Mária választása

Ülünk a presszóban. Mária, Ági, Judit (Aranyolló), Rózsika és én [, Bollók Csaba].
Mária nem néz a szemünkbe. Dacos tizenöt éves. A beszélgetés alatt rengeteg csönd, a szomszéd teremben biliárdoznak. A dőlt betűs részek Mária, a többi mi vagyunk, főleg Ági, akit Mária végig mamának szólított, amíg velünk volt.
– Mi legyen? Mert nekünk most döntenünk kell. Megy a repülőgép, és téged várnak. De úgy nem akarunk elvinni, hogy durcáskodsz. Mi nem akarunk neked rosszat, nem kényszerítünk rá, hogy legyél a jóban. Szeretnél jönni Norvégiába?
Rózsika:
– Holnap reggel indulunk.
– Szeretnél jönni? Mi legyen?
– Nem tudom.
– Egy dolog biztos. Mindenki nagyon szeret téged Budapesten, és mindenki nagyon szomorú lesz, ha becsapod őket. De neked kell dönteni. 15 éves nagylány vagy. Emlékszel, amikor jöttünk le a Csabival, és veszekedtünk, és mondtad, te még csak kicsi lány vagy, és mégis te mondtad meg a Csabinak, hogy mi a jó? Hogy akkor milyen okos voltál, és milyen vidám voltál. Most se okos nem vagy, se vidám nem vagy. Nekünk ez nagyon fáj, hogy így látunk téged. Mit dolgoztál tegnap?
– Hát a krumpli.
– És egész nap ezt csináltad?
– Nem. 12 órakor mentünk el, és 3-kor végeztünk.
– És ki adott enni?
– Ahol voltunk dolgozni.
– Kivel voltál dolgozni?
– Ketten.
– Sanyikával?
– Nem. Sanyika ott fenn a hegyen. Ott dolgozik. Holnap is kell menni.
– Majd megy az Istvánka. Neked még iskolába kell járni. Nem dolgozni. Azért kell iskolába járni, hogy ne más adjon neked enni, hanem te tudjál enni adni másnak.
– Ettél ma már?
– Igen.
– És mit?
– Krumplit.
– Azt szeretnénk, hogy ne tudjanak neked parancsolgatni, hogy te tudd eldönteni, hogy mit akarsz csinálni. Tudod, hogy hiányoztál nekünk?
Rózsika:
– Úgy hiányoztál!
– Mindenki keres téged. Keres a Zsuzsa néni, a Judit néni, keres a karatetanár, a Zsolca. Jobb a krumpliföldön? Jobb, mint karatéra járni?
– Nekem kicsit jobb volt.
– Melyik volt jobb? A krumpli vagy a karate?
– A krumpli.
– Jobb volt a krumpli? Mit csináltatok, dobálóztatok vele?
– Nem. Zsákba kellett tenni. És utána, amelyik rossz volt, ki kellett dobni.
– És a Margit néni? Margit néninél is jobb volt?
– Nekem mindegy volt.
– A mindegy azt jelenti, hogy aki erősebb, az elvisz téged. Mi azt szeretnénk, hogy te tudd eldönteni, hogy neked mi a jobb. Anyukával és apukával is beszéltünk. Azt szeretnék, ha nálunk lennél. De mi nem akarunk durcás gyereket elvinni. Neked kell eldönteni.
– Hát nekem volt itt is jó.
– Heló! Krumpliszedő manó!
– Megyünk vissza a Rózsikával, vagy jössz velünk? Tanulsz még, elmegyünk Norvégiába, megnézzük a tengert. Négy repülővel fogunk menni.
Rózsika:
– Kettő oda s kettő vissza… négy!
– Na mi lesz?
– Holnap ilyenkor már a repülőn leszel. Jössz velünk, és megtanulod, amit megígértem, hogy megtanítunk neked. Vagy mész vissza Istvánkához, aki parancsolgat neked. És megmondja, hogy te mit csináljál. És keresel naponta tíz lejt, és veszel belőle kenyeret meg tejet. És buta maradsz, mint az Istvánka. Se írni, se olvasni nem tud. Egy mondatot nem tud kimondani. Ilyen akarsz maradni?
– Nem. De nekem jó volt.
– Miért volt jó itt?
– Itt volt Istvánka, és sok volt, és semmi nem kellett. Sok ennivaló, sok tiszta, lepedő, fehér, semmi nem hiányzott. De nem abban a házban… hanem a blokkban. Azt mondta Istvánka anyukámnak, hogy elviszem ezt a lányt, és kész. Nem csúfolkodsz vele.
Rózsika:
– Istvánka mondott anyukára csúnyát.
– Azér’, Rózsika, mer’ anyuka mindennap iszik és csúfolkodik velem. Azér’ jöttem vissza Istvánkával. És sok jó volt. Sok ennivaló. És mindennap eszünk.
Rózsika:
– Nem, Mária! Pesten volt sok jó! Sok kóla, sok ennivaló!
– És Rózsikának még csak krumplit sem kellett szedni. Sanyikával együtt laksz. Ebből nagy baj lesz. Sanyikának is baja lesz belőle. Iskola helyett itt vagy. Te nem tudod most, mi neked a jó. Sanyikával akarsz lenni, csak egyet nem látsz most, ennek nagyon rossz vége lesz. És anyukád és apukád is azt mondta, hogy nálunk vagy jó helyen. Nálunk tanulsz, nálunk okosodsz, nálunk tiszta vagy. Nem kell azért dolgoznod, hogy enni kapjál. Nem fog a rendőrség begyűjteni. Most itt vagy Istvánkánál, tudod, hogy mi van vele… Még egy verekedés, és elviszi a rendőrség.
– Az Zolika. Zolikának van büntetése.
– Ahogy elnézem most az Istvánkát, annak is lesz. És utána te leszel a következő. Biztosan nagyon szép fiú az a Sanyika, de én ennél sokkal szebb fiúkat is láttam már. Most mondd meg, hogy mit mondjak azoknak, akik szeretnek téged. Mondd meg, mit üzensz. Mindenki megszeretett téged, mindenki aggódik érted. És mindenki azt szeretné, ha neked jó lenne. Mit üzensz?
– Puszilok.
– Látom, nem mersz üzenni azoknak, akik szeretnek téged. Nem számítanak már.
Rózsika:
– Mért nem akarsz jönni, te? Szeret mindenki téged. Judit is, látod, hogy sír!
– Eljössz velünk Norvégiába. Ott nem kell dolgozni. Egy hét. És az alatt az egy hét alatt eldöntöd, hogy mit akarsz. Legalább egyszer ülsz repülőn. Ha nem akarsz maradni, akkor visszahozunk. De úgy, hogy elköszönsz mindenkitől. Mert azt úgy illik. Nem csak úgy, hogy lelépsz, és helló. Na, mi legyen? Mit szeretnél? Arra menjünk vissza, Petrozsényba? Vagy arra, Magyarországra? Mit szeretnél?
– Akarok menni Istvánkához.

Részlet az Iszka utazása blogjából,
Bollók Csaba bejegyzése: www.moziplussz.hu/iszka