Bizony, azokban a nehéz években, a magyarság történelmének legsötétebb napjaiban egy-két napig emelt fővel járhatott a trianoni diktátumtól harmadára tört, 1945. után a moszkvai elnyomással is szinte agyon nyomott magyarság Erdélyben, Bácskában, Felvidéken, Kárpátalján, Alpokalján, Csallóközön és a csonka Magyarországon. Az aranylábú fiúk: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai II. László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán legyőzték az otthonában verhetetlen angol válogatottat. Gyermekként, öt évesen is érzékeltem, hogy még azok is focirajongókká váltak néhány napig 1953. november 25-én, ötvenöt évvel ezelőtt, akiket egyébként a labdarúgás nem nagyon érdekelt. S jómagam is, Puskás Öcsi, vagy nagy közvetítő, mint Szepesi György szerettem volna lenni. Egyik sem lettem, de a meccsnek köszönhettem szerény, de büszkén viselt iskolai labdarugó válogatottban, amatőr kispályás gruppokban elért kis sikerecskéimet, amelyek bearanyozták szürke szocialista hétköznapjaimat. De mindenkinek megvan a maga története a 6:3-as londoni, Wembley Stadionban, az oroszlán barlangjában kivívott diadalról. A felnőttek akkor titkolóztak előttünk, de a szovjet világhatalom elleni győzelmet álmodták a 6:3-ra. S arról álmodtak, hogy Nagymagyarország határai visszaálltak eredeti állapotukba. És ebben a szellemben beszélt a nagy mérkőzésről a kedd délutáni sajtótájékoztatón Grosics Gyula, minden idők legnagyobb magyar kapusa is. Akkor is, most is mindenki azt mondta, hogy nem csak az a tizenegy nagyszerű fiú nyert, hanem a 15 milliós Kárpát-medencei magyarság ült diadalt a londoni Wembley Stadionban.
Így emlékezett a diadalra a legendás szpíker, Szepesi György is. Ötvenöt évvel ezelőtt Hidegkuti Nándor már az első percben lehetővé tette egy szédületes nagy bombagóllal, hogy otthon mindenki éltesse Magyarországot a büntetés kockázata nélkül. Nándi még benyomott kettőt az angoloknak a 22, majd az 53. percben. Puskás Öcsi, minden idők legnagyobb csatára kétszer talált Merrick hálójába, a 25. és a 29. percben. Bozsik „Cucu” pedig az ötvenedik percben szomorította meg az ötödik találattal a derék albioniakat. Ez több annál, mint amit ép ésszel el lehet viselni, ma is elpárásodik a szemünk, ha arra a napra gondolunk. Szakmai szempontból pedig annak tapsolt a világ, hogy a magyarok merész, fantáziadús támadójátékukkal, betonerős védelmükkel megmattolták a merev WM rendszerben focizó angolokat. Londonban 6:3-ra, Budapesten 7:1-re verték a brit oroszlánt. És ezzel a világ legjobb focistáivá léptek elő, a világbajnokságon elszenvedett, sportszerűtlen eszközökkel megszerzett német győzelem ellenére is.
A sajtótájékoztatón jelen volt Grosics Gyula, Szepesi György mellett a nyolcvan éves Csikar, alias Sándor Károly, aki akkor még kispados volt, de a második, a kis-aranycsapatban, (ahogy mi hívjuk a Grosics, Mátrai, Sipos, Dalnoki, Solymosi, Kotász, Sándor, Göröcs, Albert, Tichy, Fenyvesi fölállású csapatot, amelyet szintén csak a balszerencse és a szovjetek elleni kötelező vereségek ütöttek el a világbajnokságtól), Csikar volt a győzelmek egyik fontos tényezője. Ő élete nagy szerencséjének tartotta, hogy ezekkel a nagyszerű fiúkkal együtt játszhatott. A másik fiatal, Várhidi Pál elérzékenyülten vallotta be: számára igazi csoda, hogy az 55 éves győzelem ma is töretlen fényű. Úgy beszél róla mindenki, mintha ma történt volna. Buzánszky Jenő azt a megható emléket idézte föl, amikor egy angol-kanadai milliomos arról beszélt: büszke arra, hogy látta, amikor a világ legjobb magyar csapata legyőzte hazájának tizenegyét. Orbán Viktor a Fidesz elnöke, a Felcsúti Puskás Ferenc Labdarugó Akadémia spiritus rectora, a DVD egyik szponzoraként levelet küldött a sajtótájékoztatóra. Az akadémián immár mintegy száz bentlakó tanul, s elkészül tavaszig a korszerű orvosi rendelő és a modern kollégium, a falu lakóinak is nagy örömére. Levelében Orbán Viktor így köszöntötte a megjelenteket:
Kedves Barátaim!
Nincs is kellemetlenebb kötelesség a magunkfajta számára, mint amelyik elszólít bennünket a nemes hagyomány és a hűséges hagyományőrzők tiszteletétől. De sajnos idén tótágast áll a világ, és ezért – akár egy jó kapuőrzőnek – nekünk is néha bukfencet kell vetnünk, hogy lássuk a vonalakat, hogy tudjuk, merre van az előre. Ma – akárcsak 55 évvel ezelőtt – Önök vannak a legjobb helyen, és sajnos, éppen ebből van a legnagyobb hiány: a legjobbak a legjobb helyen. Mert az Országgyűlésben még országra – nemhogy világra – szóló sikereket sem lehet elérni. Hogyan is lehetne, ha a leggyengébb csapat botladozik a nemzeti válogatott színeiben, és eredményes támadójáték helyett sorra rúgja az öngólokat. Mégis, a dicső múltra és sikeres emberekre való emlékezés helyett ma ott van tennivalóm, így kivételesen nem lehetek Önökkel. De az Országházban is megőrzöm, egész csapatunk igyekszik megőrizni mindazt, amiért az Önök nagy tisztelői vagyunk és maradunk: tudásukat, hűségüket, emberségüket, alázatukat és szolgálatkészségüket. És mindenekelőtt a szívüket, amely együtt dobogott az Aranycsapatéval, amely együtt dobogott a nemzettel. Nincs, nem is lehet ennél szebb küldetés egy csapat számára! Engedjék meg, hogy a távolból köszöntsem Önöket, és ezzel a néhány sorral adózzak az egyik legcsodálatosabb magyar legendának! Szép ünneplést, jó egészséget, és végre-valahára valamennyiünknek újabb győzelmeket kívánok!
Budapest, 2008. november 25.
Tisztelettel: Orbán Viktor
origo.hu
Nemvárt fordulat jön az időjárásban, mutatjuk mire számíthat
