Az aranylábú aranycipős

Az 1956-ban útjára indított aranylabda-szavazás után bő évtizeddel a France Football tollforgatóinak agyából újabb ötlet röppent ki: nemcsak a legjobbnak ítélt labdarúgót kellene elismerésben részesíteni minden évben, de a legtöbb gólt elérő játékost is, s az 1967–68-as szezontól kezdődően megalapították az Aranycipő-díjat. Eddig két alkalommal fordult elő, hogy egy futballista mindkét címet megszerezte ugyanabban az évben: 1970-ben a német Gerd Müller, 1997-ben pedig a brazil Ronaldo.
Elsőként, 1968-ban a portugál Eusébiót jutalmazták, a Benfica mozambiki származású csatára 42 góljánál senki sem lőtt többet Európában (a második helyen Dunai II Antal végzett 36 találattal). Az 1973–74-es szezonban szintén egy Portugáliában, a Sportingban szerepelt labdarúgót, az argentin Héctor Casimiro Yazaldét illette az elismerés, aki első nem európaiként kaparintotta meg a trófeát. A dél-amerikai játékos önzetlenségét is értékelni lehetett volna, hiszen a klub szponzorától kapott Toyotát azon nyomban eladta, az érte kapott pénzt pedig igazságosan szétosztotta a csapattársai között.
A nyolcvanas évektől kezdődően egyre inkább vesztett presztízséből a díj, mégpedig a kelet-európai „furcsaságok” miatt: 1981-ben a bolgár Georgi Szlavkov pontosan tudta, mennyit kell „termelnie” ahhoz az utolsó fordulóban, hogy megelőzze az akkor még vezető ferencvárosi Nyilasi Tibort, s mit ad isten, éppen az elsőségéhez szükséges négy gólra futotta tőle. Hat évvel később a román Rodion Camataru nyerte el úgy a trófeát, hogy az utolsó hat fordulóban 21 (!) gólt lőtt, igaz, tőle el is vették a díjat, amit tizenhat évvel később az osztrák Toni Polster kapott meg. Szintén csak évekkel később szerzett érvényt jogos követelésének a macedón Darko Pancsev, akit 1991-ben taszított le a trónról egy ciprusi játékos, miközben – mint utólag kiderült – góllövési adatai köszönő viszonyban sem voltak a valósággal. A francia lap szakíróit eléggé megviselték e hercehurcák, ezért úgy döntöttek, soha többé nem osztják ki az elismerést.
Az Európai Sportmagazinok szervezete (ESM) 1996-ban mégis életet lehelt az idén negyvenedik „születésnapját” ünneplő kezdeményezésbe, s némileg átalakítva újra az európai színpadra állította. Az új szisztéma szerint a kontinentális topligákban (angol, francia, német, olasz, spanyol) szerzett találatok duplázódnak, míg a bajnoki erősorrend szerint felállította pontvadászatok 6–22. helyezettjeinél másfeles, az ennél hátrébb soroltaknál egyszeres szorzóval számítják a gólokat. Az aranycipő újkori történetében eddig csupán kétszer fordult elő, hogy nem topligás futballista nyerte el a trófeát: 2001-ben a svéd Henrik Larsson (Celtic), a következő évben pedig a brazil Mário Jardel (Sporting) lett első.
Az idei győztes Cristiano Ronaldo zseniális cseleiről már eddig is ódákat zengtek, ám arra kevesen gondoltak, hogy a legtöbbször szélsőközéppályásként szerepeltetett sztár nyeri el az év legeredményesebb játékosa címet Európában. A portugál ötödik angliai idényében minden kétkedőnek bebizonyította, hogy ifjú kora ellenére is képes a hátán vinni a Manchester Unitedet, s játékát alárendelni az együttes érdekeinek. Az éppen második Európa-bajnokságára készülő klasszis amellett, hogy az aranylabda legfőbb várományosának számít, már tavasszal bezsebelt jó néhány megtisztelő címet: a klubsikerek, valamint a 31 góllal elnyert angol gólkirályság mellett az újságírók, illetve az élvonalbeli labdarúgók is a szezon legjobbjának választották a Premier League-ben.
Ronaldo mögött a márciusban még csak 17. spanyol Daniel Güiza (Mallorca, 27 gól – 54 pont), valamint a holland Klaas-Jan Huntelaar (Ajax, 33 – 49,5) végzett, míg az abszolút elsőnek tekinthető Rhys Griffiths is befurakodott az első tízbe, a 40 góllal záró walesi csatár kilencedik lett.
A klubcsapatokat vizsgálva a Juventus büszkélkedhet a két legeredményesebb labdarúgóval, a végül nyolcadik Alessandro Del Piero 21, a tizedik David Trezeguet pedig 20 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Talán nem is csoda, hogy a magyar bajnokságban gólkirályi címet szerzett Waltner Róbert 18 góljával meg sem közelíthette az élmezőnyt, a zalaegerszegi támadó nevét nem találjuk az első ötvenben.