A Balaton gyöngye költői remekei

A mutatványszámmal együtt ötödízben jelenik meg a Tempevölgy című, Balatonfüreden szerkesztett folyóirat. A Balaton gyöngyének nevezett északi parti üdülőváros önkormányzatának támogatásával létrejött lap nevét magyarázza Jókai Mórnak A magyar Tempevölgy című esszéje, amelyben a legnagyobb magyar romantikus író valóságos szerelmi vallomást tesz a tóról és kedves városáról. Ma a legszebb, legnagyobb irodalmi emlékház őrzi Jókai balatonfüredi rekvizitumait: „Mit érthetnénk mást e név alatt, mint a Balaton vidékét? Melyik tájrésze hazánknak érdemli meg inkább a Tempevölgy nevet? Ahol magasabb szellemek dalolni tanítják a költőt, a nem költőt pedig érezni azt, amit a költő énekelt.” Jókai Mór három mondata a lapban közölt A magyar Tempevölgy című írásból bizonyítja, hogy az értékes irodalom a legtartósabb és a legtöményebb információhordozó. Az író esszéjében már a tizenkilencedik században, 1858-ban megérezte azt, amit Hamvas Béla Az ötödik géniusznak nevez. A Balaton, kivált annak északi része egészen különleges géniuszt, szellemiséget hordoz. Magában foglalja az északi szellem mítoszteremtését, a keletiek föld- és hazaszeretetét, a nyugati civilizáltságot, a déli költészet iránti fogékonyságát. A Balaton és környéke magában egyesíti az említett géniuszok legelőnyösebb vonásait, s létrehozott belőlük egy ötödiket. Jókai hasonlóképpen vall a magyar életérzés szintézisét megvalósító Balatonról: „a Balaton-vidék egy bájos menyasszony, ki a vőlegényére vár, minden ponton új bájait tárja föl”.
A Tempevölgy című folyóirat legújabb számának fő elemei a Quasimodo olasz–magyar versfesztiválon díjazott versek és az őket méltató dicséretek. A 2009-es őszi költőverseny nagydíját erdélyi költő, Tőzsér Árpád vitte haza, nem túl derűs Esti dramolett című versével: Szörényi László A költő elrejtett kincse című esszéjében fejti meg a költemény burkolt üzenetét is. Az egyik különdíjas költemény, a Valami emberi, Kálnai Adél műve sem mindennapi vers: egy mindenki által mihasznának gondolt hajléktalan, Sanyi alakját és elmúlását örökíti meg benne. Madarász Imre professzor méltatásában megindító gondolatra vezet rá: Kálnai Adél fölismerte az elesett emberben az Isten-képmást, a krisztusi lényt. A vers, ami alászáll, hogy felemeljen. A Quasimodo-verseny prózai tagozatának győztesei, Szentmártoni János a Mólón, Péntek Imre a Keszthely, átmeneti kikötő című munkákban idézik meg a Balaton auráját. A költőfesztivál, Balatonfüred és a Tempevölgy folyóirat szellemét foglalja össze Vasy Géza a Költészet, szeptember, Balatonfüred című írásban: „…jó, ha mindennapi kenyerünk és italunk mellett van mindennapi versünk is”.
(Tempevölgy irodalmi, művészeti lap, Balatonfüred, 2009., negyedik szám, december, 108 oldal, 300 forint.)