Nagy fába vágja a fejszéjét, hiszen a konferenciára meghívta a nemzeti érzelmű baloldal néhány képviselőjét is.
– Valóban, de mindenekelőtt azt tartom szem előtt, hogy a hóhér az áldozattal, a meggyalázó a meggyalázottal semmiképpen se üljön egy asztalhoz. Olyan tiszta erkölcsű, tiszta lelkű gondolkodókat hívnék meg a szimpóziumra, akik komolyan veszik az utóbbi tizenhét év során felgyülemlett tengernyi problémát, s tisztában vannak azzal a veszéllyel, hogy a komplexum egyszer csak az arcunkba robbanhat. Elsősorban a kulturális és a morális kérdések felvetése lenne a célunk, ugyanakkor azzal is megpróbálkoznánk, hogy elkezdődjön a két oldal érdemesei között egy értelmes párbeszéd is. A meglévő ellentétek miatt igazán csúcspolitikusokat nem nagyon hívnánk, jórészt mindkét oldal által elfogadott tudósokra, művészekre, szakpolitikusokra számítunk. A szimpóziumon részt vesz majd többek között Pozsgay Imre, Boross Péter, kerületünk országgyűlési képviselője Jánosi György, Gyurcsány Ferenc egyik legmarkánsabb belső ellenzéke. A Fideszből meghívjuk Pokorni Zoltánt, Varga Mihályt, T. Mészáros Andrást, Érd fideszes polgármesterét, Járai Zsigmondot, a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökét. A rendezvény fővédnökének Jókai Anna Kossuth-díjas írót kértem fel, a vendégművészek között lesz Czigány György költő, Ács Margit író, Makovecz Imre, a szerves építészet spiritus rectora, Kósa Ferenc filmrendező, Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő. Írásban kíván hozzászólni Sára Sándor filmrendező-operatőr és Csoóri Sándor költő. Tudós vendégeket is várunk, reményeink szerint többek között Zombor Ferenc, a köztársasági elnök leszavazott ombudsmanjelöltje, Zlinszky János, Lenkovics Barnabás, Sárközy Tamás jogászprofesszorok, valamint Bordás Mária, a Corvinus egyetem közigazgatás-tanára érkezik hozzánk, de várjuk a hozzászólni kívánók jelentkezését is.
– A Dunánál cím eszmeileg sokat mondó. Hogyan épül fel majd egy imponálóan sokrétegű, kétnapos előadás és vitasorozat finomszerkezete? És vajon van-e még esélye valamiféle közmegegyezésnek, értelmes kompromisszumnak?
– Valóban, nem szabad, hogy a szimpózium parttalanná váljon. A tanácskozás fő szekciói a kultúra, az oktatás, a szociális helyzet és a gazdaság, ezen belül is első sorban a sok viszontagságot átélt, padlóra küldött mezőgazdaság, az élelmezéspolitika, az alkotmányról és a közigazgatás égető gondjairól tanácskoznak. Szeretnénk, ha a nagy nevek mellett fiatal, friss, új arcok is feltűnnének a palettán. A kérdés második felére válaszolva, célunk, hogy Orbán Viktor új kiegyezésről szóló előadásának szellemében elkezdjük annak felmérését: megvalósítható-e a gyakorlatban ez az elméletben mindenki által helyeselt közös gondolkodás, vagy pedig végképp lehetetlenné vált. Hamis illúzióktól mentesen, objektíven lakonikusan úgy fogalmaznám meg a rendszerváltozás mai állapotát, hogy ez az út vezet a káoszból a káoszba. Mostanáig a rendszerváltozásnak minden problémája a felszínre került, amit viszont a jelenlegi kormányhoz közel álló domináns erők rendre a szőnyeg alá söpörnek. A korábbi nemzetmegtartó értékek helyett egészen más típusú értékek váltak dominánssá. Sajnos a nemzetmegtartó főértékek a perifériára szorultak, pedig csak ezeknek nyomvonalán lehet megtalálni a közös kapaszkodókat. Én csak abban látom az ország felemelkedésének esélyét, ha ezeket az értékeket végre a helyükre tudjuk tenni. Azt, hogy a gazdaság helyzete katasztrofális, önmagában nem lenne olyan égbekiáltóan nagy baj, hiszen voltunk ennél még mélyebb kátyúban is, és az anyagi bajokból mindig fel lehet emelkedni. Ám a mostanáig kialakult erkölcsi mélyválság már elég okot ad arra, hogy megkonduljanak a vészharagok, hiszen a jelenlegi morális krízis már bizony példátlan a magyar nemzet történetében.
– Miben látja ennek okát?
– Az erkölcsi mélyrepülés szorosan öszszefügg azzal, hogy a magyar kultúrának is nadírján vagyunk. Így hát a tanácskozásunk három fő eszmei pillére szorosan öszszefügg. Nemzeti kultúra nélkül nincs erkölcs, erkölcs nélkül nincs normálisan működő gazdaság. Ezt a mélypontot, amin most állunk, nagyon sokan úgy értékelik, hogy a herderi jóslat kezd Magyarországon beteljesedni. Soha ennyire nem voltunk tanácstalanok, mint most, ha meg akarnánk határozni, mi is lesz ebből a magyarságból a század közepére. Egy biztos: elfogadhatatlan, hogy az a politikai elit kormányozzon továbbra is, amely ekkora mélypontra vitte az országot. Viszont ha a jobboldal újra hatalomra kerül, akkor a nemzeti értékeket képviselő erőket kell helyzetbe hozni, s a nemzetmegtartó értékeinket kell végre előtérbe helyezni. Mert ha a majdani Fidesz-kormány nem ezt teszi, akkor folytatódik a nemzetnek nagy romlása.
– Mi hát a beszélgetések és a viták legfőbb célja?
– Abban reménykedem, hogy tanácskozásunk reflektorfénybe hozza Magyarország kulcsproblémáit, és végre a tisztességesen gondolkodó jobb- és baloldali emberek meghatároznak egy nemzeti minimumot. A végső cél: száműzni a közéletből a 2002 óta egyre inkább burjánzó politikai dilettantizmust. Vagyis, József Attilával szólva: „rendezni végre közös dolgainkat”.
– Akár itt is befejezhetnénk, de sokakban felmerül a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy Százhalombatta, a torz szocialista megalománia és az erőszakolt iparosítás egyik szimbólumvárosa mostanáig valóságos kultúraközponttá alakult?
– Százhalombatta önkormányzati testülete egy emberként támogatja az iskola és a közművelődés, a művészet felemelkedését. Városunk utóbbi tizenöt-húsz évében a humán értelmiség szerepe, intellektuális befolyása meghatározó tényezővé vált. Miközben az országban az oktatás színvonala is történelmi mélypontra süllyedt, a mi iskoláink fölkapottá váltak, célállomássá a környékbeli települések diákjai számára. A nemzeti kultúra fellegvára a Százhalombattai Régészeti Park, világviszonylatban is jelentő folklórfesztiválunk, a Summerfest augusztus 12-től 20-ig tart. Az sem mindennapi dolog, hogy egy egyetem nélküli kisváros nyári egyetemet tudott szervezni. S alig ér véget a beszélgetésünk tárgyát képező szeptember 27-től 28-ig tartó konferencia, októberben kezdődik egy nemzetközi római jogi konferencia, amit – lévén „civilben” jogász – magam szervezek. Egyrészt, mert nagyon régen nem volt Magyarországon hasonló szimpózium, pedig az európai jogrendszer, valamint a magyar polgári jogrend és az öröklési jogszabályok rendje is a sok évszázados pilléreken nyugvó római jogrendre épül. Másrészt égetően aktuálissá teszi az ügyet, hogy a római jogászok számos kérdőjelet tesznek a magyarországi jogszabályok mellé. Nem ártana végre itt is tiszta vizet öntenünk a pohárba.
origo.hu
Kihúzták az ötös lottót
