Míg mammográfiára, röntgenre vagy ultrahangra általában egy-két hetet kell várni, addig a CT- és MR-vizsgálatok esetén az egy hónapot jóval meghaladja az átlagos várakozási idő – olvasható az Első Magyar Egészségügyi Marketing Kft. felmérésben, amelyből az is kiderül: a várólistán lévő betegek az egy-két héten belüli időpontot még érthetőnek tartják, az egy-két hónapon túl kapott előjegyzés azonban elfogadhatatlan számukra. A betegek fele a várakozás csökkentése érdekében igénybe venne fizetős orvosi szolgáltatást. (A Semmelweis-terv is felvetette egyébként, hogy társadalmi vitát kellene folytatni arról, legyen-e lehetőség bizonyos beavatkozásoknál díjfizetés ellenében a várólista elejére ugrani.) A felmérés szerint a várólistás betegek 63 százaléka fontosnak tartja, hogy értesüljön arról: az államilag finanszírozott diagnosztikai vizsgálat mellett térítés ellenében is kivizsgáltathatja magát. Ebben az esetben ugyanis el tudja dönteni, hogy akar-e, vagy tud-e a gyorsabb diagnózisért fizetni.
*
Ez az arány a magánorvost felkeresők körében még magasabb. A fiatalabb, magasabb jövedelmű és felsőfokú végzettséggel rendelkezők között kiemelkedő az igény az egy-két napon belül elérhető MR- és CT-vizsgálatokra. A 36–45 éves korosztálynak például a 80 százaléka élne a lehetőséggel. Ők még a rövidebb várakozási idővel járó vizsgálatokért – például az ultrahangért is – magasabb arányban fizetnének. A kutatásból az is kiderül: minél hosszabb a várakozási idő, annál inkább hajlanak a betegek arra, hogy a térítéses szolgáltatást válasszák. A betegek nemcsak maguknak, hanem gyermekük vagy – különösen a fiatalabbak – szüleik részére is fizetnének a CT-ért vagy az MR-ért. Azok egyébként, akik élnének a lehetőséggel, úgy gondolják, a fizetősen igénybe vett szolgáltatásokhoz magasabb minőség is társul.
A kutatásban a szakorvosokat is megkérdezték. Több mint háromnegyedük hasznosnak tartja a lehetőséget. Úgy látják, ezáltal rövidül a várakozási idő, hamarabb kézhez kapják a leletet, így gyors diagnózis születhet, s nagyobb az esély a gyógyulásra. Bár a betegek igényelnék a tájékoztatást a magánfinanszírozású szolgáltatásokról, az orvosok egy része úgy ítéli meg, hogy nincs gond a várakozási idővel, más részük pedig etikai okokból nem szívesen ajánlja ezt az alternatívát a pácienseinek. Mivel a társadalombiztosítási finanszírozási rendszerben a vizsgálatok és a műtétek száma korlátozott, az orvosok úgy gondolják, a jövőben nőni fog a betegek által kért önköltséges beavatkozások aránya.
A fekvőbeteg-ellátó intézmények által közzétett várólisták szerint sok helyen még egy MR- vagy CT-vizsgálatra is hónapokat kell várni. Vannak azonban olyan költséges beavatkozások, amelyekre már többéves az előjegyzési idő. A negatív csúcsot a kiskunhalasi kórház „állította be”: itt több mint öt évet kellett várni egy csípőprotézis-műtétre. Az országos várólista első 16 helyéből 15-öt olyan beavatkozás foglal el, amelyhez drága implantátumra – térd- vagy csípőprotézisre, illetve szemlencsére – van szükség. A nehéz anyagi helyzetben levő kórházak ugyanis ott spórolnak, ahol tudnak – leginkább a „drága” betegeken. Ugyanakkor megfigyelhető, hogy most már nem csak a költséges operációknál van várólista. Egyre több helyen már az egyszerűbb, kevésbé drága beavatkozásokat, például egy sérvműtétet sem tudnak azonnal elvégezni, azokra is hónapokat kell várni. Ez a jelenség már a nagyobb, megyei kórházakban is megfigyelhető.
Szakemberek aggasztó jelenségnek tartják azt is, hogy több nagy kórházban legalább két hónapot kell várni egy diagnosztikai célú szívkatéterezésre. Az éren keresztül végzett szívműtéteket sem tudják azonnal elvégezni, néhány év alatt sok milliárd forintos beruházással létrehozott szívkatéteres központok működnek tartalék üzemmódban a finanszírozási korlát miatt. A legsúlyosabb eseteknél szükséges nyitott szívműtéteknél is több hónapra nyúlt a várakozás.
origo.hu
Jön egy hangfelvétel a Lakatos Márk-féle pedofilbotránnyal kapcsolatban
