Rezidensügy: visszafogott megértés

A többség megérti a fiatal orvosok elkeseredettségét és kezdeményezését, de egyelőre nincs a rezidenseken kívül olyan csoportja az egészségügyi dolgozóknak, amelyet a szakma érdekképviselete arra biztatna, hogy csatlakozzon a rezidensek mozgalmához, és tegye ügyvédi letétbe felmondólevelét arra az esetre, ha nem sikerülne megállapodni a kormánnyal a bérek rendezéséről.

2011. 06. 04. 22:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Teljes mértékben egyetért a rezidensek által feltárt problémákkal, és támogatja a mozgalmat – fogalmazott Éger István. A Magyar Orvosi Kamara elnöke szerint ugyanakkor szomorú is, mert tíz éve jelzik folyamatosan a gondokat az éppen aktuális kormányzatnak, csak soha nem találnak meghallgattatásra. Éger István szerint a kegyelemdöfést az egészségügyi államtitkárság által kidolgozott, és hamarosan kormány elé kerülő Semmelweis-terv jelentette, amely semmilyen módon sem kezelte a humánerőforrás-problémát. Ezzel deklarálta a kormány, hogy nem fog történni semmi ezen a téren – szögezte le. A rezidensek módszerével is egyetért, ezt maguk is kipróbálták a háziorvosok körében 2008-ban, akkor azonban kevés „felmondólevél”, pontosabb szerződésbontás gyűlt össze. Arra a kérdésre, hogy ő maga csatlakozik-e a kezdeményezéshez, úgy felelt: orvosként ezt nem teheti, mert nyolc éve főállású kamarai elnök, praxisában pedig helyettesítik. Hozzátette: a csatlakozás amúgy sem a szakmai szervezetek aktivitásán, hanem egyéni döntéseken múlik.
Kertai Aurél, a Magyar Orvosi Kamara budapesti háziorvosi szekciójának elnöke is egyetért a rezidensekkel. Mint mondta: a háziorvosok is hasonló gondokkal küzdenek. Duplájára kellene emelni a praxisok finanszírozását ahhoz, hogy megfelelő körülmények között működhessenek, s megfelelő bért fizethessenek az alkalmazottaiknak. Arra a kérdésre, várható-e, hogy a háziorvosok nagy számban csatlakoznak a kezdeményezéshez, úgy fogalmazott: nem valószínű, mert túlnyomó többségük vállalkozási formában működik, s már inkább az idősebb korosztályhoz tartozik, családja van, amelyet az akció sikertelensége esetén nem tudna eltartani. A fiatalabb háziorvosoktól pedig azért nem várható a csatlakozás, mert praxisuk megvásárlásához hitelt vettek fel – sokszor szüleik házát felajánlva fedezetként –, amelyet minden hónapban törleszteniük kell. Más háziorvosok azt vetették fel, hogy ha szerződést bontanának az egészségbiztosítóval, akkor a praxisuk elértéktelenedne, és azt még annyiért sem tudnák eladni, mint amennyit most ér a piacon.
Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke úgy fogalmazott: a rezidensek olyan munkajogi és személyes élethelyzetben vannak, hogy érdekeiket a lehető legjobban tudják képviselni. Más a helyzet viszont a szakdolgozókkal. Nekik azt a megalázóan kicsi jövedelmet sincs módjukban kockáztatni egy bizonytalanért. Többségük már nem fiatal, s nem beszél nyelveket, ezért a külföldi munkavállalás lehetősége csekély. Sokan olyan térségben élnek, ahol az egyetlen álláslehetőséget a kórház kínálja számukra. Ráadásul a sokat hangoztatott munkaerőhiány is csak látszólagos körükben, valójában ugyanis rengeteg szakdolgozó nem tud elhelyezkedni. Hiába lenne szükség az egészségügyi intézmények optimális működéséhez sokkal több ápolóra, nem veszik fel őket, mert a minimálisan előírt létszám fölé nem mennek az intézmények. Ezért a kamara nem buzdíthatja tagságát a rezidensek kezdeményezéséhez való csatlakozásra – szögezte le Balogh.
A Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület is egyetért a Magyar Rezidensszövetség céljaival, de hangsúlyozza, hogy nemcsak a rezidensek és a szakorvosok, hanem valamennyi egészségügyi dolgozó bérét rendezni kell. Csiba Gábor elnök hangsúlyozta: nem értenek egyet a célhoz vezető eszközzel, a tömeges felmondás kilátásba helyezésével. Bár megérti az elkeseredettség és fiatalkori hév diktálta indulatokat és az eszköztelenség okozta elkeseredettséget, de nem lehet a betegellátást így ellehetetleníteni. Csiba Gábor megoldást is javasol: az állam a rendszerből hiányzó egyhavi – 40 milliárd forintos – finanszírozás visszapótlásával, többletforrások – például a hamburgeradó – bevonásával, a terület, a feladat újraosztásával az integráció elősegítésével és egészségügyi életpályamodell kidolgozásával segítheti a bérek rendezését. Nemcsak pénzről van szó, hanem ösztöndíjakról, szolgálati lakásról, kedvezményes lakáskölcsönről, ingyenes telekről, képzési-továbbképzési támogatásról, üdültetési-kitüntetési lehetőségekről, fokozott büntetőjogi védelemről. Ha a tulajdonosok-fenntartók is eleget tennének kötelezettségeiknek, s a szükséges beruházások anyagi hátterét biztosítanák, akkor az intézményeknek nem kell erre költeniük a finanszírozásból, és így intézményenként legalább egyhavi bértömegnek megfelelő pénzt fordíthatnának a fizetések rendezésére.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.