Fél év alatt bővítette ki a 2010 októberében kiadott Semmelweis-vitairatot a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egészségügyért felelős államtitkársága. A tárca tájékoztatása szerint a közreműködő szakértőkön kívül 148 hozzászólás érkezett 34 magánszemélytől és 114 intézménytől, szakmai vagy társadalmi szervezettől. Az elképzelésekről heteken belül tárgyal a kormány.
Az Újraélesztett egészségügy, gyógyuló Magyarország – Semmelweis-terv az egészségügy megmentésére címet viselő dokumentum az az anyag, amely megmutatja, hogy milyen beavatkozási irányt és konkrét intézkedéseket tervez a kormány az ágazatban. Az egyik ilyen a nagyobb állami felelősségvállalást jelentő, az intézmények közötti együttműködést, a struktúraátalakítást és a betegút-szervezést támogató, új állami egészségszervezési intézményrendszer lenne, amely országos központtal (Állami Egészségszervezési Központ) és területi egységekkel (Nagytérségi Egészségszervezési Igazgatóságok) alakulna meg. Az országot 9-10 egységre osztanák, 1-1,1 millió lakossal, s itt önállóan szerveznék az ellátást. Az azonban kimaradt az anyagból, hogy hol húznák meg a nagytérségi határokat, pedig korábban éppen ez a bontás okozott komoly feszültséget a tárca és a Fidesz erős politikusai között. A szerzők is elismerik, hogy az anyag nem tartalmaz minden területre kiterjedő programtervet és részletes stratégiai, illetve akcióterveket sem. A Semmelweis-terv célja, hogy összefogja ezeket az ágazati stratégiai és cselekvési terveket, s egységes keretbe foglalja őket – olvashatjuk.
Noha úgy tűnik, a kormány tisztában van az ágazat humánerőforrás-krízisének súlyával, a konkrét megoldásokig most sem jutottak el. Továbbra sem lehet tudni, mikor és mennyivel emelkedik az egészségügyi dolgozók bére. Azt írják, a probléma igen komplex, és újabb források bevonása nélkül csak szűk sávban képzelhető el a megoldás. Ki kell dolgozni az egészségügyi ágazati életpályára vonatkozó stratégiát, ami felmenő rendszerben homogén életpálya-csoportok mentén valósítható meg 2011-től. Cél, hogy a béreket a hasonló végzettségi szintű munkavállalók munkaerőpiacon elérhető jövedelméhez igazítsuk, s fokozatosan közelítsük az EU átlagához. Továbbá, hogy a kevésbé vonzó vidéki területen, valamint a „veszélyesebb körülmények között” dolgozók és a többletmunkát vállalók arányosan magasabb bérezésben részesüljenek. Szerepel a tervek között, hogy a hiányszakmákban ösztöndíjprogramot vezetnének be, illetve hogy a „képzéssel kapcsolatban az egészségügyi dolgozó által finanszírozott költségekkel, például tankönyv, a személyi jövedelemadó alapja csökkenthető legyen”. Itt vetik még fel a munka- és pihenőidő kérdését, a túlmunka honorálását és a gyakran kötelező továbbképzések költségeinek elismerését. Lehetséges forrásként említik egyrészt a létrejövő nagytérségekkel megvalósuló új betegút-szervezési modellben felszabaduló belső átcsoportosítást, másrészt pedig az alternatív forrásokat, például a népegészségügyi termékdíj, közismert nevén a hamburgeradó bevezetését.
Arra sem kapunk választ, hogy mely intézményeknek kell majd funkciót váltaniuk, azaz például hol szűnik meg az aktív gyógyítómunka. Pedig azt egyértelművé tette az egészségügyi államtitkárság, hogy a kis városi kórházak aktív kapacitásainak kiváltása szükséges a járóbeteg- és az egynapos ellátás, illetve a hosszú idejű ápolás és rehabilitáció fejlesztésével.
Számos további intézkedés szerepel az anyagban. Például megtudjuk, hogy kizárnának az egészségügyi ellátásból minden hatástalan szolgáltatást. A hálapénz visszaszorítása érdekében megfontolandónak nevezik a szabad orvosválasztás – az elmúlt kormányzati ciklusban fizetőssé tett – rendszerének egyértelművé tételét. Lehetőségként vetik fel, hogy a várólistán való sorban állás pénzzel kiváltható legyen. A paraszolvencia megszüntetésében építenének a Magyar Rezidens Szövetség által felvetett „zöldkeresztes” mozgalom ötletére is, amely szerint dupla fizetés járna annak, aki nem fogad el hálapénzt. Körvonalazódik egy „praxisalap” létrehozása is, amely átvenné az eladni kívánt (de piaci körülmények között nem értékesíthető) körzeteket, s lehetőséget nyújtana a fiataloknak kedvezményes hitelkonstrukció keretében támogatott praxisvásárlásra. Megfontolandó olyan kötelező, kisebb mértékű járulék bevezetése, amelyet minden háziorvos az ennek összegével megemelt finanszírozásából fizetne, hogy később a várhatóan igen alacsony nyugdíj mellett meg tudjon élni. Emellett még szerepel az anyagban az egynapos sebészeti ellátások ösztönzése a fekvőbeteg-ellátás kiváltására, további várólista-csökkentés, korszerű regionális onkológiai hálózat kialakítása és fejlesztése, egységes mentő- és betegszállítási rendszer kiépítése, a szűrőprogramok országos kiterjesztése, az országos betegjogi és dokumentációs központ felállítása. Újraértékelnék a szakmai minimumfeltételeket, valamint a területi ellátási kötelezettség rendszerét, s megerősítenék a szétzilált pszichiátriai ellátórendszert. Az új gyógyszerpolitika középpontjában a minőség és a költséghatékonyság áll. Arról azonban nem tesz említést az anyag, hogy éppen most tervezi elvonni a kormány a medicinák ártámogatására szánt állami források egyharmadát. Ehelyett arról olvashatunk, hogy hangsúlyt kell helyezni a gyógyszerfogyasztók egészségtudatosságának növelésére, az orvosok és a patikusok érdekeltségének megteremtésére. Egyszerűsítenék, igazságosabbá és ellenőrizhetőbbé tennék a közgyógyellátást, de azt nem tudni, miként.
Az anyag a 2010-es kormányváltás utáni időszakot az azonnali válságkezelés fél évének nevezi, 2011-et pedig a látlelet felvételének, a fenntartható átrendeződés évének. A 2012-től 2014-ig terjedő időszakban a megkezdett átalakítások konszolidációja, az ágazat növekedési pályára állítása, az új életpályamodell lépcsőzetes bevezetése lesz a középpontban. A kormány még egy ciklusra tervez, a 2015–2018 közötti éveket a finomhangolásra és további fejlesztésekre szánnák.
origo.hu
Minden EP-képviselő levelet kap Magyar Péter köztörvényes bűncselekményéről
