– Ön hosszú ideig a sajtóban dolgozott. Éveken át a Magyar Nemzet, majd a Magyar Hírlap munkatársa volt, aztán egy hirtelen váltással a Jobbik sajtófőnöke lett. Most politikusi pályára lép, a Jobbik országgyűlésiképviselő-jelöltje a Szentendrét és környékét magába ölelő választókörzetben. Milyen megfontolások késztették arra, hogy az újságírás helyett a politikusi munkát válassza?
– 2010 elején hagytam fel az újságírással. Nagy csalódás volt számomra már akkor is a sajtó állapota, a pártutasítások alapján működő, a függetlenség látszatát is hanyagoló médiarendszer kiépülése. A hazug, korrupt Gyurcsány-rezsimmel ott állt szemben a hazug és korrupt Fidesz. Bár arra büszke vagyok, hogy a politikai megrendelésre készített, lejárató anyagok egyikében sem vettem részt, mert mertem ellentmondani, sok kollégám nem így járt el. Emberileg is csalódtam számos kollégámban. Ekkor tűnt fel új erőként a rendszerellenes Jobbik, amellyel én már a 2006-os őszi eseményeknél is kapcsolatba kerültem. Számos mai politikusát, vezetőjét, így Vona Gábort is jól ismertem már akkoriban. Ő kért fel a Jobbik sajtófőnöki feladatainak ellátására. Vagyis átültem az íróasztal másik oldalára. A sajtófőnöki munkakör sokkal inkább politikai tevékenység, mint újságírói munka. Most azért küzdök, hogy az emberek használják a józan eszüket, és gondolkodjanak. A hatalom ugyanis az emberek butításában érdekelt, mindent elkövet annak érdekében, hogy ne használják a fejüket, ne legyenek kritikusak, hiszen a hazugságra épülő kommunikációja, propagandája csak így lehet hatásos.
– Nyilvánvaló, hogy ebben a média szerepe is meghatározó. Hogy látja, milyen ma a sajtó helyzete Magyarországon?
– Siralmas. Magyarországon nem szabad a sajtó, csak egy nagyon kis része. A 80-as évek második felében szabadabb volt a magyar sajtó, mint most. A felpuhult diktatúrában a Magyar Nemzet, a Hitel, a Kapu, a Mozgó Világ és más sajtóorgánumok hitelesen és szabadon tájékoztathatták már olvasóikat. Ennyire pártállami jellegű, a hatalom által kézi vezérelt még a közmédia sem volt, mint napjainkban. Az úgynevezett Habony-műveket – ide tartozik lassan minden, az összes megyei napilap, közmédia, TV2, Echo TV, Origo, Ripost, Lokál, 888, PestiSrácok, Mandiner, számos helyi és országos kereskedelmi rádió – közpénzből, vagyis állami hirdetéseken keresztül tartja el a hatalom, cserébe ezeknek a kanális szintjén álló, sajtónak a legkevésbé sem nevezhető propagandaoldalaknak teljesíteniük kell a hatalom minden kérését. Összejátszanak, hiszen egy helyről kapják reggelente az eligazításokat, s teljesen mindegy nekik, hogy egy utasítás száz százalékban hazugságra épül, a karaktergyilkosságokat, lejárató anyagokat el kell készíteniük. A sajtóperek sem számítanak, a Jobbik csaknem száz sajtópert nyert ellenük, a költségvetésük a bírósági elmarasztalások költségeit is fedezi. Azon csodálkozom, hogy a fideszes hazugsággyárakhoz hogyan adhatják a nevüket olyan emberek, akik újságíróknak tartják magukat. Persze valójában nem azok. Kiemelt célunk, hogy visszaállítsuk Magyarországon a sajtószabadságot, újra kiépüljön a pártbefolyástól mentes, kiegyensúlyozott médiarendszer. Viszont azt is tudniuk kell a hatalmat kiszolgáló, a tájékoztatást észak-koreai szintre süllyesztő kormánypárti firkászoknak és szerkesztőknek, hogy az elszámoltatást ők sem fogják megúszni.
– Lehet, hogy ma már nincs akkora igény a kiegyensúlyozott híradókra, az újságírók által készített hírlapokra.
– A koncepciózusan folytatott elbutítás és az ország kiürülése miatt valóban egyre kisebb az igény erre. Úgy érzékelem, a szemünk láttára épül ki egy újfajta diktatúra.
– Ez elég sommás megállapítás. Miért gondolja, hogy itt most egy sajátos diktatúra épül?
– A tudatos butítás érzékelhető a XX. századi, korszerűtlen, a magolásra és nem pedig az összefüggések átlátására és gondolkodáson alapuló oktatási rendszerünkben. Valamint a már említett sajtó állapotán és az „egybites”, végtelenül egyszerű és hazug kormánypropaganda üzeneteiben, amelyeket a Fidesz plakátjain is látunk. Az emberek jelentős része – a módszerváltás óta – soha nem látott megfélemlítésben él. Ezt mindennap tapasztalom például a saját választókerületemben is.
– Milyen megfélemlítésről beszél?
– Egzisztenciális megfélemlítésről. Főleg a közszférában dolgozók körében tapasztalható a félelem, de már a magánszférára is átterjedt. Az állami vagy önkormányzati cégnél, intézménynél dolgozók sorra panaszolják el, hogy kormánypárti komisszárokat ültettek kulcspozíciókba az elvileg független és pártsemleges intézményekben. Félnek elmondani szakmai véleményüket, mert az állásukkal játszanak, kritikát megfogalmazni már meg sem próbálnak. Sokan azért nem írnak alá egy ellenzéki párt által kezdeményezett petíciót, ajánlóívet, mert attól tartanak, hogy meglátják őket, vagy pedig az aláírások ellenőrzésekor kiszúrja valaki, hogy ő az ellenzéket támogatta. A „fortélyos félelem” igazgat, a rohamléptekkel épülő „nemzeti hűbéri rendszerben” sajnos valóban van alapja annak, hogy a hatalom utánanyúl az illetőnek vagy valamely családtagjának, ha nem áll be a sorba. Emellett a mindent elborító korrupció ugyanezt a hűbéri rezsimet erősíti, és napról napra szívja el a szabad levegőt. Ma már a legkisebb közpénzes beruházás elvnyeréséhez is jó kormánypárti kapcsolatok szükségesek.
– És amikor szocialisták voltak hatalmon, akkor nem ugyanez volt a helyzet?
– Ők is korruptak voltak, ellenük még újságíróként küzdöttem, és a „2006-os generáció” aktív tagjaként más eszközökkel is. Nem gondoltam volna akkoriban, hogy lesz még egy olyan hatalom Magyarországon, amely simán túltesz rajtuk – köröket ver rá – a korrupció terén. A Fidesz egy ígéretét maximálisan betartotta 2014-ből, méghozzá azt, hogy „Csak a Fidesz”. Itt tartunk minden fronton: a kulturális területen, a gazdaságban, egészségügyben. Mindenhol.
– Nem azért alakulhatott ki ez a rendszer, mert hiányoznak vagy nagyon meggyengültek a „fékek és ellensúlyok” szerepét betöltő intézmények?
– De, valóban meggyengültek, azonban a kormánypárt a jogszabályokon keresztül is mindent elkövetett azért, hogy ez így legyen. Érdemes elgondolkodni, hogy a nagy állami független intézmények közül mennyi maradt független. Egy sem, a Fidesz megszállta az összest: a Médiatanácsot, az Alkotmánybíróságot, az Állami Számvevőszéket, a Legfőbb Ügyészséget, és a többit is. Hűbéri rezsimet építenek ki, megfojtják a sajtószabadságot. Vajon miért nem indított az ügyészség vizsgálatot azonnal az Elios-ügyben, amikor tudomására jutott az Európai Unió csalás elleni hivatalának tavaly októberi jelentése? Azért, mert a 13 milliárdos közvilágítási mutyi Orbán Viktor dúsgazdaggá tett vejét, Tiborcz Istvánt érinti, a legfőbb ügyészt pedig Polt Péternek hívják, aki egy exfideszes politikus, és nem az első esetben falaz a kormánynak. Mennyi fideszes politikust érintő ügyben indítottak vizsgálatot az elmúlt években? Egyszerű a válasz: a több tízezer helyett valahol nulla és kettő között mozog ez a szám. Az ügyészség elszabotálta ezeknek az ügyeknek a feltárását, ugyanúgy, ahogy a Médiatanács se bünteti meg a Habony-művek sajtóorgánumait a sorozatos jogsértésekért, még azokban az ügyekben sem, ahol egyébként a Jobbik már csaknem száz sajtópert megnyert.
– 2010-ben ön a radikális Jobbikhoz csatlakozott. Egyetért azzal, hogy a Jobbik néppárti irányban változott?
– A néppártosodási folyamat tavaly már lezárult, természetes velejárója volt a Jobbik pártfejlődésének. A kormányváltó erő ma már klasszikus értelemben is néppártnak tekinthető. Nálunk bátran, szabadon ki lehet fejteni a különvéleményeket és az ellenvéleményeket is. Azok közé tartozom – a döntő többséggel együtt –, akik teljes mellszélességgel támogatták a néppártosodást. Jelenleg egyedül a Jobbik rendelkezik egy, a XXI. századi kihívásokra is választ adó, értelmes jövőképpel és egy nagyon alapos, szakmai választási programmal. Hiszünk egy érdemalapú társadalompolitikában, ahol az érdek helyett az érdem számít. Magyarországnak nincsen még négy éve ezzel a hatalommal. Ki fog ürülni az ország, ha így mennek tovább a dolgok. 800 ezren kényszerültek eddig külföldre dolgozni, s a még itthon élő fiatalok nagy többsége is gondolkodik a kiköltözésen a hazai rabszolgabérek, az életkezdési kilátások és fullasztó légkör miatt. A Jobbik rendelkezik történelmi jelentőségű bérlakásépítési és béruniós programmal, korszerűsítjük az oktatást, a romokban lévő egészségügyi rendszert, és csak mi vagyunk elszántak egy határozott elszámoltatás véghezvitelére.
– A szentendrei központú választókerületben indul. Mik a helyben élők legfőbb problémái
– Helyben élő nagycsaládosként – öt gyermekem van – jól ismerem térségünk mindennapi problémáit. Egy országgyűlési képviselőnek az lenne a legfőbb dolga, hogy ügyesen lobbizzon térsége fejlesztéséért. Nálunk a Pilis–Dunakanyar régióban az elmúlt húsz évben – a Megyeri híd építését leszámítva – egy komolyabb fejlesztés sem valósult meg. A fideszes képviselő elmúlt húszéves munkáját értékelhetetlennek tartom. Persze néhány korrupciógyanús ügyben az ő neve is felbukkan. Ilyen az egykori Lepencei fürdő és a visegrádi hegyoldal átjátszása egy vállalkozói körnek. Ez a terület idén év elejétől már Orbán Viktor veje, Tiborcz István vagyonát gyarapítja. Itt senki nem foglalkozott érdemben a 10-es gyorsforgalmi út megépítésével, a 11-es út korszerűsítésével, a H5-ös HÉV felújításával és vonalának továbbvezetésével, Szentendre forgalmának tehermentesítésével. Én erre vállalkozom, és a feltárt mutyik felelőseinek méltó és igazságos elszámoltatásával, bíróság elé állításával.