Kapott hideg-meleget a baloldaltól azután, hogy kampánykörútján Orbán Viktor és két korábbi egészségügyi minisztere, Mikola István, illetve Gógl Árpád ellátogatott az ön kórházába?
– Természetesen. De elmondtam nekik, hogy ez a kórház mindenkit szívesen fogad, aki az egészségügy dolgairól kíván véleményt cserélni velünk.
– Ön hívta meg a Fidesz prominenseit, vagy ők kezdeményezték a találkozót?
– Én voltam a meghívó a két volt tárcavezető esetében. Mikola és Gógl miniszter urakkal többször voltak közös megbeszéléseink.
– Csak nem azt akarja mondani, hogy nincs politikai üzenete annak, ha egy korábbi szocialista miniszter a népszavazási kampány hajrájában tárgyalni hívja az ellenzék vezetőit?
– Ha arra várnánk, hogy olyan időszak legyen, amikor nyugodtan hátradőlhetünk, és megbeszélhetjük a nagy kérdéseket, azt hiszem, soha nem találkoznánk. Amióta az eszemet tudom, reform van az egészségügyben.
– Sokan azt mondják a szakmában, hogy Rácz Jenő átállt. Hallotta ezt ön is?
– Hallottam. De ha megnézzük, mit mondtam korábban, látható, hogy nem változott a véleményem. Nem hiszem, hogy mindenben politikai kérdést kellene keresni, rossz, ha azt nézzük, hogy ez jobboldalit vagy baloldalit mondott.
– Miként fogadta egykori főnöke, Gyurcsány Ferenc, hogy Orbán Viktorral fényképezkedett?
– A miniszterelnök nem szokott visszajelzést küldeni a ténykedésemről, mint ahogy nem tart igényt arra sem, hogy én rendszeresen kommentáljam az övét. Persze, amikor arra kért, hogy nyilvánítsak véleményt, én mindig kötelességemnek éreztem, hogy megtegyem.
– Nem próbálta önt meggyőzni, hogy kampányoljon a kormány álláspontja mellett?
– Nem.
– Szavazni fog március 9-én?
– Természetesen.
– Hová húzza majd az ikszet?
– Nem kívánom befolyásolni mások véleményét azzal, hogy elmondom. Bár a konkrét kérdések hátteréről hajlandó vagyok bárkivel vitába szállni.
– Akkor másképp kérdezek. Valóban az ellátórendszer fejlesztésének lehetőségét, vagy csak a kormány által kivont források pótlását jelenti a vizitdíj és a kórházi napidíj?
– Az Egészségügyi Minisztérium legutóbbi kiadványa szerint az alapellátásban, azaz a háziorvosoknál a vizitdíjból származó bevétel havonta körülbelül 150-180 ezer forint, ami az összbevételük 15 százalékát teszi ki. Ez jelentős tételnek tekinthető. De még az alapellátásban dolgozó kollégák is úgy látják, hogy a vizitdíjból származó bevétel nem sokkal több, mint amennyi kiesett a különféle elvonások miatt. Az eszközpótlásra és az ingatlanfejlesztésre fordítható támogatás megvonását kifogásolják, illetve azt hiányolják, hogy az elmúlt években nem emelték inflációarányosan a kártyapénzüket. A szakellátásban viszont más a helyzet, ott az összbevételnek csak csekély, mintegy 1,5 százalékát jelenti a díj. A mi kórházunkban ráadásul ennek a pénznek körülbelül a felét elvitte az egyszeri beruházás és a működtetés költsége. És nem mellékes, hogy részben ennek köszönhetően jelentősen csökkent az igénybevétel. Ha kevesebb a beteg, kisebb a finanszírozás is. Nálunk például 13-15 százalékkal csökkent a járóbeteg-ellátás utáni bevétel.
– Érzékelhető veszteséget okozna a kieső összeg?
– Nálunk biztosan nem. A kommunikációban hallottuk, hogy van olyan fekvőbeteg-ellátó intézmény, amelyik több száz ágyat tudott venni a bevételeiből. Ha kiderül, hogy valamit rosszul csináltunk, akkor szívesen átvesszük a jó ötleteket.
– A kormány azzal fenyeget, hogy ha a népszavazás megszünteti a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, akkor nem pótolja a kieső összeget. Az MSZP színeiben kampányoló Komáromi Zoltán háziorvos azt mondta, hogy így ellehetetlenülhetnek a praxisok. Egyetért ezzel?
– A háziorvosokat valóban másként érintené, ha a vizitdíj kikerülne a rendszerből, mint a járóbeteg- vagy a kórházi ellátást.
– Tényleg nincs átcsoportosítható forrás, hogy legalább számukra pótolják a kieső összeget, vagy csak a kampány kényszeríti ki a kormányból ezeket a kijelentéseket?
– Természetesen ez politikai akarat kérdése. A konvergenciaprogramot nem lehet áttörni, de tudjuk, hogy tavaly is volt 25 milliárd forint megtakarítás az egészségügy kasszájában. A kormány valószínűleg tartja majd magát a kijelentéséhez, főleg azután, hogy az Alkotmánybíróság kimondta: ez nem adójellegű bevétel, és a költségvetésnek nincs köze hozzá.
– A szavai alapján nem kell nagy kreativitás ahhoz, hogy kitaláljuk, igennel fog szavazni.
– Én mindenkinek azt mondom, hogy amikor elmegy szavazni, a legjobb tudása, ismerete, lelkiismerete alapján húzza be az ikszet.
– Mit szól az SZDSZ kampányához, amely azt állítja, hogy aki igennel szavaz, azaz eltörölné a vizitdíjat, az visszahozza a szocializmust?
– Ami elmúlt, azt nem kellene visszahozni. Viszont ha ezt kimondjuk, akkor minden téren ehhez kellene tartani magunkat. Nem jó, ha valaki eldönti, hogy mi a jó az embereknek, és utóbb igyekszik arról meggyőzni őket. Pedig jellemző volt ez nemcsak a vizitdíjnál, hanem az egészségbiztosítás átalakításánál is. Miközben hosszú idő telt el a kormánypártok vitájával, a társadalmi és a szakmai konzultációkra alig jutott idő.
– Ezzel a kormányzati egészségpolitika újabb elemét kritizálja. Legutóbb a megszavazott több-biztosítós rendszert döngölte a földbe.
– A véleményemet továbbra is fenntartom.
– Nem tart attól, hogy nem lesz népszerű a baloldalon, ha rendre kritizálja a nagy reformlépéseket?
– Nincsenek politikai ambícióim. Egyébként sem azoktól kell tartani, akik megfogalmazzák a kritikát, hanem azoktól, akik minden döntést heurékával fogadnak. A kisebbik kormánypártnak is toleránsnak kellene lennie azokkal szemben, akik a döntéseiket kritizálják. Hiszen liberális pártnak vallják magukat, amelynek az egyik alapértéke a tolerancia.
origo.hu
Életveszélyes sérültje is van a Soroksári úti raktártűznek, több embert kórházba szállítottak
