Dési János: Mindebben a helyzetben talán a munkáltató képviselőjének, a MÁV-nak is meg kellene gondolnia, érdemes-e ilyen körülmények között egyáltalán tárgyalóasztalhoz ülni a politikai zsarolókkal. Nem vitatva a sztrájkban részt vevők jóhiszeműségét – mégiscsak azt kell mondanunk, hogy a sztrájkvezérek ezeket a „hatalmas tömegeket” saját politikai céljaik miatt uszítják. Ilyen körülmények között valószínűleg az érdemi tárgyalásoktól semmi sem várható – ez esetben pedig ezt határozottan meg is kellene mutatni. Megmutatni, hogy nem arról van ám itt szó, hogy az alkudozások még nem fejeződtek be, és majd a végén mindenki enged egy kicsit. És akkor boldogság lesz és öröm, és a sztrájkvezérek majd veregethetik egymás vállát, hogy ugye megérte! Ugyanis itt nem a dolgozók béréért, a 17 százalékos fizetésemelésért, a 250 ezer forintért folyik a harc. Nem. Itt politikai erőfitogtatás a cél, nem törődve a dolgozókkal, az országgal, de még a sztrájkjoggal – mint ultima ratióval – sem. Akkor ez derüljön ki! Nem kell úgy tenni, mintha a felelősség megosztható lenne a tárgyaló felek között. Nem osztható meg. A megállapodás hiánya a képtelen követelésekkel, politikai okokból előálló Gaskó-féle szakszervezet bűne. Nézzünk ezzel szembe!
(Népszava, 2008. február 26.)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!