Történelmi felelősség

Vissza kellene lapozni az archívumokban, mondjuk az Orbán-kormányig. Akkor is volt sztrájk, akkor is leállt a vonatközlekedés, mert a mozdonyvezetők sztrájkoltak. Emlékszem a korabeli híradásokra. A mozdonyvezetők meg a vasutasok hősök. Képesek szembeszállni a rettenetes Orbán-kormány embertelen politikájával. A szakszervezetek nagyobb béremelést követeltek, és a megegyezések hiányában sztrájkkal kényszerítették ki. Csak úgy repkedtek a kormányzati arrogancia, demokráciadeficit, alkotmányossági aggályok kifejezések. Az újságírók lubickoltak a mintegy kéthetes sztrájk árnyékában, halkan elpöttyintve itt-ott, hogy esetleg kormánybuktatás is kinézhetne ebből. Hallgattuk, olvastuk és néztük a zúgolódó utasokat, akik szorgalmasan szidták a kormányt.
Most nem érdekes, mit mond az utas, mert az utca hangja egészen másként szól. Azt mondja: Sztrájkoljatok, tüntessetek, jövünk, a mi vasutunkat is meg akarják szüntetni, a nyugdíjat sem akarjuk, hogy csökkentsék, ha pedig az egészségügyi reformba ilyen könnyű belehalni, akkor nem kell. Nem így a média és annak képviselői. Amikor a szakszervezetek, a civil szervezetek, egyesületek, kamarák végre-valahára összejöttek, mondtak valamit, nem nagyot, egy kicsit, de fontosat, megijedtek. A közszolgálati és a kereskedelmi csatornák ilyenkor nagy egyetértésben igyekeznek jelentéktelenné zsugorítani a problémákat. Példaképük Nyakó István, aki még most is azt a cédulát kapja elő, amin az áll, bármi történjék, kenjétek a Fideszre. Az a Fidesz aknamunkája, mutyija, instabilitásra törekvő ármánya. Ideje lenne Nyakó urat nyugdíjazni, vagy beíratni egy tanfolyamra, ahol alapfokon tanítják a dialektikát. De hogy Jakupcsek Gabriellától Verebes Istvánon át Aczél Endréig a médiamunkások ingerküszöbe is elakad a Fidesznél, illetve Orbán Viktornál, az inkább nevezhető intellektuális provokációnak. Okosabbak ők annál, mintsem hogy ne lássák: a Gyurcsány Ferenc nevezetű miniszterelnök egyre gyorsuló ütemben mekkora károkat okoz az országnak. Az MSZP 14 százalékos mélyrepülésben van, és az erózió nem úgy tűnik, mintha leállna. Látják és tudják is, hogy az egyébként kényelmes és renyhe szakszervezeteket mekkora elégedetlenség késztette megmozdulásra, de inkább kockára teszik szakmai hitelüket, mint hogy őszintén beszéljenek.
A „mértékadó” média szerint a nézőket kizárólag az érdekelte, hogy Orbán Viktor és a Fidesz miért biztosította rokonszenvéről és egyetértéséről a sztrájkot. Az egy mondattal megválaszolható kérdést ragozták, ismételgették, rágták nap- és csatornaszám. A mellplasztikán és a fogyókúra rejtelmein idomított nézősereg talán még be is vette. Hogy az egész csak a Fidesz újabb csalafinta betartása a kormánynak. A tény pedig az, hogy a sztrájkolók céljai és a legnagyobb ellenzéki párt céljai ez esetben teljesen megegyeztek. Nincsen ebben semmi ördögi. Ebbe az ízléstelen játékba menekült az MSZOSZ a szokásos kifogással: a sztrájk a politika martaléka lett. Az MSZOSZ pedig a nevetséges gyávaságáé.
Gaskó István, akin nem fognak a mágikus mantrák, többször megkérdezte az újságírókat: tényleg le kell menni kutyába? Tényleg ezt a komoly, országos megmozdulást, amely nem szűk érdekek mentén szerveződött, hanem ahogy Hegedűs Zsuzsa mondta, a szakszervezetek végre az egész országért mozdultak meg, ezzel próbálják hitelteleníteni? Süketek, ha beszélgetnek. Mostanra akkora a baj, hogy nem lehet orbánozással meg fideszezéssel elintézni. Ez a sztrájk a kezdet volt, és a kezdetek döcögősek, tele melléfogásokkal, de ezt már nem lehet a csőcselék meg a csürhe számlájára írni. Akit mostanra eltemettek zsákfalujában, mert elvették a vasútját, annak a buszjárata is gazdaságtalan lesz, tehát sorsa megpecsételődött, akinek nem lesz postája, óvodája, akiért nem tud kijönni a mentő, és akinek hiába jó tanuló a gyereke, soha nem jut el az egyetemig, azt halálos bűn lecsürhézni.
Egyébként paff vagyok, és nem találok szavakat arra, hogy ez a magát mindenekfelett demokratának tartó társaság, beleértve a küszöb alatt tanyázó szabad demokratákat is, mennyire képtelen tolerálni bármiféle demokráciában elfogadott tiltakozást, ellenállást, tüntetést. Amilyen szimpátiával nyilatkoznak bármilyen európai megmozdulásról, annyira háborognak, ha az itthon történik. Az MSZP–SZDSZ-koalíció fejében olyan demonstrációk élnek, ahol az emberek üres kézzel, néma libasorban vonulnak a járdán, adott pillanatban pedig aláfekszenek a vízágyúnak, sőt a kardlapozást külön megköszönik. A koalíció szerint nálunk a tüntetés csakis egy politikai csoport „kitolása” lehet. Jámbor magyarok sokáig szelíd birkaként tűrték, hogy kísérletezgessenek velük. Egyenként képzelték a gyurcsányi reformok túlélését, úgy hitték, ha mindent lenyelnek, megússzák. Gyurcsány Ferenc beszédeiben etalonként hivatkozott rájuk mint a békességre áhítozó lakosságra. Ők, élükön a miniszterelnökkel, nem randalíroznak, nem viszik a politikát az utcára, hallgatag többségként „teszik a dolgukat”. A magyarok helyzete arra a viccre kezd hasonlítani, amikor a százlábúnak egyenként tépik ki a lábait, s amikor azt mondják neki: fuss, akkor meg sem moccan. Tanulság: ha a százlábúnak kitépik mind a száz lábát, megsüketül.
A kormányfő kénytelen megtapasztalni, hogy a munkásmozgalom-történeti tankönyvek lapjai megelevenednek, a „békés” tömeg is az utcára vonul. Végső elkeseredésében. Ezt Gyurcsány és társai tudják, de nem akarják érteni. Ezért lesz minden utcai megmozdulás a Fidesz szélsőjobbos akciója, a nemzeti radikális fasiszták randalírozása, a nacionalista, agresszív, antiszemita csőcselék magamutogatása. Sokkal kényelmesebb, mint szembenézni azzal, hogy 2002 óta amit el lehetett rontani ebben az országban, azt elrontották. Felsorolni is közhely, miként lettünk a bezzeg-Magyarországból a legutolsó, megbízhatatlan, hazudós, eladósodott, végletekig kizsarolt, beteg Magyarország. Meddig kell várni arra, hogy ez a garnitúra civilizáltan, magától, sleppjével együtt távozzék?
Van egy adóhivataluk, amelyet nyíltan a párt ökleként használnak. Akinek nem tetszik a véleménye, vagy nagy a szája, véletlenül kikap egy vagyonosodási vizsgálatot. Nem tetszett Orbán adórendőrsége? Most szájaljon valaki a személyiségi jogai meg adatvédelmi aggályai miatt. Van egy rendőrségük, amelyről nem tudni, mire van és miért. Azt látjuk, hogy miközben alapvető állami feladatokra nincs pénz, a rendőrséget szemérmetlenül kistafírozták. Kevésnek tűnt a tonfa. Most, ha hárman kimennek tiltakozni, háromszáz rendőrt vezényelnek rájuk vízágyúval, gumibottal, kutyákkal. Ha mitugrász újságírók is vannak, akkor lerúgni őket, és összetörni a kameráikat. Kiszámolta egyszer is Lendvai „Lélegeztetőgép” Ildikó, hogy mennyibe kerül nekem, nekünk az ilyen erőfitogtatás?
Van egy közszolgálati televíziónk, amely mellett három tévécsatornát illik nézni, hogy megtudjuk, mit hazudott vagy hallgatott el az adóinkból működtetett kormánytévé. Van egy értelmiségünk, amely jó pénzért elszegődött a milliárdosok szolgálatára, különben nem lennének ennyire süketek az emberek segélykiáltásaira. Ellenünkre változatos tanácsokat osztogatnak az ország gazdasági és morális szétzüllesztéséhez. Van egy kormányunk, amelynek tagjai néhány kivételtől eltekintve amatőrök, élükön egy önimádó cirkuszigazgatóval. Minden nap, amit Gyurcsány Ferenc még a hatalomban tölt, újabb és újabb veszélyt jelent az országra. Történelmi felelősség van az MSZP vállán: meneszteni Gyurcsány Ferencet.