Ságvári-ügy: kártérítést kér a család

Kártérítést kér a Ságvári-ügy egyik ártatlanul kivégzett vádlottjának özvegye és testvére. Az idős családtagok az 1959-es halálos ítélet meghozatalában részt vevő Fővárosi Bíróságot és a Legfelsőbb Bíróságot (LB) perelték be. Az LB felülvizsgálati tanácsa ugyanis 2006 márciusában felmentette a kivégzett Kristóf László csendőrt, megállapítva, a törzsőrmestert koncepciós perben törvénysértően vonták felelősségre.

A Fejér Megyei Bíróság az ítélkezési szünet után kezdi meg a nem mindennapi ügy tárgyalását. Zétényi Zsolt, a felperesek jogi képviselője lapunknak elmondta: azt kérik, hogy a polgári tanács mindenekelőtt a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság kártérítési felelősségéről foglaljon állást. Ezután döntsön a vagyoni és a nem vagyoni kártérítés összegéről. Kristóf László egykori csendőr törzsőrmester 89 éves özvegye egyelőre 120 ezer, az őrmester 87 éves nővére pedig 80 ezer forint kártérítést követel. Igénylik az összegek 1960-tól esedékes kamatait is.
A kártérítés jogi alapja az, hogy a Fővárosi Bíróság és a Legfelsőbb Bíróság koncepciós perben 1959. szeptember 12-én, illetve november 25-én jogsértően hozta meg a halálos ítéletet Kristóf László ellen. Ezt – Kristóf nővérének felülvizsgálati kérelme nyomán – 2006. március 6-án az LB büntetőtanácsa megállapította.
*
A felmentő ítélet szerint Kristóf László nem valósította meg az emberek törvénytelen kivégzésével elkövetett háborús bűntettet. Megalapozatlan volt az a vád is, amely szerint a csendőr törvénytelen kínzásokban vett volna részt. Kristóf feladata ugyanis hajdan az volt, hogy beépüljön az illegális mozgalmakba és leleplezze az akkori jogsértő cselekményeket. A csendőr törzsőrmester elítélésével és kivégzésével a keresetlevél szerint a bíróságok megsértették Kristóf jogát az élethez, az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jó hírnévhez. Kristóf László jogainak megsértése miatt sérült özvegyének és testvérének az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jó hírnévhez fűződő személyiségi joga is. A családtagok számos hátrányt szenvedtek el amiatt, mert egy kivégzett háborús bűnös hozzátartozóiként tartotta őket számon szűkebb és tágabb környezetük.
Kristóf Lászlót 1959-ben, az 1956-os megtorlás részeként 12 másik csendőr- és rendőrnyomozóval együtt ítélte el a bíróság. Úgynevezett ellenforradalmi vétkük nem volt, hanem a régi hatalmi struktúrában elfoglalt helyük miatt vonták őket felelősségre. Kristófra és egyik társára, Palotás Ferencre Ságvári Endre megölése miatt rótták ki a halálos ítéletet.
Az ismert esemény, Ságvári és a nyomozók tűzharca 1944. július 27-én zajlott le. A hét éve illegalitásban élő kommunista vezető ezen a napon a Nagy-cukrászdában, a jelenlegi Szép Ilona preszszóban találkozott egyik elvtársával. Kristóf László csendőr törzsőrmester, Palotás Ferenc csendőrnyomozó, Cselényi Antal rendőrdetektív és Pétervári János rendőr őrmester azt kapta feladatul, hogy vegye őrizetbe a körözött Ságvárit. Az LB 2006-os ítélete szerint az akció mindaddig szabályszerűen zajlott, míg Ságvári a táskájából elő nem rántotta fegyverét. Az illegális pártmunkás lövöldözni kezdett, s három hatósági embert megsebesített. Kristófot comblövés érte, az őrmester ezzel ártalmatlanná vált. A menekülő Ságvárira Cselényi Antal az épületen kívül adta le a halálos lövést. Cselényi külföldre menekült és nem is jött haza. A tűzharcban – Ságvárihoz hasonlóan a kórházba szállítás után – életét vesztette Pétervári János rendőr őrmester gépkocsivezető is.
Az LB felülvizsgálati tanácsának két évvel ezelőtt kihirdetett felmentő ítélete szerint Kristóf nem vett részt Ságvári halálának előidézésében, a lövést leadó Cselényi Antal is a korabeli jogszabályok szerint járt el. A négy hatósági személynek ugyanis az állami és a társadalmi rend védelméről szóló 1921. évi III. törvénycikk megsértése miatt kellett volna őrizetbe vennie Ságvárit. Ez a jogszabály – mint az ítélet rámutatott – a szélsőjobb és a szélsőbaloldali mozgalmak képviselőit egyaránt üldözte. A nyomozók fegyverhasználata az ítélet szerint jogos volt. A hatósági személyek ugyanis a magyar királyi csendőrség és rendőrség szervezeti és szolgálati utasítása alapján kötelesek voltak tüzet nyitni, ha az intézkedést másként nem hajthatták végre, vagy az intézkedők élete és testi épsége veszélybe került. A jelenlegi rendőrségi törvény is így rendelkezik. A felülvizsgálatot elvégző büntetőtanács úgy találta, nem helytálló az 1959-es halálos ítéleteknek az a kitétele, hogy Ságvári mint ellenálló annak idején jogos védelmi helyzetben volt, a csendőrségnek pedig nem lett volna joga visszalőni. Ennek az ellenkezője igaz: a nyomozók jogszerűen jártak el a körözött személlyel szemben.