Az aranylábú aranycipős

A France Football francia szaklap újságírói negyven évvel ezelőtt osztották ki először az európai első osztályú labdarúgó-bajnokságok legjobb góllövőjének járó aranycipőt, akkor a mozambiki származású, de portugál színekben szerepelt Eusébio kapta meg a díjat. Idén is egy portugál futballistát, Cristiano Ronaldót illeti az elismerés, aki a Manchester Uniteddal angol bajnoki címet és Bajnokok Ligája-elsőséget ünnepelhetett, s nem mellesleg pályafutása legeredményesebb szezonját zárva, 31 góllal gólkirály lett a Premier League-ben. A hazai NB I-ben 18 találatig jutott zalaegerszegi Waltner Róbert a legjobb ötven közé sem fért be.

Pintér Patrick
2008. 06. 13. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az 1956-ban útjára indított aranylabda-szavazás után bő évtizeddel a France Football tollforgatóinak agyából újabb ötlet röppent ki: nemcsak a legjobbnak ítélt labdarúgót kellene elismerésben részesíteni minden évben, de a legtöbb gólt elérő játékost is, s az 1967–68-as szezontól kezdődően megalapították az Aranycipő-díjat. Eddig két alkalommal fordult elő, hogy egy futballista mindkét címet megszerezte ugyanabban az évben: 1970-ben a német Gerd Müller, 1997-ben pedig a brazil Ronaldo.
Elsőként, 1968-ban a portugál Eusébiót jutalmazták, a Benfica mozambiki származású csatára 42 góljánál senki sem lőtt többet Európában (a második helyen Dunai II Antal végzett 36 találattal). Az 1973–74-es szezonban szintén egy Portugáliában, a Sportingban szerepelt labdarúgót, az argentin Héctor Casimiro Yazaldét illette az elismerés, aki első nem európaiként kaparintotta meg a trófeát. A dél-amerikai játékos önzetlenségét is értékelni lehetett volna, hiszen a klub szponzorától kapott Toyotát azon nyomban eladta, az érte kapott pénzt pedig igazságosan szétosztotta a csapattársai között.
A nyolcvanas évektől kezdődően egyre inkább vesztett presztízséből a díj, mégpedig a kelet-európai „furcsaságok” miatt: 1981-ben a bolgár Georgi Szlavkov pontosan tudta, mennyit kell „termelnie” ahhoz az utolsó fordulóban, hogy megelőzze az akkor még vezető ferencvárosi Nyilasi Tibort, s mit ad isten, éppen az elsőségéhez szükséges négy gólra futotta tőle. Hat évvel később a román Rodion Camataru nyerte el úgy a trófeát, hogy az utolsó hat fordulóban 21 (!) gólt lőtt, igaz, tőle el is vették a díjat, amit tizenhat évvel később az osztrák Toni Polster kapott meg. Szintén csak évekkel később szerzett érvényt jogos követelésének a macedón Darko Pancsev, akit 1991-ben taszított le a trónról egy ciprusi játékos, miközben – mint utólag kiderült – góllövési adatai köszönő viszonyban sem voltak a valósággal. A francia lap szakíróit eléggé megviselték e hercehurcák, ezért úgy döntöttek, soha többé nem osztják ki az elismerést.
Az Európai Sportmagazinok szervezete (ESM) 1996-ban mégis életet lehelt az idén negyvenedik „születésnapját” ünneplő kezdeményezésbe, s némileg átalakítva újra az európai színpadra állította. Az új szisztéma szerint a kontinentális topligákban (angol, francia, német, olasz, spanyol) szerzett találatok duplázódnak, míg a bajnoki erősorrend szerint felállította pontvadászatok 6–22. helyezettjeinél másfeles, az ennél hátrébb soroltaknál egyszeres szorzóval számítják a gólokat. Az aranycipő újkori történetében eddig csupán kétszer fordult elő, hogy nem topligás futballista nyerte el a trófeát: 2001-ben a svéd Henrik Larsson (Celtic), a következő évben pedig a brazil Mário Jardel (Sporting) lett első.
Az idei győztes Cristiano Ronaldo zseniális cseleiről már eddig is ódákat zengtek, ám arra kevesen gondoltak, hogy a legtöbbször szélsőközéppályásként szerepeltetett sztár nyeri el az év legeredményesebb játékosa címet Európában. A portugál ötödik angliai idényében minden kétkedőnek bebizonyította, hogy ifjú kora ellenére is képes a hátán vinni a Manchester Unitedet, s játékát alárendelni az együttes érdekeinek. Az éppen második Európa-bajnokságára készülő klasszis amellett, hogy az aranylabda legfőbb várományosának számít, már tavasszal bezsebelt jó néhány megtisztelő címet: a klubsikerek, valamint a 31 góllal elnyert angol gólkirályság mellett az újságírók, illetve az élvonalbeli labdarúgók is a szezon legjobbjának választották a Premier League-ben.
Ronaldo mögött a márciusban még csak 17. spanyol Daniel Güiza (Mallorca, 27 gól – 54 pont), valamint a holland Klaas-Jan Huntelaar (Ajax, 33 – 49,5) végzett, míg az abszolút elsőnek tekinthető Rhys Griffiths is befurakodott az első tízbe, a 40 góllal záró walesi csatár kilencedik lett.
A klubcsapatokat vizsgálva a Juventus büszkélkedhet a két legeredményesebb labdarúgóval, a végül nyolcadik Alessandro Del Piero 21, a tizedik David Trezeguet pedig 20 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Talán nem is csoda, hogy a magyar bajnokságban gólkirályi címet szerzett Waltner Róbert 18 góljával meg sem közelíthette az élmezőnyt, a zalaegerszegi támadó nevét nem találjuk az első ötvenben.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.