Kitörés a „futottak még” kategóriából

A patikaalapítás rendjének azonnali felfüggesztése, valamint a kötelező kamarai tagság visszaállítása az orvosoknál és a gyógyszerészeknél – ezek lesznek Mikola István első kezdeményezései. A korábbi Orbán-kormány egészségügyi minisztere lapunknak adott interjúban azt mondta: nem csalódott, amiért most nem kapott vezető kormányzati szerepet.

2010. 06. 16. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Csalódott?
– Miért lennék?
– Arra céloztam, hogy a Fidesz országosan ismert szakpolitikusaként most be kellett érnie az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöki posztjával.
– Mindig megbecsültem azt a helyet, ahol pozíciót kaptam. És sohasem kértem pozíciót, mindig kijelöltek. Az egészségügyi bizottság elnökének lenni egyébként nagyon komoly feladat. Emellett frakcióvezető-helyettes is vagyok, tehát bármikor felszólalhatok az Országgyűlésben.
– A 2006-os országgyűlési választások kampányában Orbán Viktor még miniszterelnökjelölt-helyettessé nevezte ki. Az azért egészen más volt.
– Csalódottságot nem érzek, sőt, inkább egy kis jóérzés van bennem olyan értelemben, hogy a kétpólusú kormányzati rendszert először én vetettem fel Orbán Viktornak. Igaz, nem egészen ebben a szerkezetben, de ez most megvalósulni látszik.
– Már akkor tudta, hogy nem kap majd miniszteri posztot?
– Azért vetettem fel ezt az új kormányzati struktúrát, mert mindig azt láttam, hogy a nagy költségvetési osztozkodásban rosszul jár a humán oldal. A futottak még kategóriában éreztem az egészségügyet és általában az emberekkel közvetlenül foglalkozó ágazatokat. Pedig a társadalmi-gazdasági fejlődés nem létezhet testében és lelkében ép, egészséges ember nélkül. Amikor a nagy költségvetések készülnek, amikor elosztják a pénzt, akkor nekünk legalább olyan erős befolyással kell rendelkeznünk, mint a gazdasági és a pénzügyi szektornak. Persze még nem tudom, hogy ez most megvalósul-e, hiszen még csak most állt fel a kormányzat.
– Mégis, mi az oka annak, hogy a kormányzati egészségügyön belül nem kapott vezető szerepet? Van ehhez köze annak, hogy az előző választási kampányban igen rosszul sült el a „szingli hordákról” tett kijelentése?
– Az egy kicsavart dolog volt, a kijelentés nem ebben az összefüggésben, és nem így hangzott el. Ugyanúgy, mint Kövér László köteles beszédénél, nekem estek, és megpróbáltak fogást találni rajtam, nekem pedig akkor nem volt elegendő lehetőségem a védekezésre. Igaztalan, valótlan és fájdalmas támadások voltak.
– A mellőzöttségében tulajdonít szerepet annak, hogy egyszer a HospInvest rendezvényén kiült a pulpitusra?
– Én a Semmelweis-napon ültem ki a pulpitusra. Kiskunhalason, ahova a fideszes polgármester hívott meg. Erről a kérdésről csak ennyit, hiszen semmi közöm nem volt a HospInvesthez.
– Továbbra is úgy látja, mint azt korábban mondta, hogy nem ördögtől való dolog a magánvállalkozások szerepvállalása a kórház-üzemeltetésben?
– Az egészségügyben nagyon sok vállalkozás jelent meg az elmúlt időkben. Néhány elhíresült, néhány nem. Az ágazatban szükség van forrásbevonásra, a magánforrások bevonására is. Ezt azonban csak megfelelő szakmai szabályok között lehet értelmezni. Annak idején, 2001-ben készítettünk egy törvényt, ebben megszabtuk a forrásbevonás szakmai feltételeit, korlátjait. 2002-ben – a kormányváltás után – ezt megszüntették.
– Tehát szigorítanák a jelenlegi szabályozást?
– Nem kellene új szabályozás, az említett törvényt azonnal vissza kellene állítani. Meg kellene nézni, hol kell leporolni, hol kell kisebb változtatásokat eszközölni. A másik része ennek a törvénynek a szabad foglalkozású orvoslásról szól, ami – úgy hallom –, az egészségpolitika leendő irányítói részéről is támogatható.
– Miként vesz majd részt az egészségpolitika alakításában?
– Az egészségügyi bizottság elnökeként. Réthelyi Miklós miniszter úrral megállapodtunk, hogy hetente leülünk egymással beszélni. A közeli napokban a tárca vezető pozícióba kerülő más vezetőivel is találkoztam már, azt gondolom, jó lesz az együttműködés.
– Belelát a kormányzati egészségpolitika részleteibe?
– Gondoljon arra, hogy még a tárcát vezető államtitkárt is csak most nevezték ki. Nem ismerem kellő mélységében az elképzeléseket, de azt látom, mik a problémák, amelyeket meg kellene oldani.
– Melyek ezek a problémák?
– Többek között az ellátórendszer kapacitásának torzulására gondolok. Továbbá a súlyponti, kiemelt kórházak bizonytalan helyzetére, a fekvőbeteg-ellátás hiányzó egyhavi finanszírozásra, vagy éppen a háziorvosi rendszer megerősítésére.
– Készül saját módosító indítványokkal?
– Most kettőt tudok említeni, ezekben a bizottság él majd önálló kezdeményezéssel. Az első a patikaalapítás rendjének azonnali felfüggesztése, moratórium hirdetése, hiszen a Molnár Lajos-féle liberalizáció óta több mint 500 új gyógyszertár létesült, főleg nagyvárosokban, miközben nagyon sok vidéki kis patikát bezártak. A másik pedig a hivatásrendi köztestületeknél, elsősorban az orvos- és gyógyszerészkamaránál a kötelező tagság visszaállítása.
– Az ombudsman mellett önök is sokszor kritizálták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárását. Terveznek új pszichiátriai központot?
– A pszichiátriai ellátás területén olyan zavarok vannak, amelyek feltétlenül szükségessé teszik egy új országos intézet létrehozását.
– Zöldmezős beruházásban gondolkodnak, vagy egy már meglévő intézményt alakítanának át?
– A magánvéleményem az, hogy ezt nem az OPNI rekonstrukciójával kell biztosítani. De nem ismerem a tárca elképzeléseit.
– Nem került a Fidesz csapdába akkor, amikor több szakértővel ellentétben rendre szót emelt a kórházbezárások ellen? Most sem látja szükségét a fekvőbeteg-ellátó kapacitás további csökkentésének?
– Egy dolgot le kell szögezni, a kórházi ágyak száma nem sok. Sőt, inkább kevés. Magyarországon tragikusak a megbetegedési, halálozási trendek. Egyetlen kórház bezárásában sem gondolkodnék, de ezt mint az egészségügyi bizottság elnöke mondom. Inkább a súlypontok újragondolására helyezném a hangsúlyt. Anno nem definiálták, hogy mit jelent a súlyponti intézet, és bekerültek ebbe a körbe olyan kórházak is, amelyeknek erősen megkérdőjelezhető a kiemelt szerepük. Az egészségügy kapacitásait a közigazgatási reformmal egy időben kell újragondolni. Nem szabad újra és újra felvetni azt a gondolatot, amit egyes szakemberek is hangsúlyoznak, hogy ha kevés a pénz, be kell zárni intézeteket. Az idő azt igazolta, hogy a kórházbezárásoktól nem lesz kevesebb a beteg és nem spórol az állam.
– Milyen változásokat terveznek a háziorvosi ellátásban?
– Vonzóvá kell tenni ezt a területet a fiatal orvosok számára. Ha ugyanis az alapellátás nem tud eleget tenni a népegészségügyi elvárásoknak, akkor hiába csinálunk akármit a kórházakkal.
– Ez is többek között pénz kérdése, mint például az, hogy eleget tesznek-e a kórházvezetők által megfogalmazott több tíz milliárd forintos forrásbevonás igényének.
– Az idei költségvetést, amit még az előző kormány hozott össze, tragikusnak látom az egészségügy szempontjából. Ehhez mindenképpen hozzá kell nyúlni, mert az előirányzott összegből nem lehet a rendszert működtetni.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.