Teljes mértékben egyetért a rezidensek által feltárt problémákkal, és támogatja a mozgalmat – fogalmazott Éger István. A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint ugyanakkor szomorú is, mert tíz éve jelzik folyamatosan a gondokat az éppen aktuális kormányzatnak, csak soha nem találnak meghallgattatásra. Éger István szerint a kegyelemdöfést az egészségügyi államtitkárság által kidolgozott, és hamarosan kormány elé kerülő Semmelweis-terv jelentette, amely semmilyen módon sem kezelte a humánerőforrás-problémát. Ezzel deklarálta a kormány, hogy nem fog történni semmi ezen a téren – szögezte le. A rezidensek módszerével is egyetért, ezt maguk is kipróbálták a háziorvosok körében 2008-ban, akkor azonban kevés „felmondólevél”, pontosabb szerződésbontás gyűlt össze. Arra a kérdésre, hogy ő maga csatlakozik-e a kezdeményezéshez, úgy felelt: orvosként ezt nem teheti, mert nyolc éve főállású kamarai elnök, praxisában pedig helyettesítik. Hozzátette: a csatlakozás amúgy sem a szakmai szervezetek aktivitásán, hanem egyéni döntéseken múlik.
Kertai Aurél, a Magyar Orvosi Kamara budapesti háziorvosi szekciójának elnöke is egyetért a rezidensekkel. Mint mondta: a háziorvosok is hasonló gondokkal küzdenek. Duplájára kellene emelni a praxisok finanszírozását ahhoz, hogy megfelelő körülmények között működhessenek, s megfelelő bért fizethessenek az alkalmazottaiknak. Arra a kérdésre, várható-e, hogy a háziorvosok nagy számban csatlakoznak a kezdeményezéshez, úgy fogalmazott: nem valószínű, mert túlnyomó többségük vállalkozási formában működik, s már inkább az idősebb korosztályhoz tartozik, családja van, amelyet az akció sikertelensége esetén nem tudna eltartani. A fiatalabb háziorvosoktól pedig azért nem várható a csatlakozás, mert praxisuk megvásárlásához hitelt vettek fel – sokszor szüleik házát felajánlva fedezetként –, amelyet minden hónapban törleszteniük kell. Más háziorvosok azt vetették fel, hogy ha szerződést bontanának az egészségbiztosítóval, akkor a praxisuk elértéktelenedne, és azt még annyiért sem tudnák eladni, mint amennyit most ér a piacon.
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke úgy fogalmazott: a rezidensek olyan munkajogi és személyes élethelyzetben vannak, hogy érdekeiket a lehető legjobban tudják képviselni. Más a helyzet viszont a szakdolgozókkal. Nekik azt a megalázóan kicsi jövedelmet sincs módjukban kockáztatni egy bizonytalanért. Többségük már nem fiatal, s nem beszél nyelveket, ezért a külföldi munkavállalás lehetősége csekély. Sokan olyan térségben élnek, ahol az egyetlen álláslehetőséget a kórház kínálja számukra. Ráadásul a sokat hangoztatott munkaerőhiány is csak látszólagos körükben, valójában ugyanis rengeteg szakdolgozó nem tud elhelyezkedni. Hiába lenne szükség az egészségügyi intézmények optimális működéséhez sokkal több ápolóra, nem veszik fel őket, mert a minimálisan előírt létszám fölé nem mennek az intézmények. Ezért a kamara nem buzdíthatja tagságát a rezidensek kezdeményezéséhez való csatlakozásra – szögezte le Balogh.
A Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület is egyetért a Magyar Rezidensszövetség céljaival, de hangsúlyozza, hogy nemcsak a rezidensek és a szakorvosok, hanem valamennyi egészségügyi dolgozó bérét rendezni kell. Csiba Gábor elnök hangsúlyozta: nem értenek egyet a célhoz vezető eszközzel, a tömeges felmondás kilátásba helyezésével. Bár megérti az elkeseredettség és fiatalkori hév diktálta indulatokat és az eszköztelenség okozta elkeseredettséget, de nem lehet a betegellátást így ellehetetleníteni. Csiba Gábor megoldást is javasol: az állam a rendszerből hiányzó egyhavi – 40 milliárd forintos – finanszírozás visszapótlásával, többletforrások – például a hamburgeradó – bevonásával, a terület, a feladat újraosztásával az integráció elősegítésével és egészségügyi életpályamodell kidolgozásával segítheti a bérek rendezését. Nemcsak pénzről van szó, hanem ösztöndíjakról, szolgálati lakásról, kedvezményes lakáskölcsönről, ingyenes telekről, képzési-továbbképzési támogatásról, üdültetési-kitüntetési lehetőségekről, fokozott büntetőjogi védelemről. Ha a tulajdonosok-fenntartók is eleget tennének kötelezettségeiknek, s a szükséges beruházások anyagi hátterét biztosítanák, akkor az intézményeknek nem kell erre költeniük a finanszírozásból, és így intézményenként legalább egyhavi bértömegnek megfelelő pénzt fordíthatnának a fizetések rendezésére.
origo.hu
Elkészült David Pressman búcsúdala, ezt nem teszi ki az ablakba
