Közel kétszáz járműcsodát lehetett látni a pünkösdi találkozón

Óriási érdeklődés mellett zajlott a Pünkösdi veteránjármű-találkozó hétfőn Békéscsabán, a Csabai Rendezvénypajtában.

Fotó: Lehoczky Péter

Rácz Zsolt, a Békéscsabai Ipartestület Veterán Motoros Klub klubvezetője a Beol.hu portálnak elmondta, tizenkettedik alkalommal hívták életre a békéscsabai programot, a Pünkösdi veteránjármű-találkozó. 
– A környékbeli embereknek, az érdeklődőknek a rendezvényen lehetőségük nyílik a nosztalgiázásra, az emlékek felelevenítésére. Évek óta jelentős az igény a programra – fogalmazott a klubvezető. Hozzátette, a rendezvény közelebb hozza a közönséghez a múlt járműcsodáit, autókat és motorokat. Lehetőséget ad a személyes találkozásra a gyűjtőkkel, restaurátorokkal, járműtulajdonosokkal, esélyt ad a közvetlen hangulatú beszélgetésekre.

 

Veteránjármű-találkozó: kétszáz különlegesség érkezett
Rácz Zsolt kérdésünkre kifejtette, mintegy kétszáz veterán járművet, motort, autót és még mezőgazdasági gépet is elhoztak tulajdonosaik a találkozóra. A legtöbben természetesen Békésből érkeztek, de a teljesség igénye nélkül Csongrád-Csanádból, Szabolcs-Szatmár-Beregből és még Budapestről is vártak autósokat, motorosokat. Érdekesség, hogy a rendezvényt külön nem hirdetik, a Facebookon teszik közzé a hírét, mégis mindig óriási az érdeklődés.
– Mindenkit örömmel látunk – tette hozzá a főszervező, aki elárulta, nagyon nehéz kiemelni egy-egy járművet, hiszen különleges motorok és autók tömege érkezett az eseményre. Volt nagyon egyedi, körülbelül százéves motorkerékpár vesszőkocsival az oldalán, a bemutatott autók pedig átlagosan 50-60 évesen érkeztek a találkozóra. – Valakinek élmény, valakinek újdonság, másnak nosztalgia a rendezvény. Talán ez a sokszínűség az egyik vonzereje a programnak – tette hozzá.

 

A motorozás közösséget és élményt is jelent
Az eseményt Takács Árpád, a vármegye főispánja nyitotta meg, aki maga is motoros.
A motorozás nem csak közlekedési mód, sokkal több annál; közösség, élmény, és gyakran menekülés a mindennapokból – fogalmazott. – Aki motorozik, szabadabbnak érzi magát. Amikor meghalljuk a motor hangját, amikor megcsap a motor füstje, kicsit más világba csöppenünk, kicsit kiszakadunk.

 

A program nem csak a gépekről, az emberekről is szól
Takács Árpád hangsúlyozta, a hétfői program nemcsak a gépekről, a „vasakról” szólt, hanem az emberekről, akik felújítják a motorokat, gondoskodnak a járművekről, megőrzik azokat az utókornak. Akadtak 70-80 éves motorcsodák, motor- és autómatuzsálemek egyaránt. 
– Minden veteránmotor mögött van egy történet, egy sztori – folytatta a gondolatot. – A motoros társadalom tagjai pedig – legyen szó húsz-, harmincévesekről vagy hatvanévesekről, legyen bármilyen motorjuk, egy nagy közösséget alkotnak. Sosem kérdés, hogy segítenek egymásnak, tisztelik egymást, összetartanak. Mindenki egyenlő, mindenki motoros, megszűnnek a szakmák.

 

Az egyik legerősebb segítő közösség
A főispán szólt arról, hogy a motorosok alkotják az egyik legjobb, legerősebb segítő közösséget. 
– Bárhol, bármikor, amikor egy-egy rászorulónak, gyermeknek, közösségnek segíteni kell, azonnal mozgósítanak, elsőként lépnek, jó emberek – emelte ki.
A megnyitón Takács Árpád a szervezők képviseletében őt kérdező Alföldi Károly felvetésére elmondta, 13 éves kora óta motorozik, 14 éves korában tett vizsgát segédmotorra. Még nagypapája Schwalbe motorján kezdte, majd használt Babettát, Rometet, Simpsont, illetve volt egy tárcsafékes motorja, amit úgy vásárolhatott meg, hogy két nyarat kőművessegédként dolgozott diákként. 
– Amikor katonatiszt lettem, kicsit abbamaradt ez a hobbim, amihez néhány éve találtam újra vissza – tette hozzá Takács Árpád, aki az eseményre egy negyvenéves Honda Magnával érkezett, amit több hónapon keresztül, aprólékos munkával újítottak fel.