A templom most is nyitva áll, szakadatlanul fogadja a zarándokokat, akik gyertyát gyújtanak László atya derűs, életörömöt sugárzó arcképe előtt. Így ismertük őt, így vigasztalt minket akkor is, amikor már tudta, hogy mennie kell. Vár az örök élet – mosolygott derűsen, és elhittük neki. Nekünk már csak az marad, hogy leírjuk a gyászszertartás menetrendjét.
Csütörtök este nyolctól péntek reggelig virrasztottak a gazdagréti közösség tagjai. Péntek reggel kilenctől délután háromig is leróhatják kegyeletüket, akik valami miatt nem tudnak részt venni a gyászszertartáson. Udvardi püspök atya háromkor kezdi el a gyászmisét. A család nevében háromnegyed négykor Lipp Csaba, az FTC nevében Rieb György, a kerület nevében Molnár Gyula polgármester, az egyházközség és a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség nevében Rockenbauer Zoltán, az Orbán-kormány volt kultuszminisztere búcsúztatja. Ő ítélte meg azt a támogatást, melynek köszönhetően a templom majdnem felépült, ám 2002 óta vakolatlan külső falak várják a híveket, azóta nem sok támogatást kapott a közösség. A koporsót az altemplomban helyezik el, utána az atya végső akaratának megfelelően szeretetlakoma, agapé búcsúztatja „Maci” atyát. Ő azt szerette, ha így hívjuk, ahogy a gyerekek nevezték hatalmas, mackós termete és dörmögő hangja miatt.
Az ember először szomorúan veszi számba azt, amit egyébként is tud. Lipp László, közismert nevén László atya Budapesten született 1948. február 25-én, elhunyt 2009. augusztus 25-én. A lexikonadatok szerint római katolikus pap, Budapest-Gazdagrét szervező lelkésze volt. Esztergomban szentelték pappá 1971. június 20-án. 1972-től 1973-ig káplán, majd plébánoshelyettes volt Endrefalván. Ezt követően 1976-ig a kőbányai Szent László-plébánia, majd 1980-ig Külső-Józsefváros káplánja volt. 1980-tól 1982-ig Óbudán, 1984-ig a budapesti Oltáriszentség-plébánián, majd 1990-ig Kelenföldön végzett kápláni szolgálatot. 1990-től szervező lelkész volt Gazdagréten.
László atya főként fociszeretetéről és a katolikus egyházban szokatlan újításairól vált ismertté, közismertté valószínűleg a közszolgálati tévén látható „betelefonálós” műsora tette. An–2 típusú repülőgépével (Air Church) légi esküvőket és temetéseket szervezett, honlapján a szentmiséket online közvetítette, valamint blogot írt, vasárnapi üzenetét pedig emelt díjas hívással bárki meghallgathatta, amivel a gazdagréti templom építését támogatták. Igét hirdetett 1998-tól 2002-ig a Magyar Televízióban, a Budapest TV-ben, az Echo TV-ben, a Gazdagrét TV-ben. Írt jegyzeteket a Vasárnapi újságnak, 2008 januárjában hajának levágatásával csatlakozott Vértesaljai László és Hofher József jezsuita szerzetesek éhségsztrájkjához, amellyel az egészségbiztosítás átalakítása ellen tiltakoztak. Eközben misézett hetente háromszor-négyszer, hittanosokat fogadott, házasságra készített elő ifjú és nem ifjú párokat.
A két végén égetett gyertya hamar ellobban. Ő, a herkulesi termetű Maci atya sem bírta a végtelenségig. Súlyos betegségből fölépülvén, az operáció után hat héttel már zarándokúton láthatták Rómában. Sorsa a csillagokban így volt megírva, nem hagyhatta abba, s most az erőtlen test mégis erre kényszerítette. Nem hittem volna, hogy ennyire hamar kell evilági búcsút vennem attól a lelkipásztortól, akihez Isten szolgái közül talán a legközelebbi személyes kapcsolatba kerültem. Hatvankét éves volt csupán, alig fél esztendővel idősebb nálam. A gazdagréti templom alapkőletételénél ismertük meg egymást. A pártállam utolsó teljes esztendejében voltunk, áldozásnál mindenki a bíboros atyától akarta magához venni a szentostyát. Fiam és feleségem mondták: nézd, milyen szimpatikus ez az atya! Hatalmas, jóságos, aranybarnára sült ember. Reánk mosolygott, amikor mi csak azért is hozzá mentünk áldozni. Amikor átvette a szervező lelkészi feladatokat – égi jel –, a Pesti Hírlapnál kezdtünk mindketten dolgozni. 1990-ben ő szerkesztette a Hitélet rovatot, és rám bízta a református anyagok gondozását. Már a következő napon ellátogatott hozzánk. Fiam nála volt elsőáldozó és én is. 1990-től 1992-ig intenzíven, onnantól ritkábban látogattam el a mechatronikai iskolában tartott miséire. A napilapos munka sajnos nagy úr.
Először a lelkekben kell fölépíteni a gyülekezetet – mondta. Imádkozz otthon, s nem haragszom akkor sem, ha a református templomba jársz, hiszen téged ők, a kálvinisták kereszteltek meg. 1996-ban, hetilapos korszakomban újra buzgó miselátogató lettem. Ekkor határoztuk el, hogy szerkesztünk egy irodalmi lapot. Aprószentek ünnepén gyönyörű beszédet mondott. Ekkor mondtam ki: legyen a folyóirat neve Aprószentek! Sajnos az ellenséges környezet – Horn-kormány volt – miatt csak tíz hónapig tudtuk szerkeszteni az újságot, engem nevezett ki főszerkesztőnek. 1995 decemberétől 1996 szeptemberéig tíz számot tudtunk összehozni. Azóta ő egyedül szerkesztette tovább internetes periodikaként, s néha-néha kinyomtatott belőle egy-egy számot.
1998-tól 2002-ig fölépült a Szent Angyalok temploma, ahogy írtam, mindmáig vakolatlan. A szocialisták nem segítettek. László atya soha nem rejtette véka alá, hogy hová tartozik. A templom szent hely, ahová bárki beléphet. Az ajtó mindenki előtt nyitva áll. Nem a szocialistákat, hanem ateista eszméjüket utasította el. S őt sem szerették különösebben a vissza-visszatérő posztkommunisták. A csodálatosan szép templom a város szélén egyre több és több embert vonzott. Minden katolikus hívő őt, a karizmatikus, a személyhez szóló igét hirdető László atyát akarta. Legnagyobb érdeme, hogy 1990-ben megállította a fiatalság áramlását a szekták felé. Őket sem vetette meg. Tanulni kell tőlük – mondta. Ha ők új éneket akarnak énekelni, mi énekeljünk még újabbat! Ha ők személyes igehirdetést valósítanak meg, legyünk mi még személyesebbek! Missziós területnek mondta nemcsak Gazdagrétet, hanem az egész várost is. Az Antall-kormány idején ő szervezte újjá a tábori lelkészséget. Hívták oda, ott nyugodtabb élete lehetett volna. Nem tehetem – mondta. Ez a fiatal közösség éppenhogy összekovácsolódott. Nem hagyhatom el őket, mert szétesik.
Nála a lélek mindennél erősebb volt, de a teste lassan cserbenhagyta. Nyugodtan megyek el, mert a vár immár szilárd. A közösség megerősödött. László atya himnusza zeng: „A város szívétől délre/Angyal tekint ez égre,/Szárnyait kitárja védve,/Őrizve kincseidet./Isten gazdagon megáldja/Aki itt munkálkodik./Isten, Gazdagrétet áldd meg!/Óvjanak angyalaid!” 1990-ben írta, s engem hívott föl először, a telefonba énekelte el öt perccel a kompozíció elkészülte után.
Nem tudok még megrendítő gondolatokat leírni, olyannyira friss a gyász sokkja. László atya meghalt, de mindig velünk marad. Számomra a legszebb és legszomorúbb örökség az a beköszöntő, amelyet a legelső Aoprószentekbe írt. Mottója immár életprogramom lehet: „Keresssétek először az Isten országát”.
Isten veled, László atya! Találkozunk.
rendőrkapitány
Kóros elmeállapotú nő akart bírót és rendőrkapitányt ölni
A hivatalokat is megfenyegette.
