A program nem csak a gépekről, az emberekről is szól
Takács Árpád hangsúlyozta, a hétfői program nemcsak a gépekről, a „vasakról” szólt, hanem az emberekről, akik felújítják a motorokat, gondoskodnak a járművekről, megőrzik azokat az utókornak. Akadtak 70-80 éves motorcsodák, motor- és autómatuzsálemek egyaránt.
– Minden veteránmotor mögött van egy történet, egy sztori – folytatta a gondolatot. – A motoros társadalom tagjai pedig – legyen szó húsz-, harmincévesekről vagy hatvanévesekről, legyen bármilyen motorjuk, egy nagy közösséget alkotnak. Sosem kérdés, hogy segítenek egymásnak, tisztelik egymást, összetartanak. Mindenki egyenlő, mindenki motoros, megszűnnek a szakmák.
Az egyik legerősebb segítő közösség
A főispán szólt arról, hogy a motorosok alkotják az egyik legjobb, legerősebb segítő közösséget.
– Bárhol, bármikor, amikor egy-egy rászorulónak, gyermeknek, közösségnek segíteni kell, azonnal mozgósítanak, elsőként lépnek, jó emberek – emelte ki.
A megnyitón Takács Árpád a szervezők képviseletében őt kérdező Alföldi Károly felvetésére elmondta, 13 éves kora óta motorozik, 14 éves korában tett vizsgát segédmotorra. Még nagypapája Schwalbe motorján kezdte, majd használt Babettát, Rometet, Simpsont, illetve volt egy tárcsafékes motorja, amit úgy vásárolhatott meg, hogy két nyarat kőművessegédként dolgozott diákként.
– Amikor katonatiszt lettem, kicsit abbamaradt ez a hobbim, amihez néhány éve találtam újra vissza – tette hozzá Takács Árpád, aki az eseményre egy negyvenéves Honda Magnával érkezett, amit több hónapon keresztül, aprólékos munkával újítottak fel.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!