Kiss Gy. Csaba. Az irodalomtörténész szerint nem véletlen, hogy a rendszerváltozás szavunkban – a térségben egyedülállóan – nem tükröződik a szovjet megszállás megszüntetése és az állami szuverenitás visszaszerzése. A Kádár-diktatúra kifehérítése ezért is folyhat egyre erőteljesebben. Lezsák Sándor megfogalmazta: azért lehetünk optimisták, mert több évtized minden kudarca, tapasztalata erővé összegződik bennünk. Az író úgy látja: egyre inkább tágul az a kör, amely odaáll egy nemzeti program mellé. A lakiteleki házigazda szerint Márton Áron szavai iránymutatók: a meggyötört nép csak tettekből ért. Orbán Viktor kitért arra, hogy a lakiteleki nyilatkozat máig érvényes, hiszen éppúgy komoly gazdasági és szociális válság fenyeget ma is. Nem szabad azonban keserűnek lennünk, hiszen ha nincsen demokratikus fordulat, most nem tudnánk a demokrácia elvéhez ragaszkodni. Csak abban voltunk naivak, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket. Hiszen nem egy fáról, hanem egész erdőről volt szó. A lakiteleki találkozó arra adott példát, hogy a modern európai irányt kell követnünk, hisz a Nyugathoz tartozunk.