Évente mintegy hatvanezer művész, galériás, gyűjtő, múzeumi szakember érkezik Bázelbe, nem csoda, hogy a vásárváros csarnokaiban, galériáiban, múzeumaiban olykor még egy tűt is nehéz leejteni. Néhány éve a fönti helyszínekhez előadó-, vetítő- és színháztermeket is hozzávehetünk már, hiszen filmes, színházi rendezvényekben és kerekasztal-beszélgetésekben is bővelkedik az Art Basel, az idén pedig a város bizonyos közterein is hasonló lett a helyzet. Míg ugyanis korábban csak a vásárnak helyszínt adó csarnok előtti téren jelentek meg a nagy nyilvánosság előtt különböző anyagokból készült monumentális művek, most az Art Parcours elnevezésű program keretében Bázel különböző pontjain találkozhatunk kortárs alkotásokkal, a Münster homlokzatán például nagyméretű fényinstalláció jelenik meg a hét végi estéken – hacsak az időjárás és a technika napok óta folyó párviadalából végül nem az előbbi kerül ki győztesen.
Ami persze igencsak meglepő lenne, mert a szó szoros és átvitt értelmében is nehezebb időket is megért már a vásár, a többi között gazdasági válságokat is, amelyek a műgyűjtésnek sem kedveznek. A legutóbbi ilyen válság éppen az elmúlt évekre esik, 2009-ben olyan mély volt, hogy a New York-i galériák 30 százaléka lehúzta a redőnyt.
Kibeszéléssel a válság ellen? Nos, Bázelben úgy tűnik, másféle recept alapján dolgoznak, mert ott mintha nyoma sem lenne a recessziónak. Nemhogy nem csökkent, de tavaly és az idén is minden eddiginél nagyobb volt a vásári standért jelentkező galériák száma (1100), amelyek közül háromszáz állíthatott ki. Mégpedig elsősorban a minőségi szempontok miatt. Tér ugyanis van bőven, s a vásár története éppen azt bizonyítja, hogy hogyan sűríthető minél több tartalom, kvalitás a tér egy egységnyi területére vagy térfogatába. Hogy ez így alakult, abban nagy szerepe volt annak az embernek is, akitől néhány hónappal ezelőtt vett búcsút a művészet világa; Ernst Beyelernek, aki kiváló galérista volt, s akinek az emlékét ma a róla elnevezett alapítvány őrzi, benne a klasszikus modern művészet legnagyobbjainak alkotásaival és olyan izgalmas időszaki kiállításokkal, mint amilyen a most látható, Jean-Michel Basquiat életművének szentelt bemutató.
A fiatalon, huszonnyolc éves korában herointúladagolás következtében elhunyt művész a New York-i, föld alatti, graffitikkel színessé tett világból indult, új nyelvi eszközökkel, az afroamerikai rétegek életérzését kifejező különös képekkel gazdagította a kortárs művészetet, aligha véletlen, hogy az idei vásár egyik főszereplője is éppen ő, pontosabban az ő műveinek több tucat galériában megjelenő együttese lett. A vásár, illetve a városban éppen látható múzeumi bemutatók – amellett, hogy a klasszikus modern művészet hagyományosan most is igen erősen van jelen – az elmúlt éveknél is jobban koncentrálnak a kortárs művészetre, annak sokszínűségét, plurális voltát hangsúlyozzák, akárcsak az Art Baselhez kötődő szatellitvásárok is, a Liste, a Scope, a Volta Show. Ennek a látványos, vonzó képnek a szépségét csak az árnyékolja be számunkra, hogy a magyar művészet szokás szerint igencsak háttérbe szorul az Art Baselen, s hasonló módon a nagy vásáron a kortárs művészettel foglalkozó magyar galériák nincsenek jelen. A kisebbeken igen: a Listén a Kisterem, a Scope-on pedig az acb és a Deák Erika Galéria mutatkozik be.
origo.hu
Gyilkosság Dunakeszin: autóban találták meg a férfi holttestét
