Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
Ismét itt vagyunk, az Európai Bizottság budapesti képviseleténél. Tegyük is fel a kérdést: miért éppen itt? Ha most 1848-at írnánk, azonnal rávághatnánk: azért, mert itt laknak Haynauék!
De mi a helyzet ma? Ma Brüsszel a mi 1848-as Bécsünk, és az Európai Bizottság a mi helytartótanácsunk. Helyben vagyunk tehát.
Akik odabent vannak, akik itt dolgoznak, Brüsszelből kapják a fizetésüket, Brüsszelt képviselik, Brüsszel utasításait hajtják végre. Ez tiszta sor, tiszta helyzet, ezt tudjuk és értjük. Ám 1848-ban nem nagyon akadt olyan magyar, aki a helytartótanáccsal tartott volna s annak utasításait hajtotta volna végre.
Ma ebben is más a helyzet. Ma a brüsszeli helytartótanácsnak képviselői, alkalmazottai, fizetett ügynökei vannak. Nem is kevesen.
Egyik vezetőjük Brüsszel Péter, aki kevés híján havi ötmillió forintért vállalta, hogy Brüsszel fizetett ügynöke lesz – méghozzá, ahogy ő maga megfogalmazta, a „világ legnagyobb kamuállásában”.
A másik pedig Kollár Kinga, aki havi hétmillió forintért teszi ugyanezt. Ezek Brüsszelből kapják a fizetésüket, Brüsszelt képviselik, Brüsszel utasításait hajtják végre.
Akkor megint csak helyben vagyunk.
S ha tisztáztuk a helyszínválasztást, akkor nézzük meg a maga pőreségében, mit is mondott Brüsszel fizetett ügynöke, a havi hétmillióért főnökéhez hasonlóan mindent és bármit eláruló Kollár Kinga. Ezt mondta:
„[…] nagyon hatásosnak bizonyult a jogállamisági mechanizmus. Mert körülbelül 21 milliárd eurónyi forrást felfüggesztettek, ebből pedig több mint egymilliárd eurót már el is vesztettek a magyarok. Ez komolyan befolyásolja a magyar állam működését, mert az állam nem tud költeni az infrastruktúrára, nem tudja támogatni a magyar gazdaságot, és az alapvető szociális szolgáltatásokat sem tudja biztosítani az emberek számára. Hogy pár példát hozzak, az RRF-programból 50 kórházban lehetett volna felújítást végezni, amiből nem lett semmi. Ennek van pozitív oldala: a magyar emberek romló életminősége erősítette az ellenzéket. És emiatt én… én… én nagyon pozitív vagyok a ’26-os választásokkal kapcsolatban.”
Nos, kedves barátaim, mindezt nem nehéz, hanem lehetetlen másképpen értelmezni, félreértelmezni, félremagyarázni – egyáltalán: megmagyarázni. Persze Karinthy óra tudjuk, végül is mindent meg lehet magyarázni. Itt van például a Magyarázom a bizonyítványom, ami így kezdődik: „Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány – ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítványnap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell.”