Elhibázott lépésnek nevezte, hogy az egészségügyi kormányzat ösztöndíjjal próbál javítani a rezidensek, a szakorvosok és a szakdolgozók bérhelyzetén. Mi a gond ezzel?
– Folyamatosan garantálni kell a megélhetést biztosító egzisztenciát. Ezt sem ösztöndíjakkal, sem átmeneti pénzekkel, sem semmiféle varázslatokkal nem lehet megtenni. Bért kell emelni.
– Azért választották ezt a lehetőséget, mert az EU-s forrásokat nem lehet közvetlenül béremelésre fordítani. Az állami költségvetésben pedig nincs pénz, főleg nem általános közalkalmazotti béremelésre.
– Nemzeti sorskérdést érintő koncepcionális felvetésről beszélünk. Értettük, hogy eddig Magyarország EU-elnöki tisztséget látott el, s a politikusok nem értek rá csip-csup ügyekkel foglalkozni. De ennek az időnek vége, itt már óriási a baj. A döntéshozóknak be kell látniuk, hogy el kell szakadni a 10-15 éve Magyarországot belülről sújtó, fiskális szemléletű kormányzástól és a pénzügyi kormányzat túlhatalmától. Most fog eldőlni ugyanis, hogy lesz-e működő egészségügyünk, vagy csak egy döglődő rendszerünk, amibe az emberek egyre nagyobb számban fognak belepusztulni. Most minden létező eszközt meg kell ragadnunk, hogy érdemi figyelemfelhívást tudjunk elérni.
– Mit tervez?
– Nem akarunk üzengetni, de szeretnénk a kormány valóban felelős döntéshozóinak a tudomására hozni, hogy emberek halnak meg azért, amilyen helyzetben van az egészségügy. Itt nem arról van szó, hogy én személyesen mit csinálok. Tépi, szaggatja magát a teljes szakma, hogy ráébressze végre a politikusokat a probléma súlyára.
– Ön szerint tehát a politikusok nincsenek tisztában a valós helyzettel. Mégis kit és hogyan akar erre ráébreszteni?
– A miniszterelnököt kell meggyőzni, észérvekkel. Remélem, lesz rá lehetőségem.
– Mi a legnagyobb probléma a tárca ösztöndíjas javaslatával?
– A nyilván jóindulatból kezdeményezett lépésekkel a dolog érdemben nincs megoldva. Ezek kerülő utak, látszatintézkedések, amelyek elterelik a figyelmet arról, hogy valójában mekkora a baj. A kollégákat azonban nem lehet megvezetni, és mivel érzik, hogy ez egy kísérlet erre, még bosszúsabbak lettek. Dühöngenek. Arról nem is beszélve, hogy a szakorvosok és szakdolgozók képzésére, szakképzésére kínált támogatások az érintett kör jó részének a hatályos jogrend szerint már most is járnának, csak éppen nem kapják meg. A tanpénz, a továbbképzési költség, a szállásköltség – ami az illető munkavégzéséhez kapcsolódó továbbképzéshez tartozik – a munkáltató költsége volna. Ha pedig új szakképesítést akarunk valakinek biztosítani, fel kell tenni a kérdést, ugyan miért állna érdekében ez, hiszen a jelenlegi béréből sem tud megélni.
– Sajtóhírek szerint egyelőre pár százra tehető a letétbe helyezett rezidensi felmondólevelek száma. Hány szakorvos csatlakozott az akcióhoz?
– Fogalmam sincs, ezt a rezidensszövetség tudhatja. Azt viszont konkrétan tudom, hogy a minisztérium ösztöndíj-bejelentése inkább növelte, mintsem csökkentette a felmondóleveles akcióhoz való csatlakozási kedvet. A kormány ezzel ugyanis tételesen bizonyította, hogy érdemben nem történik semmi.
– Meglepő ötlettel állt elő nemrég: járulékfizetés helyett fogyasztási adóval teremtene forrást az egészségügynek. Miben látná ennek előnyét?
– Egyre gyakrabban halljuk, hogy nem elegendőek a járulékbevételek. Erről még beszélgethetünk egy ideig, de ezek a bevételek nem fognak növekedni. A járulék mértékét ugyanis nem lehet jelentősen emelni, de ami ennél is fontosabb, az emberek jó része elcsalja vagy kényszerből elcsalatják vele a jövedelmét. Örök probléma Magyarországon, hogy minimálbérre van bejelentve az is, aki X6-os BMW-be ül be, hogy elhajtson a balatoni vízparti nyaralójába. Ez egy csőd. Ma a fogyasztás az, ami garantáltan tetten érhető.
– Mi történne egy ilyen rendszerben a nyugdíjasokkal, az inaktívakkal vagy éppen a munkanélküliekkel?
– A most bevezetett hamburgeradó egy olyan sínpályát fektet le, amin, ha végig lehet vezetni ezt a vonatot, akkor végig lehet rajta küldeni egy másikat is. Én erre tettem javaslatot. Magyarországon évtizedes múltja van a kötelező gépjármű-felelősségbiztosításnak. Valaha ezt úgy fizettük, hogy aki sokat autózott, sok benzint vett, és a benzin árába be volt építve a biztosítás díja. Ebből kiindulva felszabadítanám a munkavállaló járulékát, ami azt jelenti, hogy ő ezt gyakorlatilag nettó keresetnövekedésként éli meg. Magyarul: lehetőséget adok a belső fogyasztás növekedésére. Ez még munkahelyteremtő lépés is lehet. Igaz, a másik oldalon nyilvánvalóan árat fognak emelni, hiszen valahol meg kell jelenniük ezeknek a terheknek.
– Az utóbbi időben elmérgesedett a viszonya a szaktárcával. Mi az oka ennek?
– Megpróbáltam a közelmúltban ismét tompítani a feszültséget, mert valóban nem érzem szerencsésnek ezt a diszharmóniát. De kettőn áll a vásár. A saját véleményemet és a köztestületi álláspontot kötelességem kommunikálni, és ezen nem lehet megsértődni. Inkább egyeztetni kellene. A szocialista–szabad demokrata kormányok egészségügyi vezetésével sem sikerült, de ott legalább behívtak a minisztériumba, és osztályvezetői szinten elbeszélgettünk, kinek mi a véleménye. Igaz, aztán soha nem vették figyelembe a javaslatainkat. Jelenleg rosszabb a helyzet. Sokkal rosszabbul esik, hogy az intézkedések előtt nem sikerül elmondanom: szerintem ezt nem így kellene csinálni. Bíztunk benne, hogy most végre máshogy lesz. De nem lett.
– Az utolsó ügy, ami feszültséget keltett a tárca és a kamara között, a köztestületi belépésért szedett regisztrációs díj volt. A tárca szerint jogtalan volt, s vissza kellene fizetni, aminek önök nem tesznek eleget.
– Ma is az az álláspontunk, hogy jogszerűen szedtük a regisztrációs díjat.
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
