Ötven éve kezdte el írni a magnum opust, a tökéletes latin mondattant. Meggyőződése volt, hogy latinul sokan tudnak, de csak ő érti igazán, mivel a latint, a görögöt és a szanszkritot egyaránt ismeri. „Nemcsak tudok latinul, de én vagyok az első, aki gondolkodott is azon, amit tud. Egy szöveget és általa a szerző gondolkodását pontosan megérteni, értelmezni, pontosan fordítani csak akkor lehet, ha megértjük teljesen a nyelv rendszerét. Szeretném, ha használnák, azért írom, hogy általa megjavítsam a világot” – mondta 2007-ben a Magyar Nemzetnek adott interjúban.
Töttössy Csaba azért lett klasszika-filológus, mert életcélja volt, hogy a latin–görög kultúra fennmaradjon. Őrizte a lángot, amelyik 1945 után veszélybe került. Dolgozott érte keményen: 1965 és 1990 között az Antik Tanulmányok szerkesztője, 1958-tól az Ókortudományi Társaság vezetőségi tagja, 1985–1991 között alelnöke, 1970–1990-ig az MTA klasszika-filológiai bizottságának titkára volt. Akkor mondott le minden tisztségéről, amikor biztos lehetett benne, hogy a veszély elmúlt. Bár görög–latin szakos volt, 1953-től az ELTE frissen alapított indoeurópai nyelvtudományi tanszékének tanársegédje lett, 1996-ban tanszékvezetőként ment nyugdíjba. Trencsényi-Waldapfel Imre úgy gondolta, Töttössy a szanszkritbe is bele tud tanulni. Beletanult. Indoeurópai nyelvészek és latinisták nemzedékeit nevelte fel, mert az élete a tanítás volt. A klasszikus nyelvek szépségének a bűvöletében élt, a bonyolult szövegek olvasása, különösen a szanszkrit szövegeké, lényegük megértése számára szellemi gyönyört jelentett. Nem véletlen, hogy épp az egyik legnehezebbet, a Sukaszaptatit (A papagáj hetvenhét meséje) fordította le. Arra a kérdésre, miért hagyta abba a tanítást, így felelt: 2003-ban az egyik óráján nem jutott eszébe Themisztoklész neve. Mivel életében először fordult vele ilyen elő, eldöntötte, nem folytatja. Maximalista volt magával és tanítványaival szemben is, akik szerették vagy rettegték, de nem tudtak szabadulni hatásától.
Töttössy Csaba professzor nyolcvanesztendős korában, 2011. július 13-án kénytelen volt felhagyni a magnum opusszal. Hamvait tegnap helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.
origo.hu
Magyar Péter: Soha ilyen jó nem volt fiatalnak lenni Magyarországon, talán az Európai Unióban sem
