A baloldali értelmiség felelőssége a csőd

Minél közelebb kerül az ország a június 7-i európai parlamenti választás baljós árnyához, annál nyomasztóbb módon lehet érzékelni azt a csalódottságot, ami a hétéves szocialista–szabad demokrata regnálás miatt hatja át a magyar társadalom óriási többségét. Ráadásul az elmúlt hetek fejleményei arra utalnak, hogy Gyurcsány Ferenc hiába száműzte önmagát a parlamenti ülésterem hátsó soraiba, az immár Bajnai Gordon által irányított kormány népszerűségi és hitelességi mutatói ettől csöppet sem javultak. Nyomát sem látni annak az óvatos optimizmusnak, amit Németh Miklós 1988-as vagy a pár éve még újszerűnek számító Gyurcsány 2004-es előtérbe tolása idején lehetett érezni. Mindebbe természetesen a második világháború óta átélt legsúlyosabb gazdasági válság is közrejátszik. Azonban nem lehet mindent erre fogni, hiszen már jóval a tavaly ősszel kirobbant amerikai pénzügyi krízis előtt kezdetét vette a magyar gazdaság agóniája, a GDP vészes mértékű zsugorodása és a mélyülő adósságspirál.
Ha egy kormány az általa éveken át űzött felelőtlen gazdaságpolitikával a csőd szélére kergeti az országot, akkor a következmények felmérése után nem másokra kellene mutogatnia, hanem a közjogi trükközést mellőzve inkább önként lemondani, lehetőséget biztosítva egy tiszta lappal induló új törvényhozás megválasztásához. Emellett nem ártana némi önkritika gyakorlása sem, elismerve többek között, hogy az ország végzetes kettészakadásáért és morális lezülléséért nagyrészt éppen az a gyűlölködő és megalapozatlan rágalmakat szóró hangvétel a felelős, amelyik mára teljesen áthatotta az MSZP és az SZDSZ zsigereit.
Egy hasonlóan mélyreható önvizsgálatnak a személyi kérdések terén is érvényesülnie kellene. Milyen alapon vádaskodnak például a szocialisták, közelgő boszorkányüldözést vizionálva, amikor éppen ők voltak azok, akik 2002 és 2004 között ráuszították Keller László közpénz-, feljelentés- és rágalmazásügyi államtitkárt a Fidesz-kormány tisztviselőire, tisztes szakmai karriereket, sőt sorsokat, emberéleteket törve ketté?! Milyen alapon hiszterizálják politikai bosszútól tartva a közvéleményt, amikor Orbán Viktor volt miniszterelnök programja az egyik parlamenti vizsgálóbizottsági meghallgatástól a másikig tartott? Ráadásul ugyanez a Keller a 2004-es eltávolítása után sem süllyedt el. A Gyurcsány-kormányban még pénzügyminisztériumi államtitkár is lehetett. A megbukhatatlan politikusok sorát Draskovics Tibor és Veres János expénzügyminiszterek folytatják, akik az előző ciklusban hatalmas csatát vívtak abban, hogy melyikük tudja több könyvelési trükkel és egyéb pénzügyi csalással átverni a hazai és az európai közvéleményt. Kisebbfajta tisztítótűzzel ért volna fel, ha sikerül őket kifüstölni az új kormányból. Mint láthattuk, ez sem jött össze. A reneszánsz polihisztorokat megszégyenítően sokoldalú Draskovics maradt a rendészeti minisztérium élén, a pénzügyi tárca vezetői székéből a mellőzött primadonnák sértődöttségével távozó Veres pedig a keleti kapcsolatok kormánybiztosi székében landolt.
Nem szabad elfeledkezni Szilvásy Györgyről sem. Róla régóta tudható, hogy kétféle tevékenység iránt érez szinte mániákus vonzalmat. Az egyik a titkosszolgálatok világa (a napokban súlyos gyanúba is keveredett), a másik pedig a privatizáció előtt álló állami vagyon kezelése. Nem véletlen tehát, hogy a pártja által fetisizált versenyszféra helyett inkább a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Rt. humánpolitikai igazgatói tisztségét választotta. Tehát az, hogy bukás, az, hogy távozás, az, hogy felelősségvállalás, az, hogy megszégyenülés, ismeretlen fogalmak az MSZP-nél. Mindenki alkalmas továbbra is mindenre, azaz a kudarcot vallott vezetők egyszeriben újabb magas állami posztokon találják magukat, és folytathatják károkozásaikat.
Egyébként távolról sem Szilvásy az egyetlen, aki szeret a nemzet tulajdona körül sertepertélni. Az állami tulajdonú cégek menedzsmentjét, illetve igazgatótanácsait és felügyelőbizottságait a mai napig sáskahadként lepik el az MSZP és az SZDSZ káderei. Őket vélhetően a Bajnai-kormány ama törekvései sem fogják eltántorítani hivatásuktól, amelyek a vezetői javadalmazások megkurtítását vetítik előre. Miért is állnának fel a székükből, hiszen a fizetésük megfelezve is lélegzetelállítóan magas összeg, és akkor még nem beszéltünk a szolgálati Audikról, az ilyen-olyan jogcímen bezsebelhető prémiumokról, valamint arról a pénzben felmérhetetlen kapcsolati tőkéről, amelynek szövése a Kádár-rendszer óta folyamatosan zajlik? Teljesítménykényszer sem nyomasztja őket. Magyarországon megszokottá vált, hogy évi sok milliárd forintos veszteséget is nyugodtan fel lehet halmozni, anélkül, hogy ennek bármiféle következménye lenne. Ha valaki mindezt elég ügyesen csinálja, akkor az állami kitüntetésekért éppúgy sorba állhat, mint ahogyan a kormányzati szerepvállalás ajtaja is kinyílhat előtte, ahol természetesen szinte automatikusan jár a bűvös „szakértő” titulus. Jó biznisz a kormánytagság, mivel a jelenlegi jogszabályok szerint végkielégítés, jubileumi jutalmazás vagy ki nem vett szabadság megváltása címén szintén súlyos milliók zsebelhetők be. Nos, ezért nincs előre hozott választás, mert az SZDSZ és az MSZP holdudvara ezekről az ingyenmilliókról és milliárdokról egyszerűen nem hajlandó önként lemondani.
Ne kerteljünk. Magyarországot nem a világgazdasági válság tette tönkre, hanem a saját balliberális értelmisége. Elsősorban azokra kell gondolni, akik már Kádár és Grósz idején is ott ültek a húsosfazék mellett, később Horn Gyulát szolgálták ki, az Apró– Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-tengely eljövetele pedig egyenesen a Kánaánt hozta el számukra. Óriási tehát azoknak a szocialista és szabad demokrata politikusoknak a felelőssége, akik a velük szimbiózisban élő szellemi és üzleti holdudvarral körítve a közhatalmat gyakorolják, mert az elmúlt hét esztendőben végképp kiábrándították a magyar társadalmat abból az eszméből, amit egykor úgy neveztek, hogy rendszerváltás.
Arra a kérdésre, hogy mindezt meg lehet-e tenni büntetlenül, 2006 ősze óta már többször is választ adott az ország (önkormányzati választások, vizitdíjas népszavazás, Ferencváros, Csepel, Pécs stb.). A következő, talán minden eddiginél egyértelműbb felelet június 7-én fog elhangzani.