Cho Bön Con Hö. Ez a felirat fogadja a józsefvárosi Négy Tigris piacra, népiesen Tigrispiacra érkezőt. Egy fémdetektor kinézetű boltíves kapun kell áthaladnunk, amely mellett általában egy biztonsági ember ül, ám ez csupán pszichológiai hadviselés. A „no photo, no video, no fegyver, no kutya” tábla is amolyan jelképes kuriózummá szelídült az elmúlt években. Jól tudjuk: azt visz be és azt hoz ki ezen a kapun az ember, amit nem szégyell. Az is igaz, hogy a tiltott dolgokat nem az árusok felét kitevő kínaiak kínálják, hanem az arabok, a törökök és a magyarok. A rendőrségi vizsgálatok szerint e piacról szerezték be a viperáikat azok a „derék” készenlétiek, akik 2006 őszén végigverték a polgárokat Budapest utcáin. A kínaiak inkább ruhákkal, illatszerekkel, ajándéktárgyakkal, bizsukkal és ékszerekkel kereskednek.
A kilencvenes évek közepére Magyarország a kínai áruk kelet- és közép-európai elosztó központja lett. Jó tíz éve még távolsági autóbuszok hordták a józsefvárosi piacra a turistákat, ma már kisebb a forgalom és kevesebb az árus. A kínai, amikor nem árul, fodrászhoz jár, kávé mellett beszélget, magyar ízeket kóstol, vagy karaoke bárban énekel, de csak a sajátjai között. Elég reménytelen vállalkozás az életükről, így szabadidős tevékenységükről kérdezgetni őket, ilyenkor szinte némaságot fogadnak. Egy kínai közmondás szerint: „Ha ki akarod zárni a bajt, csukd be a szádat.” (A közcímeink is kínai szólások.)
Syu Gung Budapesten, a Kőbányai úton működtet táskaboltot. A fiatalember a kevés kivételek egyikeként viszonylag jól beszél magyarul, és hajlandó az életéről is beszélni. A szülei a kilencvenes évek elején érkeztek a magyar fővárosba, ő itt járt gimnáziumba, majd sikeres vállalkozóvá vált.
A tízezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik
– A kémiaórán nem tanítják meg, hogyan kell keresni a pénzt, a kereskedelmi tanfolyamoknak viszont sok hasznát vettem – vallja be a fiatalember, aki fénykorában hat szerszám- és ajándéktárgyüzletet tulajdonolt Budapesten és vidéken, majd játékok árusításába kezdett. Közben az áruházláncok megtelepedtek Magyarországon, és ez rendkívül kedvezőtlenül érintette boltjai forgalmát. Ma női táskákat árulnak.
Szerinte óriási az eltérés a két nemzet kultúrája között, s ez áthatolhatatlan akadály az itt élő kínaiak számára. Úgy véli: a magyarok nagyon tehetségesek, jó ötleteik vannak, de nem tudják megvalósítani azokat, nem kapnak támogatást és megfelelő lehetőséget sem. A kínaiak hitvallása szerint viszont ha tudod, mit akarsz, lesz rá lehetőséged, hogy megvalósítsd! Elbeszéléséből kitűnik, hogy gyakran a rokonok adják össze a pénzt az arra vállalkozóknak, hogy kezdjen valamit, menjen Európába vagy Amerikába boldogulni. Syu Gung családja is sok embert támogatott pénzzel, lehetőséggel és kapcsolattal a világ sok országában.
Ma már nem Magyarország a lehetőségek országa, a budapesti kínai közösség jelentős része továbbállt: Romániába, Oroszországba és Spanyolországba ment, hogy ott boldoguljon. Hanyatlik a magyar piac. Kevesebb az itt élők pénze, csigalassúsággal vánszorog a gazdaság. Ráadásul a már említett multinacionális cégek a kínai és a magyar piacot is tönkretették.
Egyetlen beszélgetés egy bölccsel többet ér, mint tízévnyi tanulás
Ugyanakkor sok kínai visszament Kínába. – Például a két legjobb barátom és a nagybátyám is. A nagybácsi eladta a budapesti házát, üzletét, visszament a másfél milliós „kisvárosunkba”, és nyitott egy kávéházat. Tíz éve szó sem lehetett erről. Mindenki csak dolgozott, és nem volt a kínaiak számára szórakozási lehetőség. Ma már teljesen más a világ! Akik a jobb életért jöttek ide, ma már Kínában látják a jobb élet lehetőségét – szögezi le a férfi. Syu Gung kétévente, évente visszajár hazájába. Mint mondja: Kínában olyan mérvű a fejlődés, hogy évente újítják a térképeket, mert a tavalyi szántóföldek helyén ma már felhőkarcolók állnak, s a GPS-t is havonta kell frissíteni. – A televíziót nézve nevettem a magyarországi autópálya-építési vitákon. Mióta is épülnek? Kínában évente tízezer kilométer autópálya épül alagúttal, hidakkal együtt, az idei évre pedig 13 ezer kilométeres szakasz átadását tervezik – mondja büszkén a vállalkozó.
Társaságával hetente kétszer megy más-más étterembe és diszkóba. Szeretik a japán szusi éttermeket, de semmi pénzért nem mondana le például a gulyáslevesről. – Én még nem hallottam olyan kínairól, aki ne szeretné a gulyáslevest – teszi hozzá gyorsan a magyar gasztronómiát dicsérve.
Szabadidejükben bowlingoznak, biliárdoznak, időnként kosárlabdáznak. Beszélgetőpartnerem péntekenként eljár a „Cu nagygyűlésre”: a vallásról és az életről hallgat előadásokat. Újévkor a kínaiak általában kibérelnek egy-egy színháztermet, és helyszínenként majdnem ezren így ünnepelnek. A kínaiak parabolaantennát vesznek, mert a magyarul nem beszélő közösség tagjainak jó tudniuk, hogy a hazájukban mi történt. Így már nyolc tajvani és négy kínai csatorna fogható, s ezt nézem én is a józsefvárosi piac mellett található egyik kávézóban, majd a kínai fodrásznál is. Kínai fodrászhoz jár a legtöbb kínai, hiszen nem tud magyarul. A kínai közösség igényli a hazai szolgáltatást, van saját nemzetiségű tévészerelő, laptopjavító, autószerelő vagy olyan szakember, aki a kínai Windowst percek alatt beszerzi, és felrakja a számítógépekre. Saját élelmiszerboltjaikban megkapják a mélyfagyasztott tilápia halat, a garnélarákot vagy a konzerves édes-savanyú levest is.
Hét-nyolc, Budapesten nyomtatott kínai újsághoz is hozzá lehet jutni. Liu Csí, a OuYa XinWenBao, vagyis az Európa – Ázsia Hírek Hetilap munkatársa arról tájékoztat, hogy 1999 óta működik a 24 oldalas újság szerkesztősége, és 1500 példányban nyomtatják a lapot. – Vidékre postán juttatjuk el az újságot, nem jellemző az előfizetők lemorzsolódása. A magyarul nem beszélő kínaiaknak anyanyelvükön magyarázzuk el a magyar törvényi változásokat és a minket érintő híreket, így pótolhatatlanok vagyunk – szögezi le a férfi. Véleménye szerint a magyarországi kínai kolónia 30-40 százalékkal karcsúsodott az elmúlt években. A lehetőségeket kereső kínaiak továbbálltak vagy hazaköltöztek.
Ha nem ízleljük meg a legkeserűbbet, sose jutunk el a legmagasabbra
Mostanában egymást érik a kiemelt ellenőrzések a józsefvárosi piacon. Van, amikor kétszáz ellenőr szállja meg a vásárterületet. Ilyenkor milliókra rúg a bírság: munkavállalási engedély nélkül dolgozó külföldieket, szabálytalanul, bejelentés nélkül foglalkoztatott munkavállalókat találnak. Sok a hamis termék, találtak már gazdátlan flóbert pisztolyt, ismeretlen származású, jelöletlen vagy visszafagyasztott húst és libatojást is. Úgy tűnik, leáldozik a piacos korszak, a posta tulajdonrészéről a napokban szorította ki az árusokat, kétszáz pavilont felszámoltak, már csak a MÁV területén árusítanak.
Ráadásul ma már a kínai politika sem feltétlenül ragaszkodik a józsefvárosi piachoz. – El kell tűnnie a történelem süllyesztőjében, eljárt fölötte az idő – fogalmazott Ren Hong-bin kínai kereskedelmi és gazdasági tanácsos az Országos Kereskedelmi Szövetség tavaly decemberi konferencián. Szerinte a kínai ipar célja, hogy mind jobb minőségű árut állítson elő, és azt ellenőrzött körülmények között értékesítse. A kínai márkák egyik értékesítési bázisa az Ázsia Center lehet, erről megszületett a kereskedelmi központ és Kína között az együttműködési szerződés. A márkás kínai áruk központjának budapesti létrehozásáról 2007 szeptemberében, Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Kínában tett látogatásakor született megállapodás.
Ha egy zöld ágat tartasz a szívedben, előbb-utóbb rászáll egy énekesmadár
Az Ázsia Centerben járva ezt a fejlődési ívet nem érezni. A földszinten és a másik szárny három emeletén elképesztő árak fogadnak. Most akciós a női óra, ezer forint darabja, de ha hármat vennék, az csak kettőezerbe kerülne. Háromezer forintért már elfogadható kinézetű, szellőzésmentes műanyag cipőt kapni, a módfelett igényes vevő pedig hatszázharmincezer forintért olyan kínai masszázskádat vehet, amelybe LCD-televíziót és bárpultot építettek be.
És még vásárlók is vannak. A zárjegyes italok jóval olcsóbbak, mint máshol, szintúgy a kávé és az édesség. A mosóporok fél áron kaphatók – tájékoztat egy idősebb vásárló. – A Tigrispiacból kinőtt kínaiak itt üzlethelyiséget bérelnek. Hoszszú távon ez a jobb üzlet. A piacon gyakori az ellenőrzés, de ide csak ritkán ér el a hatóság keze – tudom meg az egyik üzlet magyar alkalmazottjától.
A folyosói kávézó bárpultjánál sokan ülnek, de csak egy kínai akad közöttük.
– Nem fogyasztanak, inkább az üzletük falai között ünnepelnek. Néha pókereznek, előfordul, hogy megszállottként, nemegyszer slusszkulcsok kerülnek az asztal közepére, gyakran cserélnek így a BMW-k gazdát – nyílik meg a pincérnő. – És aki státusszimbólumnak számító terepjáróval jár, az sem költi itt a pénzét, ötvenforintos vietnami levest eszik műanyag tányérból az üzlete bejáratánál – jellemzi a kínaiak eltérő viselkedését a hölgy.
A kiskereskedők és közepes vállalkozások mellett az elmúlt években számos nagy cég is létrejött. Évente több százezer pár Wink sportcipőt vesznek meg a magyarok, s a Goldenland márkajelzésű férfiruházati cikkekkel is gyakran találkozni a hazai boltokban.
Az az igazi tanítás, ami megérinti az életet!
Budapest XV. kerületében, az Ázsia Center mellett található a China Mart épületegyüttese. A mezőn egy óriási tábla hirdeti, hogy ide tervezik Európa legnagyobb bevásárlóközpontját is. A China Mart épületében kapott helyet a Xiong Zhong Wen Hua Yi Shu Zhong Xin, azaz a Kínai Kulturális és Művészeti Központ is.
Végtelen bölcsesség, szüntelen változó szépség. Megismerni a levelek és a víz világát, amely által mi magunk is többek leszünk: általuk saját benső világunkat ismerjük meg – olvasom egy színes szórólapon.
Néhány éve a velencei biennále szlogenje a metaváros volt. A magyar pavilonban több fiatal építész és médiaművész a kínaiak budapesti jelenlétét vizsgálta. Életüket, közösségi szokásaikat, beilleszkedési lehetőségeiket, majd ezekre az előzetes tanulmányokra építve alakították ki installációikat, amelyeket a józsefvárosi Négy Tigris nevű kínai piacon kapható tömegtermékekből készítettek el. Több száz macskatéglából, csilingelő pingvinből és kisautóból próbálták meg leképezni a mai világunkra jellemző színes kavalkádot.
Úgy tűnik, a csilingelő pingvin népszerűségének okát csak a tigrisek tudják.
kényszersorozás
Zaporizzsja: brutális kényszersorozás a buszon + videó
