A nemzeti irodalom mentorának halálára

2009. augusztus 2-át fekete gyászbetűkkel írjuk ezentúl a magyar könyvkiadás és a magyar irodalom történetében. Ezen a napon tudtuk meg, hogy Budapesten elhunyt Püski Sándor, a Püski könyvkiadó és a Püski könyvesház alapítója, igazgatója, lelke. Temetése augusztus 13-án, csütörtökön délután fél 3-kor kezdődik a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójában.

2009. 08. 03. 9:26
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Püski Sándor 1911. február 4-én született Békés nagyközség harmadik kerületében, Ibrányban Püski Gábor és Egeresi Zsófia földműves-napszámos szülők gyermekeként. 1929-ben érettségizett, a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán 1935-ben avatták doktorrá. 1938-ban nyitotta meg könyvesboltját, egy évvel később alapította meg a Magyar Élet Könyvkiadót.

Püski Sándor volt az ötletadója és fő szervezője az első, 1942-es, majd az 1943 augusztusában megrendezett híres szárszói konferenciáknak, valamint a Magyar Élet-tábornak. 1944-ben a német, 1945 után a szovjet megszállással szembeszegülő szellemi ellenállás vezéregyénisége volt. A kiadót 1950-ben államosították, Püski Sándort pedig 1962-ben bebörtönözték. Püski Sándor és élete társa, Zoltán Ilona 1970-ben az Egyesült Államokba emigrált. 1975-ben hozták létre a Püski Kiadót, ebben az egykori Magyar Élet szerzőgárdáján kívül az akkori Magyarországon politikai okokból közlési lehetőségekhez nem jutó szerzők munkáit adták közre. A Püski házaspár 1988-ben tért vissza Budapestre és megalapította, majd működtette később fiaival, Püski Lászlóval és Püski Istvánnal a Püski könyvesházat és a kiadót. A nemzeti irodalom azíliumának első gyásznapja 2006. április 2-án volt, amikor elhunyt Püski Sándorné Zoltán Ilona, Ilus néni, a magyar könyv nagyasszonya. Három év múltán követte őt Sándor bácsi, a magyar nemzeti könyvkiadás doyenje.

Krisztinaváros szívében szomorúan, elárvultan áll az olvasó magyar emberek szentélye, a Püski könyvesház. E szellemi menedékhelyre betérve akár órákon át is nyugodtan böngészgethetjük a nemzeti irodalom legkiemelkedőbb alkotóinak műveit. Krúdy Gyula, Móricz Zsigmond, Németh László, Szabó Dezső, Kodolányi János, Nyírő József, Sinka István, Erdélyi József és mások, klasszikusok és mai magyar szerzők köteteivel találkozhat az irodalom rajongója. Itt találhatjuk meg Orbán Viktor, Ablonczy László, Albert Gábor, Csurka István és mások könyveit. A trianoni határokon inneni és túli Kárpát-medencei, valamint a nyugati magyarság képviselőinek legteljesebb merítését találhatjuk meg a Németh László által emlegetett szellemi haza kincsestárából. Eme értékkészlet jelentős részét a Püski Kiadó maga rendezte sajtó alá. A fényes, hófehér papírborításon református gazdához illő, puritán pompával díszelgő fekete betűk távolról elárulják az avatottaknak a Püski-köteteket.

Ezt a betűkből teremtett univerzumot Püski Sándornak, Sándor bácsinak és feleségének, Zoltán Ilonának, Ilus néninek köszönhetjük, akik 2006-ig szinte naponta megjelentek a könyvesházban és a könyvkiadóban is, mert tudták a vidéki magyar ember örök érvényű bölcsességét: gazda szeme hizlalja a jószágot. A magyar könyv kifinomultan méltóságteljes, mégis kedves és egyszerű nagyasszonya, Ilus néni és a tiszteletre méltó, jó bácsi tekintetű ősz pátriárka, Sándor bácsi energiái kifogyhatatlanok voltak. Ki hinné hát, hogy Sándor bácsi, a könyvesember életének kilencvenkilencedik esztendejében távozott Isten birodalmába. Követte feleségét, kivel jóban-rosszban kitartottak, s megalkottak egy párját ritkítóan hatalmas életművet.

Szomorúan nézzük Püski Sándor fényképét. Ugyanakkor nyomban elhisszük, hogy a méltósággal elviselt szenvedések és a viszontagságok nem törik meg az elhivatott embert. Életútja kilencvenkilenc évvel ezelőtt Békésen kezdődött, a szegénység iskolájában. A jó eszű gyermekért a szülők hajlandók voltak áldozatot hozni, aki a bizalmat jeles érettségivel viszonozta. Rövid városházi napidíjaskodás után került Budapestre, ügyvédi irodába, és munka mellett szerzett diplomát és doktorátust a Pázmány Péter Tudományegyetem jogi karán. Már egyetemista korában megérett benne az elhatározás: könyvkiadóként, könyvesházvezetőként támogatja a népi-nemzeti irodalom legjelesebb alkotóit, akikkel személyes kapcsolatba, barátságba került. Sinka, Szabó Dezső, Illyés művei, a Válasz, a Tanú, a Kelet Népe című folyóiratok köré tömörülő alkotók számára az első menedéket a Szerb utcai könyvesboltban teremtette meg. Hamarosan megalapította a Magyar Élet kiadót, ahol először Sinka István Vád című könyvét jelentették meg. 1935-ben vette feleségül élete társát, az irodalommentő misszióval tökéletesen azonosuló Zoltán Ilonát. 1944-ig százharminc könyvet jelentettek meg, többek között Kodolányi János, Féja Géza, László Gyula, Veres Péter, Erdei Ferenc, Darvas József munkáit. Közben kezdeményezőként, fő szervezőként vettek részt a szárszói konferenciák előkészítésében és lebonyolításában. E találkozókon azok az írók, költők, a szellem emberei vettek részt, akik tudták, hogy mindkét kizárólagos eszme, a nemzeti és a nemzetközi szocializmus is a magyarság vesztét okozhatja. Valóban, a szovjet típusú diktatúra legvéresebb korszakának kezdetén kiadójukat államosították. Gyermekeik kivándoroltak Amerikába, ők maradtak, mert tudták, küldetésük van hazájukban. Nem csüggedtek, titokban folytatták irodalomszervező munkájukat, ezért Püski Sándort 1962-ben börtönbe zárták. 1963-ban, az amnesztia évében szabadult. Erdei Ferenc közbenjárására látogathatták meg 1966-ban Amerikában gyermekeiket, ahol felmérték a lehetőségeket egy magyar kiadó működtetésére, de még reménykedtek. Mindhiába. Megérezve az 1970-ben elkezdődő új szellemi pangást és romlást, mégis kivándoroltak, megalapítván először a New York-i Püski könyvesházat, majd 1975-ben a mindmáig működő Püski könyvkiadót is. A magyar irodalom misszionáriusaiként nemcsak a könyvek fölött bábáskodtak, hanem az emigrációba kényszerült és a hazából odalátogató írókat, tudósokat is pátyolgatták. Hűségüket és hazaszeretetüket ékesen bizonyítja, hogy amint lehetett, 1988-ban hazahozták kincseiket Magyarországra a magyar olvasók örömére és vigaszára. Sándor bácsi és Ilus néni halálukig nem lankadtak egy pillanatra sem, az irigység és a kirekesztő gyűlölet megannyi alantas megnyilvánulása sem csüggesztette el őket. Püski Sándornak arra is volt energiája, hogy a Könyvessors – magyar sors című nagyszerű könyvben összegezze egy irodalomért élő ember életútját, bölcsességeit és tapasztalatait. Számos kitüntetésben és elismerésben részesült. Ám Püski Sándornak és feleségének mindennél többet jelentett egész életében az írók és az olvasók tiszteletteljes szeretete.

Most jó ideig csöndes lesz a Krisztina körúti könyvesház. Még a csodaszép, hófehér kötetek, Kodolányi János, Németh László, Illyés Gyula, Veres Péter, Szabó Pál könyvlapjai is megilletődötten zizegnek. Gyászolják a nemzeti könyvkiadás legnagyobb egyéniségét, Püski Sándort, kinek sorsa immár végérvényesen összefonódott a huszadik századi, huszonegyedik század eleji népi irodalommal.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.