Ahol minden az Alfa Romeo bűvöletében telt

Az elmúlt tizennyolc év alatt kiforrt Alfa Romeo-találkozó nagy sikerrel zárult a hétvégén Dunaújvárosban, ezer autó részvételével.

Fotó: Balogh Tamás

– Ez egy flancos, prémiummárkás találkozó?
– Persze, Alfa Romeo és ebből mindenki arra gondolhat, de itt sok olyan autót is látni lehetett, ami egymillió forint körüli árba kerül. Közben itt van velünk az is, aki harminc-ötvenmillióssal érkezik! Ez a két véglet, és ami közte van, remekül megfér egymással. Az olcsó kisautókkal érkező fiataloknak egy megvalósítható álom lehetőségét mutatják be velük. 
– 2007-ben ez nem egy fesztiválnak indult.
– A jogelődünk Alfa Romeo-találkozót szervezett. Amikor már kezdett nemzetközivé válni, akkor választottuk az AlfaCity nevet. Aztán észrevettük, nemcsak az autóikat akarják megmutatni, hanem szórakozni is szeretnének, ezért aztán egyre több programot szerveztünk mellé. Napközben autóstalálkozó, este pedig fesztivál, ahol DJ-k nyomják, de idén zenekarunk is volt.

A napközi séta közben könnyű volt összefutni mások mellett németekkel, franciákkal és belgákkal. A távolsági rekorderek, az Itália déli csücskéből érkezők, aztán megjöttek a litvánok, egy honfitársunk pedig a legmesszebbről, Anglia valamelyik rejtett zugából gördült be a kapun…

– Komolyan voltak franciák és belgák is az AlfaCityben? Na, ezt nem is tudtam! Nagyon örülök, libabőrös lettem tőle. Azért azt tudjuk, nem mi vagyunk a világ közepe, de Dunaújvárost nyugodtan mondhatjuk az ország közepének. Büszke vagyok rá, hogy a külföldiek akár kétezer kilométert is letekernek egy ilyen rendezvény miatt, ráadásul mi magyar nyelvű fesztivál vagyunk.

 

– Az oldtimerek is csodásak!
– Rájuk különösen büszke vagyok! Valószínűleg, ha Hollandiában vagy Olaszországban szerveznénk, akkor sokkal többre akadnánk. A hazai autóskultúra jóval később indult, mint náluk, ezért a háború előtti modelleket nem találjuk, pedig megpróbáltuk. Ezért is volt a felhívásunk, hogy keressük Magyarország legrégebbi Alfa Romeóját! Idén egy 1958-asat mutatott be nekünk tulajdonosa.
– A Zaporozseeccel érkezőket is barátként fogadták?
– Márkafüggetlen rendezvény, de nyilván a táborban a főszerepet az Alfáé. Időnként megpróbáljuk a képet színesíteni. Az idén az Abarth márka képviselőit hívtuk meg, tavaly Vespa robogósok voltak. Előtte a Maserati klubot láttuk vendégül. Közösségeket akarunk megmutatni, hogy nemcsak mi vagyunk ilyen őrültek, hanem a más márkák képviselői is.

 

Kertész Ricsi egy olyan szerethető showman, aki a veszedelmes szövegével nem csak oltotta a közönséget, hanem olyan, aki értett is ahhoz, amiről beszélt. Valószínűleg egy komplett alfás lexikont töltöttek föl a merevlemezére.
– Nagyon szeretem ezt a munkámat. Ha nem ezt csinálhatnám, akkor is itt állnék, mert mindent és mindenkit látni akarnék. Gyerekkoromban megcsapott a benzingőz és azóta imádom az autókat és felnőtt koromra pedig a fesztiválozást is. 
– Győzzön meg, miért kell minden más autó kulcsait elhajigálni, kivéve az Alfáét?
– Ez nagyon nehéz kérdés, mert a vásárlása nem racionális döntés. Én egy 159-es TI-vel jöttem. Azt gondolom, nem is annyira kényelmes, legalábbis az enyém. Nem is fogyaszt keveset, nagy a szervizigénye. A sok apró dolog, például a gumi, ami kell rá, széles és drága. De mégis, amikor az ember beleül és elindul vele, akkor az valahogy megbizsergeti és élvezi. Ez egy kicsit olyan, mint a szerelem.

 

Az ország legidősebb járműve is itt volt
Az 1958-as Giulietta Sprintről, erről a kis autóról a magamfajta nagyszájú autóstudorok nem is nagyon hallottak. Ennek a tökéletesen restaurált egyik példányát lestük, amely szerényen mutatta magát a színpad előtti dobogón. Csak néhány adat: a négyhengeres soros motor, dupla felső vezérműtengelyes, 1290 köbcentiméteres, a 90 LE-t 6500 fordulatnál adja le. Ismereteink szerint jelenleg ez a legidősebb Alfa Magyarországon. A zseniális helyreállításon Kiss István a tulajdonos is dolgozott, a munka jó részét viszont végtelen türelemmel menedzselte.

 

Az Alfa Romeo-műgyűjtő
M. Tóth Gyula egy fantasztikus géppel, egy Alfasud Sprint QW-vel érkezett, és az ilyesmire fogékony emberek mélyen felsóhajtottak az autó láttán.
– Legalább kétszáz új irigye lett Dunaújvárosban!
– Nem szándékosan gerjesztettem bennük ezt az érzést. Ennek a csodálatos autónak köszönhetem. Valami olyasféle figura vagyok, mint azok, akik például festményeket gyűjtenek. Az enyémek is példás rendben, kiváló állapotban, takarók alatt, a katalógus által feltüntetett adatoknak megfelelően várják a pillanatot, hogy bemutassuk a klasszikus autók rajongóinak és persze az utókornak.