A Világ Ura meg az ő Kanos Nyulai

Politikai, gazdasági, szociológia műszerekkel látható világ ura a Pénz. Nem tudjuk, mit érez egy csinos szobalány láttán, sőt, azt sem tudjuk, látja-e vagy érzékeli-e bármilyen módon, s ha igen, akkor ez mit jelent számára. A Pénz személytelen, másként mondva: embertelen hatalom, amit a hitehagyott emberiség ültetett a saját nyakára. Bizonyára nem törődik sem a hercegnők, sem a cselédlányok bájaival, eszével, kedvességével, sőt, pénzügyi vonzatával sem. A gazdaságkori Pénz leglényegét tekintve a Semmi, hiszen fizikailag sem létezik, az Antikrisztus egyik tüneménye, amely működését szolgáin és az általuk szervezett világintézményeken keresztül fejti ki.
Például az IMF-en és múlt hét végéig annak Nagy Megrontóként meg Kanos Nyúlként is becézett vezérén, Dominique Strauss-Kahnon keresztül. Természetesen tudjuk, hogy az IMF vezérigazgatósága a Pénznek és átszellemítőjének nem a tróntermében, nem is a palotájában, nem is a kertjében, hanem a gyepű árkának két partján őrjáratozik, hogy elkapja az arra tévelygőket. Elkapja és betörje és a Pénz óriási, személytelen gépezetének szolgálatára kényszerítse.
A kulcsszavak: elkap, betör, kényszerít.
Aki szolgál, az ura arcának képmását viseli. A népmesék kiskondása-királyfija nem holmi suskácskát akar zsebelni – ha igen, akkor suska-arcú volna. Ő „szerencsét próbálni” indul. Életre-halálra. Ezért nem áll be akárhová, csakis a Királyhoz vagy a Boszorkányhoz, aki nem más, mint az ősrégi világ istensége, akit az ő törvénye szerint szolgál, de a végén legyőz: megszerzi az Élet vizét, a táltos paripát, és általuk mintegy megváltja a maga országát.
A Pénzt másként, az említett három vezérszó szellemében kell szolgálni, így válik a cseléd hasonlatossá urához, istenéhez.
Sokan csodálkoznak, hogy a fentebb nevezett vezérigazgató – aki francia hazájában köztársasági elnökké akart válni szocialista színekben – napi háromezer dollárba kerülő lakosztályában a vád szerint elkapta, betörte és perverzitásokra akarta kényszeríteni a szobalányt. Ez természetes. Nem tett egyebet, csak azt, amire ura és istene képének viselésében rákapott. Kiváló vezérigazgató volt, és remek francia elnök lett volna – gazdája szempontjából. Az IMF a Strauss-Kahnok kezén keresztül kapja el, töri be és kényszeríti hazájuk elleni perverzitásokra a leigázott kormányokat, amelyeknek országai – egyebek közt – fizetik a Kanos Nyulak szállodaszámláját. A napi háromezer dolcsi hangyafika; nagyjából ennyi egy átlag földlakó átlagos évi jövedelme. A Pénz szempontjából semmi: bármikor tud mondani egy akármekkora számot a Föld számlájára. Természetesen Strauss-Kahn is semmi és senki: megy a börtönbe, majd némi szemétsajtós tündöklés után a „félreeső helyre”. Utána lehet olvasni: „A tíz szarv, melyet láttál, és a vadállat meggyűlölik a parázna asszonyt, kifosztják és levetkőztetik, sőt húsán rágódnak és tűzön sütik.” (Jel. 17,16)
Innen nézve hazánk és Orbán Viktor bűne világos: lerázta az IMF igáját, sőt, meg is adóztatta a Pénzt. Sajtótörvény? Alkotmány? Cigánykérdés? Ugyan! A koholt vádak soha nem fogynak ki, és a helyi meg nemzetközi pénz- és politikakompatibilis elkapók, betörők, kényszerítők sem, akik nem félik Istent, és nem tanulnak a Paráznák naponta ismétlődő esetéből.
Meddig? Amíg mi, magyarok meg nem adjuk magunkat, s vissza nem választjuk a tavaly elcsapott Kanos Nyulainkat. Vagy a Bárány erejével meg nem tisztítjuk magunkat és a Földet.

A szerző író