– Csalódott?
– Miért lennék?
– Arra céloztam, hogy a Fidesz országosan ismert szakpolitikusaként most be kellett érnie az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöki posztjával.
– Mindig megbecsültem azt a helyet, ahol pozíciót kaptam. És sohasem kértem pozíciót, mindig kijelöltek. Az egészségügyi bizottság elnökének lenni egyébként nagyon komoly feladat. Emellett frakcióvezető-helyettes is vagyok, tehát bármikor felszólalhatok az Országgyűlésben.
– A 2006-os országgyűlési választások kampányában Orbán Viktor még miniszterelnökjelölt-helyettessé nevezte ki. Az azért egészen más volt.
– Csalódottságot nem érzek, sőt, inkább egy kis jóérzés van bennem olyan értelemben, hogy a kétpólusú kormányzati rendszert először én vetettem fel Orbán Viktornak. Igaz, nem egészen ebben a szerkezetben, de ez most megvalósulni látszik.
– Már akkor tudta, hogy nem kap majd miniszteri posztot?
– Azért vetettem fel ezt az új kormányzati struktúrát, mert mindig azt láttam, hogy a nagy költségvetési osztozkodásban rosszul jár a humán oldal. A futottak még kategóriában éreztem az egészségügyet és általában az emberekkel közvetlenül foglalkozó ágazatokat. Pedig a társadalmi-gazdasági fejlődés nem létezhet testében és lelkében ép, egészséges ember nélkül. Amikor a nagy költségvetések készülnek, amikor elosztják a pénzt, akkor nekünk legalább olyan erős befolyással kell rendelkeznünk, mint a gazdasági és a pénzügyi szektornak. Persze még nem tudom, hogy ez most megvalósul-e, hiszen még csak most állt fel a kormányzat.
– Mégis, mi az oka annak, hogy a kormányzati egészségügyön belül nem kapott vezető szerepet? Van ehhez köze annak, hogy az előző választási kampányban igen rosszul sült el a „szingli hordákról” tett kijelentése?
– Az egy kicsavart dolog volt, a kijelentés nem ebben az összefüggésben, és nem így hangzott el. Ugyanúgy, mint Kövér László köteles beszédénél, nekem estek, és megpróbáltak fogást találni rajtam, nekem pedig akkor nem volt elegendő lehetőségem a védekezésre. Igaztalan, valótlan és fájdalmas támadások voltak.
– A mellőzöttségében tulajdonít szerepet annak, hogy egyszer a HospInvest rendezvényén kiült a pulpitusra?
– Én a Semmelweis-napon ültem ki a pulpitusra. Kiskunhalason, ahova a fideszes polgármester hívott meg. Erről a kérdésről csak ennyit, hiszen semmi közöm nem volt a HospInvesthez.
– Továbbra is úgy látja, mint azt korábban mondta, hogy nem ördögtől való dolog a magánvállalkozások szerepvállalása a kórház-üzemeltetésben?
– Az egészségügyben nagyon sok vállalkozás jelent meg az elmúlt időkben. Néhány elhíresült, néhány nem. Az ágazatban szükség van forrásbevonásra, a magánforrások bevonására is. Ezt azonban csak megfelelő szakmai szabályok között lehet értelmezni. Annak idején, 2001-ben készítettünk egy törvényt, ebben megszabtuk a forrásbevonás szakmai feltételeit, korlátjait. 2002-ben – a kormányváltás után – ezt megszüntették.
– Tehát szigorítanák a jelenlegi szabályozást?
– Nem kellene új szabályozás, az említett törvényt azonnal vissza kellene állítani. Meg kellene nézni, hol kell leporolni, hol kell kisebb változtatásokat eszközölni. A másik része ennek a törvénynek a szabad foglalkozású orvoslásról szól, ami – úgy hallom –, az egészségpolitika leendő irányítói részéről is támogatható.
– Miként vesz majd részt az egészségpolitika alakításában?
– Az egészségügyi bizottság elnökeként. Réthelyi Miklós miniszter úrral megállapodtunk, hogy hetente leülünk egymással beszélni. A közeli napokban a tárca vezető pozícióba kerülő más vezetőivel is találkoztam már, azt gondolom, jó lesz az együttműködés.
– Belelát a kormányzati egészségpolitika részleteibe?
– Gondoljon arra, hogy még a tárcát vezető államtitkárt is csak most nevezték ki. Nem ismerem kellő mélységében az elképzeléseket, de azt látom, mik a problémák, amelyeket meg kellene oldani.
– Melyek ezek a problémák?
– Többek között az ellátórendszer kapacitásának torzulására gondolok. Továbbá a súlyponti, kiemelt kórházak bizonytalan helyzetére, a fekvőbeteg-ellátás hiányzó egyhavi finanszírozásra, vagy éppen a háziorvosi rendszer megerősítésére.
– Készül saját módosító indítványokkal?
– Most kettőt tudok említeni, ezekben a bizottság él majd önálló kezdeményezéssel. Az első a patikaalapítás rendjének azonnali felfüggesztése, moratórium hirdetése, hiszen a Molnár Lajos-féle liberalizáció óta több mint 500 új gyógyszertár létesült, főleg nagyvárosokban, miközben nagyon sok vidéki kis patikát bezártak. A másik pedig a hivatásrendi köztestületeknél, elsősorban az orvos- és gyógyszerészkamaránál a kötelező tagság visszaállítása.
– Az ombudsman mellett önök is sokszor kritizálták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) bezárását. Terveznek új pszichiátriai központot?
– A pszichiátriai ellátás területén olyan zavarok vannak, amelyek feltétlenül szükségessé teszik egy új országos intézet létrehozását.
– Zöldmezős beruházásban gondolkodnak, vagy egy már meglévő intézményt alakítanának át?
– A magánvéleményem az, hogy ezt nem az OPNI rekonstrukciójával kell biztosítani. De nem ismerem a tárca elképzeléseit.
– Nem került a Fidesz csapdába akkor, amikor több szakértővel ellentétben rendre szót emelt a kórházbezárások ellen? Most sem látja szükségét a fekvőbeteg-ellátó kapacitás további csökkentésének?
– Egy dolgot le kell szögezni, a kórházi ágyak száma nem sok. Sőt, inkább kevés. Magyarországon tragikusak a megbetegedési, halálozási trendek. Egyetlen kórház bezárásában sem gondolkodnék, de ezt mint az egészségügyi bizottság elnöke mondom. Inkább a súlypontok újragondolására helyezném a hangsúlyt. Anno nem definiálták, hogy mit jelent a súlyponti intézet, és bekerültek ebbe a körbe olyan kórházak is, amelyeknek erősen megkérdőjelezhető a kiemelt szerepük. Az egészségügy kapacitásait a közigazgatási reformmal egy időben kell újragondolni. Nem szabad újra és újra felvetni azt a gondolatot, amit egyes szakemberek is hangsúlyoznak, hogy ha kevés a pénz, be kell zárni intézeteket. Az idő azt igazolta, hogy a kórházbezárásoktól nem lesz kevesebb a beteg és nem spórol az állam.
– Milyen változásokat terveznek a háziorvosi ellátásban?
– Vonzóvá kell tenni ezt a területet a fiatal orvosok számára. Ha ugyanis az alapellátás nem tud eleget tenni a népegészségügyi elvárásoknak, akkor hiába csinálunk akármit a kórházakkal.
– Ez is többek között pénz kérdése, mint például az, hogy eleget tesznek-e a kórházvezetők által megfogalmazott több tíz milliárd forintos forrásbevonás igényének.
– Az idei költségvetést, amit még az előző kormány hozott össze, tragikusnak látom az egészségügy szempontjából. Ehhez mindenképpen hozzá kell nyúlni, mert az előirányzott összegből nem lehet a rendszert működtetni.
origo.hu
A többség elítéli Magyar Pétert és a visszavonulását akarja
