Tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim!
Ismét itt vagyunk, az Európai Bizottság budapesti képviseleténél. Tegyük is fel a kérdést: miért éppen itt? Ha most 1848-at írnánk, azonnal rávághatnánk: azért, mert itt laknak Haynauék!
De mi a helyzet ma? Ma Brüsszel a mi 1848-as Bécsünk, és az Európai Bizottság a mi helytartótanácsunk. Helyben vagyunk tehát.
Akik odabent vannak, akik itt dolgoznak, Brüsszelből kapják a fizetésüket, Brüsszelt képviselik, Brüsszel utasításait hajtják végre. Ez tiszta sor, tiszta helyzet, ezt tudjuk és értjük. Ám 1848-ban nem nagyon akadt olyan magyar, aki a helytartótanáccsal tartott volna s annak utasításait hajtotta volna végre.
Ma ebben is más a helyzet. Ma a brüsszeli helytartótanácsnak képviselői, alkalmazottai, fizetett ügynökei vannak. Nem is kevesen.
Egyik vezetőjük Brüsszel Péter, aki kevés híján havi ötmillió forintért vállalta, hogy Brüsszel fizetett ügynöke lesz – méghozzá, ahogy ő maga megfogalmazta, a „világ legnagyobb kamuállásában”.
A másik pedig Kollár Kinga, aki havi hétmillió forintért teszi ugyanezt. Ezek Brüsszelből kapják a fizetésüket, Brüsszelt képviselik, Brüsszel utasításait hajtják végre.
Akkor megint csak helyben vagyunk.
S ha tisztáztuk a helyszínválasztást, akkor nézzük meg a maga pőreségében, mit is mondott Brüsszel fizetett ügynöke, a havi hétmillióért főnökéhez hasonlóan mindent és bármit eláruló Kollár Kinga. Ezt mondta:
„[…] nagyon hatásosnak bizonyult a jogállamisági mechanizmus. Mert körülbelül 21 milliárd eurónyi forrást felfüggesztettek, ebből pedig több mint egymilliárd eurót már el is vesztettek a magyarok. Ez komolyan befolyásolja a magyar állam működését, mert az állam nem tud költeni az infrastruktúrára, nem tudja támogatni a magyar gazdaságot, és az alapvető szociális szolgáltatásokat sem tudja biztosítani az emberek számára. Hogy pár példát hozzak, az RRF-programból 50 kórházban lehetett volna felújítást végezni, amiből nem lett semmi. Ennek van pozitív oldala: a magyar emberek romló életminősége erősítette az ellenzéket. És emiatt én… én… én nagyon pozitív vagyok a ’26-os választásokkal kapcsolatban.”
Nos, kedves barátaim, mindezt nem nehéz, hanem lehetetlen másképpen értelmezni, félreértelmezni, félremagyarázni – egyáltalán: megmagyarázni. Persze Karinthy óra tudjuk, végül is mindent meg lehet magyarázni. Itt van például a Magyarázom a bizonyítványom, ami így kezdődik: „Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány – ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítványnap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell.”
Egy rosszul tanuló, hanyag diák magyarázza így a bizonyítványát, mert szégyelli magát, s mert fél a várható következményektől.
Brüsszel fizetett ügynökeit nem ilyen fából faragták. Ezek ugyanis nemhogy nem szégyellik magukat, hanem egyenesen büszkék rá, hogy elárultak mindent, ami nekünk szent, ami nekünk fontos. S hogy itt valóban árulásról, hazaárulásról van-e szó?
Nos, vessünk egy pillantást még egyszer a szövegre magára. Ez a szöveg arról szól, hogy Brüsszel Péterék szerint a magyaroknak járó pénzek mondvacsinált okokból történő visszatartása, amelynek következtében például nem tudtunk felújítani ötven kórházat, szóval mindez rendkívül örvendetes, ennek van „pozitív hozadéka”, hiszen emiatt erősödött az ellenzék, s emiatt a Kollár nevű ügynök „nagyon pozitív a ’26-os választással kapcsolatban”.
Aki ezt nem érti, nem ért az semmit. Aki ezt félremagyarázza vagy megpróbálja megmagyarázni, az ügynök és áruló. Akinek ez tetszik, az hazaáruló, az Hegedűs hadnagy szellemi-lelki örököse. Aki ezt meg sem próbálja meg- vagy kimagyarázni, sőt, még büszke is rá, az maga Brüsszel Péter és minden famulusa.
Nevezettek pedig – mint minden tőrőlmetszett gazember – azzal próbálkoznak most kínjukban, hogy elkezdenek összevissza hazudozni arról, hogy Orbán Viktor 2006-ban ugyanezt mondta, vagyis szorgalmazta és helyeselte az uniós pénzek letiltását. Szemenszedett hazugság. Lássuk, mit mondott a magyar miniszterelnök azután, hogy Gyurcsányék a szó legszorosabb értelmében rárontottak a nemzetre.
Orbán Viktor akkor ezt mondta: „A kommunizmus a saját országaiban évtizedekre intézményesítette a korrupciót, az erkölcsi relativizmust, a szegénységet, a kiszolgáltatottságot, a hamis adatokat szolgáltató kormányokat, a felelősséget nem ismerő politikusokat és a politikai hazugságokat. […] Nem tudom, mitől nehezebb megszabadulni. Magától a rossz rendszertől vagy annak terhes örökségétől. Egy azonban biztos, mindkét feladat nehéz és embert próbáló kihívás. De a történelem arra tanít bennünket, hogy ha szolidárisak vagyunk egymással, egyik sem lehetetlen. Ezért kell az Európai Uniónak világossá tennie, hogy nem nyújt segédkezet semmilyen megfontolásból sem a hazug és csaló, a kommunizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak.”
Nincs itt szó semmiféle pénzmegvonásról és befagyasztásról – hanem arról van szó, amiről Gyurcsány maga számolt be az őszödi beszédben, amikor elmesélte hallgatóságának, hogy hazudtak mindenről, a magyar költségvetési hiányról, az államháztartás állapotáról, és brüsszeli gazdáik, Almunia pénzügyi biztossal az élen hogyan asszisztáltak mindehhez, hogyan hunytak szemet csak azért, hogy a Magyarországra küldött helytartóik hatalmon maradjanak.
Ennek a támogatásnak, ennek a bűnös cinkosságnak megszüntetését kérte akkor Orbán Viktor a brüsszelitáktól – természetesen hiába.
Ugyanis ezek egyformák. És a brüsszeli gazda soha nem fogja kivájni a magyarországi helytartójának és szolgájának a szemét – hívják akár Gyurcsánynak, Dobrevnek, Magyarnak vagy Kollárnak.
Amúgy pedig nincs új a nap alatt. A Kollár nevű ügynök korábban ezt mondta rólunk: „Sajnos amíg az oktatás nem változik, addig mi is ugyanolyan agymosott nép maradunk, mint az oroszok.”
Ó, hát persze! Ezt is ismerjük! Ez az áruló ügynökök örök felsőbbrendűsége és kiválasztottságtudata – igazi hamis tudat. Amúgy jegyezzük meg, akik egy teljes népet ilyennek vagy olyannak bélyegeznek, azok a nácik. Ám míg a nácik a saját népüket látták és láttatták minden más népnél felsőbbrendűnek, addig ezek a mi fizetett ügynökeink és árulóink mindig a saját népüket látják és láttatják minden más népnél alacsonyabb rendűnek és alávalóbbnak. Tehát ezek fordított nácik. Vagyis kommunisták és liberálnácik.
Szóval, kedves barátaim, Kollár szerint mi agymosottak vagyunk. Brüsszel Péter szerint viszont minden brüsszeli képviselője, tehát ügynöke agyhalott. Tiszta sor. Ő már csak ismeri az alkalmazottait.
S ha ezt tisztáztuk, akkor egy dolgunk maradt: eltakarítani ezeket a közéletből. Az összeset.
A Kollár ügynök pedig majd Madeirán fogadja Brüsszel Péter ügynököt, és megbeszélik, hogy ezek az agymosott magyarok mennyire nem érdemelték meg őket.
Valóban.
Mi sokkal jobbat érdemlünk. Ugyanis nekünk van múltunk, vannak hagyományaink, van történelmünk, van családunk – egyszóval van hazánk.
Brüsszeli ügynökök, ti pedig takarodjatok!
