A cél: megtalálni az együttműködés lehetőségeit

Kétszeres jubileumot ünnepelhet az idén Módos Péter József Attila-díjas író, az Európai Utas című folyóirat főszerkesztője. Irányítása alatt húsz esztendeje jelenik meg a folyóirat, s vezetésével éppen tíz éve él és – az utóbbi években radikálisan lecsökkentett állami támogatás ellenére is – működik a Közép-európai Kulturális Intézet.

Hogyan emlékszik vissza a folyóirat elindítására?
– Az Európai Utas első számának megjelenésére nemcsak azért emlékszem pontosan, mert azt az egész térséget összehangoló nemzetközi konferenciára időzítettük, hanem mert aznap kezdődött a taxisblokád. A külföldi vendégeket ki kellett mentenünk, szörnyű nap volt. Tíz évvel később a lap szellemi bázisára épülve jött létre a Közép-európai Kulturális Intézet (Keki) Rockenbauer Zoltán kulturális minisztersége idején. Az európai kitekintés mellett kiemelt szerepet szántunk a magyar–magyar kapcsolatok ápolásának. A nagyvárosoktól a hazai kis falvakig terjed lapunk eszmei horizontja: a kezdet kezdetén, 1991-ben, miután bemutatkoztunk Bécs legelegánsabb helyén, onnan Tolna megyébe, Gyönkre utaztunk találkozóra, az ottani gimnáziumba. Végigjártuk a határon túli magyar területeket, s azt tapasztaltam, hogy növeli a nemzeti önbecsülést, ha a magyaroknak van egy szép kiállítású, nívós európai lapjuk, amely Sütő Andrástól Fejtő Ferencig mindenkinek tetszett. Akkor még nagyon gyorsan kaptunk hivatalos támogatást és szellemi segítséget.
– Nyilván érte számos csalódás is: köztudott, hogy a délvidéki háború idején a szerbek letartóztatták.
– Tény, hogy akkoriban meszszire voltunk még a közép-európai népek testvériségétől. A kudarcok ellenére úgy érzem, hogy a miénk a járható út: megtalálni az együttműködés lehetőségeit, határon túli magyar és nem magyar folyóiratok, filmek, kiállítások megszervezésével (már megnyílt a Csáth Géza, Rajzok, Szabadka című tárlat – lásd kritikánkat) és ezek folyóiratbeli szerepeltetésével. Az Európai Unió 2014-től működtetni kívánja a Duna-stratégiát, tizenhat ország részvételével. Bukarest adott otthont november 8-án annak a Duna-csúcstalálkozónak, amelyen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök is, és amelyen végleges politikai nyilatkozattal erősítették meg ezt az együttműködést.
– Az Európai Utas és a Közép-európai Kulturális Intézet – úgy tűnik – ezen a téren megelőzte a történelmet.
– Mivel szeretek mindent közvetlenül megtapasztalni, elutaztam Bolzanóba, Dél-Tirolba, Bajorországba, Baden-Württembergbe, Bukarestbe, Belgrádba, Délvidékre, Bécsbe, Pozsonyba, hogy lássam, hogyan működnek vagy nem működnek az autonómiák. Azon kell munkálkodnunk, hogy a magyar kultúra és identitás területén a Duna-völgyi stratégiai együttműködés a lehető legerősebb pozíciókat vívja ki magának. Ki kell aknáznunk, hogy bennünket, magyarokat – a kultúra képviseletében az Európai Utast és a Kekit – sokan elfogadnak, mert a nagy nyelvterülettel rendelkező népekkel ellentétben nem törekszünk dominanciára. Nem volt könnyű, miután Hiller István megszüntette az intézetet mint állami intézményt, és csak alapítványi formában tudtunk tovább működni.
– Hogyan képzeli el a folyóirat és az intézet jövőjét?
– A közeljövőben lesz egy konferenciánk Kultúra, örökség, unió, Duna címmel, amelyen részt vesznek mindazok a térségbeli kulturális műhelyek, amelyekkel jó kapcsolatot ápolunk. Őszintén reméljük, hogy a szűk esztendők után most jobb idők köszöntenek reánk. És a közép-európai térség országainak és kultúráinak együttműködése az Európai Unió keretein belül újabb lehetőséget ad a közös gondolkodásra és a közös fellépésre.