Mile Lajos (LMP) volt az első szónok. Szemben a múlttal című felszólalásában azt mondta, távol álljon tőle, hogy az MSZP-t védelmezze, de a párt többször választást is nyert, és részt vett a demokratikus átalakulás küzdelmeiben, a Moody’s általi, bóvli kategóriába sorolás miatt viszont ostorozta a kormányt. Kérte, hogy akkor nézzenek szembe a múlttal, ha már elhárult az államcsőd veszélye. „Amíg a múlttal nézünk szembe, addig háttal állunk a jövőnek” – hangoztatta Mile, akinek szónoklatára Rétvári Bence, a KIM államtitkára válaszolt a kabinet részéről. „Érdekes volt hallgatni az MSZP-t mentegető LMP-s felszólalást, különösen a vasárnapi eredmények fényében” – utalt a második kerületben vasárnap tartott időközi választás fölényes kormánypárti sikerére. Hozzátette, „úgy tűnik, nem lehet más a politika”. Szerinte helyre kell állítani a történelmi igazságot, megnevezni, hogy az elmúlt rendszerben ki állt a rossz oldalon, és ki nem. „Látjuk azokat, akik magas jövedelemmel élnek máig a rendszer működtetői közül, és látjuk azokat, akiket máig megnyomorítanak a kommunizmus bűnei. A múlttal való kapcsolatukat más országok már jóval korábban rendezték” – folytatta, példaként Németországot, Lengyelországot, Litvániát, Csehországot, Romániát említette, utóbbiban a Securitate korábbi alkalmazottait minimálnyugdíjra kárhoztatja a törvény. Rétvári szerint arról is lehetne beszélni, hogy nálunk csökkent legjobban a munkanélküliség (10,3-ról 9,9 százalékra), és hároméves csúcson van a foglalkoztatás, negyvenezerrel többen vannak munkában, mint tavaly.
Harrach Péter, a KDNP felszólalója hosszan sorolta azokat a tényeket, amelyek miatt alaptalannak tartja a Moody’s múlt heti leminősítő lépését. Azt is fejtegette, hogy szerinte mik lesznek a következmények: nehezebb lesz a kilábalás, és rosszabb helyzetbe kerül az ország. „Valakit lesodor a hajó, mellé jön egy csónak, kinyúl belőle egy kéz, és víz alá nyomja az úszót” – vont párhuzamot, „miért van az, hogy a rokonok ott állnak a parton, és a víz alá nyomónak drukkolnak? Miért nem tud a politikai osztály ilyenkor egységesen megjelenni? Nem lenne fontosabb a közös nemzeti érdeket gyakorolni?” – sorolta kérdéseit befejezésül Harrach.