Kevés volt kilencven perc

Németország már döntős az Eb-n. A Portugália feletti, csütörtök esti 3-2-es győzelme után szinte mindenki kész tényként kezelte ezt a véleményt. Mondván, bármelyik fél is nyeri a tegnap éjjel lapzártánk időpontjában még zajló Horvátország–Törökország negyeddöntőt, a legjobb négy között nem jelenthet akadályt a németeknek. A másik ágon ma Hollandia és Oroszország, holnap pedig Spanyolország és Olaszország csap össze.

Felipe Scolarit nem érte meglepetés. Igaz, a mérkőzés előtt csupán viccnek szánta, amikor egy papírról felolvasta a német és a saját csapata közötti magasságbeli különbséget, de végül valóban ez döntött. A németek két szabadrúgás után szerzett fejes góllal győzték le Portugáliát. Ahhoz persze, hogy ez így történhessen, Ballackéknak a földön is tökéletesen kellett teljesíteniük. A portugál kapitány sportszerűen elismerte, igazságos eredmény született: „A németek a fontos pillanatokban jobban összpontosítottak. A harmadik gól előtt Ballack ugyan lökött, de nem ez számított, ellenfelünk megérdemelten nyert.” Saját sorsáról és csapatáról pedig így beszélt: „Elbuktam, mert az ígértem, hogy az elődöntőbe vezetem Portugáliát.” Scolarit persze nagyon nem kell sajnálnunk, a következő idénytől a Chelsea-t irányítja – mesés összegért. (A portugálok legnagyobb csillaga, a pályán egyébként testközelből rendkívül ellenszenvesen viselkedő Cristiano Ronaldo is váltásra készül. Tegnap bejelentette, hogy álmai együttesében, a Real Madridban szeretné folytatni a pályafutását. Előtte azonban kés alá fekszik, megműtteti a három hónapja rakoncátlankodó lábát.)
A németek eredményességének okairól az is árulkodik, ahogy a sikert fogadták. Nyoma sem volt fellengzős nyilatkozatoknak, minden szavuk a tudatosságról tanúskodott. Íme:
„Rendkívül idegesítő volt az üvegfal mögül végignézni a találkozót, de az a lényeg, hogy nyertünk. A két utolsó csoportmeccsen kissé nehézkesen játszottunk, ezért muszáj volt változtatni. Meg kellett oldani, védekezésből miként fejlődhetünk fel egyből támadásba” – értékelt Joachim Löw szövetségi kapitány. Kevesen hitték volna, hogy Rolfes és Hitzlsperger csapatba állítása lesz a döntő mozzanat. „Az osztrákok elleni meccs előtt nagyon feszültek voltunk, a továbbjutás után azonban leesett a teher a játékosok válláról. A portugálok ellen mindent megterveztünk és minden tökéletesen működött” – tette hozzá a kapitányként beugró Hans-Dieter Flick. Második mondata a német precizitás szlogenje is lehetne. A meccs legjobbja, a gólt és két gólpasszt jegyző Bastian Schweinsteiger még nála is tömörebben fogalmazott: „Valódi német erényeket csillogtattunk.”
A törökök pedig tegnap este Bécsben török erényeket, mert dacára annak, hogy az eltiltott Volkan Demirel, Mehmet Aurelio és a sérült Emre Güngör sem lehetett ott a csapatukban, támadólag léptek fel a horvátok ellen. A 18. percben mégis Allah és a felső léc segedelmére volt szükségük, amikor Srna indításával Modric elrobogott, és középre vágott labdáját Olic tiszta ziccerből a lécre lőtte. A 38. percben Mehmet Topal 30 méteres bombával válaszolt, ami elzúgott a bal felső sarok mellett. A 0-0-ra végződött, nem túl eseménydús első félidő hajrájában a jó ötvenezres publikum már önmagát szórakoztatta.
A második játékrészben kezdetben Rüstü bizonytalankodásainak következtében veszélyeztettek a horvátok, ám a 70. percben „önerőből” jutottak helyzetig, csakhogy Rakitic föld körüli pályára küldte a labdát. Srna bezzeg a 84. percben, 25 méteres szabadrúgásból kipókhálózta volna a pipát, de Rüstü bravúrral mentett. Ennél komolyabb lehetőség híján 90 perc után maradt a gól nélküli döntetlen, kevéssel lapzártánk előtt kezdődött a hosszabbítás. A végeredményről ezért csak hétfőn számolhatunk be, az állás a 105. percben is 0-0.

Éjszaka a vonaton. Meccsenként harmincezer szerencsés ember. Általánosságban így tekintenek az Európa-bajnokság szurkolóira. Azért akadnak kivételes helyzetek. Amikor Ausztria és Svájc között át kell lépni a határt. Vonattal – tegyük még hozzá. Az egyes országokon belül kifogástalan a vasúti közlekedés, ám a határ az továbbra is határ. Szerda éjszaka, pontosabban csütörtök hajnalban volt alkalmam megfigyelni és megtapasztalni ennek a keserveit. Az Oroszország– Svédország mérkőzést Innsbruckban 22.37-kor fújták le, Svájc felé az első vonat mégis csupán 02.42-re volt kiírva. Felfoghatatlannak tűnt, ugyan miért nem lehetett már éjféltől extrajáratot, sőt járatokat indítani. (Két éve Németországban egy óránál többet soha, sehol nem kellett várni.) A pályaudvar a meccs után két órával már szörnyű állapotokat mutatott. A mámortól félholt emberek fetrengtek minden szegletben. Egyetlen bolt volt nyitva: a török pizzaárus; aki nem volt szívbajos, egy dobozos sört tíz euróért kínált, s néhány óra alatt több napos bevételre tett szert. Fél kettő körül mindenki igyekezett észhez térni, s biztos, ami biztos alapon kitántorgott a peronra, hogy ott folytassa a szendergést. Egy svéd legény rövidnadrágban és egy szál pólóban aludt el a fémből készült padon a körülbelül ötfokos innsbrucki éjszakában, majd amikor a hidegtől felébredt, szűnni nem akaró tüsszögés rázta a többiek szórakoztatására.
02.30-kor jött a hír: mégis lesz különjárat – négy perccel a menetrend szerinti után, amely ráadásul egy órával később ér Zürichbe. A többség természetesen a korábbit választotta. Amikor a szerelvény begördült, arra is fény derült, hogy miért csak ekkor. Salzburgban előbb felszedte a spanyol–görög meccsről Svájc felé tartó drukkereket. A telt ház nem csak a stadionban volt garantált. Ám az igazi meglepetés akkor jött, amikor felszálltunk a vonatra. Kiderült, hogy a „Euro night-light” valójában a budapesti Keleti pályaudvarról indult MÁV-start expressz. A komfortfokozatáról ez mindent elárul. S bizony nemcsak a pénz, a tisztaság is meghatározza a tudatot. Az utasközönség nem feszélyezte magát: fekve, ülve, állva minden négyzetméterre jutott ember; a hálókocsis szakasz felügyelője fogócskát, majd önvédelmi pisztolyával fenyegetve „rendőröst” játszott azokkal, akik nem átallottak volna részegen más mellé befeküdni.
Hajnali öt felé mindenki kipukkadt, néhány leszállónak köszönhetőn a zsúfoltság is csökkent, ám ekkor, éppen az egyik megállóban egy másik svéd fickó velőt rázó üvöltésbe kezdett, miközben merevgörcsben fetrengett a padlón. Mindenkin úrrá lett a rémület: csak nem epilepsziás roham? Talán nem az volt. Mindenesetre fél órát vesztegelt a vonat, szerencsére a fiú jobban lett. Folytattuk utunkat Zürichbe, illetve Baselbe – megérkezés fél nyolckor, illetve kilenckor –, ahonnan csütörtök éjszaka új túra indult: immár Bécsig és onnan vissza…