Magyar segítség Pakisztánnak

Negyvenezer víztisztító tablettát és orvosságot vittek az áradásoktól sújtott Pakisztánba a Magyar Baptista Szeretetszolgálat munkatársai. Az ENSZ jelentése szerint a természeti katasztrófa 13 millió embert érintett, hatmillióan közülük életveszélyben vannak.

Négyszáz újabb holttest Kínában. Már 1120-hoz közelít a földcsuszamlások és a sárlavina áldozatainak száma az északnyugat-kínai Kanszu tartományban, az eltűntek listáján még 627 ember szerepel – áll a tartomány tegnapi közleményében. A legfrissebb adatok szerint Csoucsü megyében egy nap alatt több mint négyszáz holttestet ástak ki a törmelékek alól, a sárból – adta hírül a távirati iroda. A kínai média jelentéseiből is egyre nyilvánvalóbb: csekély az esélye annak, hogy a mentők újabb túlélőkre bukkannak. Az orvosok eddig 670 túlélőt láttak el, 64 súlyos sérültet kórházban ápolnak.

Pusztulás és kétségbeesés fogadta a Magyar Baptista Szeretetszolgálat Pakisztánba érkező tagjait, az ország árvíz sújtotta területein az emberek éheznek és szomjaznak. Herencsár Lajos és Amin Sheir, egy Cegléd melletti kistelepülés pakisztáni származású gyermekorvosa a civil szervezet képviseletében, hétfőn hajnalban érkezett Iszlámábádba, eleget téve az ottani kormány kérésének. Azonnal nekiláttak a szervezésnek, amiben nagy segítségükre voltak a logisztikai hátteret előkészítő MFB és a Mol Pakisztán képviselői. Felmérték a körülményeket és összeírták a szükséges gyógyszereket – mondta el lapunknak Herencsár Lajos, aki korábban már részt vett hasonló küldetésekben Indonéziában, Srí Lankán és Kasmírban.
Mostani utazásuk célja – amellett, hogy segélyt vittek és Sheir doktor betegeket lát el – annak a felderítése, hogy vajon orvoscsoportra, gyógyszerre, élelmiszer-adományra van-e leginkább szükségük a bajbajutottaknak. Kedd estére sikerült beszerezniük az egymillió forintot érő legfontosabb gyógyszereket, majd – mivel az adományoknak könnyen lába kelhet, ha közvetítőre bízzak azokat – nekiláttak megkeresni azt az embert, akinek személyesen adhatják át az értékes szállítmányt – fűzte hozzá Herencsár. Bár a terület kiválasztásakor a biztonsági szempontokat is mérlegelniük kellett, végül úgy döntöttek, hogy a szélsőséges csoportok működési területén lévő Szvat-völgy és Vazirisztán határára viszik a segélyt. Hallottak ugyanis egy ottani orvosról, aki tisztességesen ellátja a betegeit és nem teszi pénzzé az adományokat.
Negyvenfokos hőségben, tegnap reggel érkeztek Charsadda településre. A városban sok helyütt még mindig térdig ér a víz, az épületek romokban. A fák tetején megült hordalék jelzi, milyen magas volt az ár. Az orvost egy garázsban találták, ott fogadta az út szélén felállított sátor alatt hosszú sorokban várakozó megviselt sérülteket, betegeket. Egy szomszédos garázst patikának neveztek ki, itt ingyen adják a gyógyszereket, odébb pedig ingyenkonyha működik.
A környéken se étel, se víz nincs, a liszt, a rizs ára háromszorosára nőtt, azt a menekültek megvásárolni nem tudják, ráadásul a gabona-, a gyümölcs- és a zöldségtermés megsemmisült. Az otthontalanná vált emberek a szennyezett, hulladékkal teli vizet isszák, azt használják főzésre, mosakodásra, éppen ezért legnagyobb keletje a negyvenezer víztisztító tablettának volt, amivel összesen 800 ezer liter vizet tehetnek majd ihatóvá – mesélte Herencsár. A kétségbeesés mellett néhol azonban az összefogás csírái is látszanak, a falvak, városok bejáratánál hirtelen alakult segélyező csoportok gyűjtik az adományt az autósoktól, ebből működnek az ingyenkonyhák.
Az elmosott, alig járható utak mentén mindenütt ágakra tűzött fólia alatt földönfutóvá lett családok húzzák meg magukat, mellettük néhány megmentett állat, sebtében kihúzott köteleken ruhák száradnak.
A hatóságok 14 és 18 millió közöttire teszik a menekültek számát, közülük tízmillióan váltak hajléktalanná, csak kedden éjszaka hetvenezer embert evakuáltak az Indus mentéről, többségük otthona odalett. A két hete tartó áradásoknak akár 1600 halottja is lehet, az anyagi kár pedig dollármilliárdokra rúg. Ráadásul ma kezdődik a ramadán, amikor a nappali böjt végén, napnyugta után illik megvendégelni másokat. Most azonban nincs hol és nincs miből, az emberek ezt hatalmas szégyenként élik meg – jegyezte meg Herencsár Lajos.