Rejtélyes Molnár György filmjének címe: Ki/Be Tawaret. Tawaret, a víziló az egyiptomi mitológiában a termékenységet, a családi tűzhely tisztaságát, az újjászületést védő istennő jelképe. Szüksége is van a mai világunkban játszódó film pörgős, zavaros életű hőseinek Tawaret védelmére, hiszen önazonosságuk ingatag, családi, baráti kapcsolataik kuszáltak, a címhez híven a különféle nemzedékek ki-be járkálnak egymás mikrokozmoszába. Az apa kiváló orvos és dzsesszzenész, a fia punkzenész és egyetem körül csellengő, kölcsönről kölcsönre vándorló, leginkább apját pumpoló örökdiák. Mindketten ugyanahhoz a temperamentumos, alternatív zenésznek, bátor alkalmi rádióriporternek tehetséges, egyetemistaként bukdácsoló, alapjában véve szeretetre méltó leányhoz vonzódnak. S ami a legjellemzőbb: a két hasadt értékrendű, 21. században kallódó fiatal görcsösen kapaszkodik a hatvanas– hetvenes–nyolcvanas években tévedező, de mégis szerves, szilárd erkölcsi értékrendet és egyetemes műveltséget hordozó apába, akitől a halála után sem képesek elszakadni. A film erénye a remek színészvezetés (Kerekes Éva, Schlanger András, Ötvös András). A mottó: a halál ellen nincs ellenszer, de van az élet fájdalma és keserűsége ellen, illik a többi hasonló filmre is.
Lidércálom és peremlét. A fésületlen, vidéken játszódó szegényfilmek hagyományait sajátos módon megújítva követi Zsigmond Dezső Bunkerember és Groó Diana Vespa című filmje. A Bunkerember témáját Zsigmond Dezső dokumentumfilmesként már feldolgozta. A tragikomikus falusi lúzer-antihős, akit a nyolcvanas évek atomkatasztrófa-rémképe (Csernobil) mániákus pszichopatává tesz, s fölépít falujában egy atombiztos szuperbunkert, vérfagyasztóan abszurd fekete népi komédiában jelenik meg. A film hiteles képet nyújt a pusztulásra ítélt magyar faluról és egy hagymázos lidércálomba rokkant egykor tehetséges hősről, aki ezredvégünk tragikusan szimbolikus alakja is lehet. Zsigmond Dezső szocio-látomásának megjelenítésében dicsérendő Ágoston Gábor operatőr és a színészek, Trill Zsolt, Nagy Mari, Szűcs Nelli, Szilágyi István és a többi epizodista játéka. Groó Diana Vespa című filmje a legenda és a mese eszköztárát a valósággal vegyítve mesél el egy fekete anekdotát a peremléten élő gyermekről, aki elnyer, majd sajátos módon elveszít egy Vespát. A főhőst alakító cigányfiúban, Tóth Sándorban Groó Diana igazi őstehetséget fedezett fel. Vajon létezik-e evilági kiút ezekből a kis és nagy földi poklokból? – teszi fel a kérdést okosan a rendezőnő.
’56 antihősei. Be kell számolnunk egy fiaskóról is. Vágvölgyi B. András Kolorádó Kid című filmje 1956 ethoszát próbálja kicsinyíteni, véletlenül a Corvin közbe keveredett jasszok, huligánok motiválatlanul fölépített történetével, amely egy westernbe illő hiteltelen bosszúvégkifejletbe torkollik. A küllemében ügyesen megjelenített, ám szervetlen idősík-váltogatásokkal túlterhelt, öszszességében hiteltelenül felépített történetről okkal jut eszünkbe: közelmúltunk történelmének legtisztább nemzeti forradalmának nimbuszát inkább óvni, mint deheroizálni kellene az apokalipszis szélén egyensúlyozó világunkban.
Csoportlélektan. A mezőny egyharmadát a pszichodramatikus filmek teszik ki, szociálpszichológus-hallgatóknak külön öröm lehet a Teambuilding (Almási Réka), a Köntörfalak (Dyga Zsombor), a Czukor Show (Dömötör Tamás) látlelete. A magyar filmes színjátszás legszebb korát idéző, finoman hangolt, mégis erőteljes alakítások teszik átélhetővé a kiscsoportok, párkapcsolatok konfliktusait. Megfelelés, függés és kitörési vágy – a Team Building a vidéki hotelbe terelt multi kollektívájának viszonyrendszerét, az egyéni boldogulás és a csapatszellem feloldhatatlanak tűnő ellentétét vizsgálja. Itt Nagy Zsolt játéka hitelesíti a drámát, Dyga Köntörfalakjában a három főszereplő (Tompos Kátya, Elek Ferenc, Rába Roland) erőteljes alakítása nem véletlen: Elek Ferenc elmondása alapján nyolc hónapon át próbáltak a forgatás előtt. A sztori egyszerű, mégis szövevényes, egy félresikerült randin három ember szembesül a legmélyebbre eltemetett titkokkal, amelyek az életüket megváltoztatták/megváltoztatják.
Ugyanilyen hiteles játék jellemzi Dömötör Czukor Show című filmjét, a sikeres színdarab alapján rendezett versenyfilm a délutáni kibeszélőshow-k világát és háttérét mutatja be egyetlen család tragédiáján keresztül. Néhány perc után azt is elfelejtjük, hogy fikciót nézünk, a valóságshow kísértetiesen emlékeztet a legrosszabb Mónika-show-k szánalmas, kegyetlen és embertelen médiapoklára.
Hajdu, a nagy durranás. Kétség nem fér hozzá, az idei magyar filmszemle leginkább várt versenyműve Hajdu Szabolcs új filmje, a Bibliotheque Pascal volt, a folyosókon már a bemutató előtti napokban ment a susmus: majd Szabolcs megmenti ezt a szemlét. A Hajdu-premier előtti észveszejtő tolongás is jelezte, nagy a bizalom a Macerás ügyek, a Tamara, a Fehér tenyér, az Off Hollywood rendezője iránt. És Hajdu így is tudott meglepetést okozni. A Bibliotheque Pascal burjánzó, álomszerű mese az erdélyi lányról (a rendező felesége és állandó színésze, Török-Illyés Orsolya), aki prostituáltként szenvedett Angliában, de most vissza szeretné kapni a gyámügytől hároméves kislányát. A keretet ez a nagyon is valós mozzanat adja: a megtört anya ül a gyermek sorsáról döntő román hivatalnok előtt, és elmeséli saját életét. Ez a mese pedig olyan, amilyennek lennie kell: hétmérföldes, bátorságpróbás, infernális és csodás. Nagyságában és szokatlan eszköztárában a Bibliotheque Pascal Pálfi György Taxidermiájával rokon, de melegen fénylő, szuggesztíven fényképezett, tökéletesen hangolt film. Olyan, amelyet szívesen mutogatunk majd a világnak. Mellettünk ülő építész barátunk meg is jegyzi a végefőcím alatt, egyszerűen hihetetlen ez az ország: ilyen géniuszokat ad folyton a világnak.
Hajdu valami olyasmivel ajándékozott meg a 41. Magyar Filmszemlén, ami sajnos manapság már ritka, pedig egy valamirevaló filmszemle bőven kéne mérje: katarzissal. Mély, napokig tartó filmélménnyel.
origo.hu
Mutatjuk, hol kell előkészíteni a hólapátot, több centi hó is eshet
