A kommunizmus diktatúra volt a javából + Videó + Képriport

Rétvári Bence szerint az egész magyar társadalmat megtörte a kommunizmus időszaka.

Latorcai Csaba, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium helyettes államtitkára emlékeztetett: az első Orbán-kormány idején a parlament határozatot fogadott el arról, hogy – mint felidézte – „soha, semmilyen körülmények között nem hagyja elfelejteni és elfelejtetni a XX. század vörös diktatúrájának bűneit”. Még akkor sem – tette hozzá –, ha „egyes, jól behatárolható politikai érdekközösségek” – a Lajtán innen vagy túl – kettős mércét alkalmaznának a kommunizmus és a fasizmus bűneinek összevetésekor.

Latorcai Csaba szerint a rémtettek mélységeit és mennyiségét összevető számháború nem véletlen, hanem nagyon is tudatos cselekedet. Ezt a helyettes államtitkár kártékony cinizmusnak minősítette, amely szerinte „a múlttal való szembenézés képtelenségének máig ható leplezése”.

Mint mondta, a mai magyar közélet bizonyos köreinek ehhez a kettős mércéhez való viszonyulása talán érthető, de nem elfogadható. Hozzátette: bár az eszme megbukott, de ahogy Márai Sándor is mondta, „a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan konok és veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az eszmét védi, hanem mezítelen életét és a zsákmányt”.

„Tőlünk nyugatabbra pedig bizonyára még mindig nehéz szembenézni a ténnyel, hogy az időközben többségében lelkes liberális demokratákká, harcos környezetvédőkké szelídült, hajdan baloldali radikálisok, szocialisták, maradék kommunisták a jólét és a demokrácia biztosította szabad világ biztonságában hamis féligazság köntösébe bújtatott diktatúrát éltettek” – mondta Latorcai.

Hozzátette: amikor annak embertelen kegyetlensége már számukra is nyilvánvalóvá kezdett válni, óvatosan, de mindig vigyázva, hogy az eszme alapját ne rendítsék meg, halkan tiltakoztak, de leginkább csak hallgattak. Tisztelet a nagyon kevés bátor kivételnek – mondta.

„Kiszívta belőlünk az erőt, a lelket, a kitartást vagy épp a hazaszeretetet„

Latorcai Csaba szerint nagyon határozottan ki kell mondani: a kommunizmus diktatúra volt a javából, még akkor is, ha „gulyás” vagy „puha” jelzőkkel illették azt a hamis jólétet. Közben félreállították a rendszer számára kellemetlenné vagy egyenesen veszélyessé váló, elveik mellett kiálló kitűnő írókat, művészeket, papokat, szerzeteseket vagy a mindennapok kevésbé ismert hőseit – mutatott rá. Hozzáfűzte: diktatúra volt ez azért is, mert ravaszul finom vagy kegyetlen egyértelműséggel igyekezett a rendszer és az azt működtető apparátus átformálni a társadalmat.

„Alattomos méregként igyekezett átszínezni a bőrünket, tudatunkat, kiszívta belőlünk az erőt, a lelket, a kitartást vagy épp a hazaszeretetet” – mondta. Hozzátette: ehhez vagy bunkósbotot, ötévenként nyugati útlevelet, korlátozott dollárhoz jutást, vagy éppen egy-egy amnesztiát alkalmazott.

Latorcai Csaba szerint minderre nincs mentség, sem felmentés. Kifejtette: emlékezni és emlékeztetni kell elsősorban a fiatalokat arra, hogy a szüleik, nagyszüleik által kiharcolt szabadságot ajándékba kapták, amelyre vigyázni kell, mert a jövő nemzedékéért közös a felelősség.

„Eljöttünk emlékeztetni azokat is, akik pillanatnyi nehézségek, egzisztenciális szorongatások embert próbáló pillanataiban a hamis illúziót felcsillantó, de valójában sehová sem vezető kádári hamis jólét vízióját kívánják vissza” – fogalmazott, hozzátéve: nem engedik el az ő kezüket sem.

A helyettes államtitkár egyúttal arra kérte a túlélőket, hogy mondják el, írják le mindazokat a szenvedéseket, amelyekben részük volt, hogy „méltók legyünk a szabadságra, még többen okuljunk, tanuljunk belőle”.

Február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A Független Kisgazdapárt egykori főtitkárát, Kovács Bélát ezen a napon rabolták el 1947-ben, és hurcolták a Szovjetunióba. Latorcai Csaba szerint ma már a levéltárakban szabadon kutathatók volt rabok visszaemlékezései, és ezekből tudható az, amiről a rendszerváltás előtt csak titokban lehetett beszélni, hogy a Magyarországot megszálló szovjet csapatok és a velük együtt érkező politikai komisszárok százával, ezrével küldtek már 1944–45 őszén, tavaszán is hamis vádak alapján fiatalokat, vagy épp meglett családos embereket jóvátételi kényszermunkára. Felidézte: világviszonylatban mintegy százmillió ember fizetett életével egy ördögien kitalált és működtetett, embertelenül egyenlősíteni akaró eszme ártatlan áldozataként.

A Gulag-rabok budapesti emlékművénél – amelyet a megemlékezésen a felszólalók az áldozatok szimbolikus sírjaként említettek – katonai tiszteletadás mellett tartottak koszorúzást. Elhelyezték Orbán Viktor kormányfő és Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes koszorúit is. Az eseményen részt vett és koszorúzott Mádl Ferenc volt köztársasági elnök özvegye, valamint Antall József volt miniszterelnök özvegye.

----„Az emberi gonoszság mérhetetlen kútja„ ----

„Az emberi gonoszság mérhetetlen kútja”

Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára a kommunizmus áldozatainak emléknapján szombaton Veszprémben arról is beszélt, hogy ezek a megemlékezések is nyilvánvalóvá teszik, mikor volt a szabadság valóban veszélyben Magyarországon.

A Brusznyai Árpádnak, a város 1956-os mártírjának emlékművénél tartott rendezvényen Rétvári Bence úgy fogalmazott: a kommunizmus „az emberi gonoszságnak olyan mérhetetlen kútja„ volt, amelyből mindennap meríthettek azok, akik azt a rendszert működtették.

Az államtitkárnak, a KDNP alelnökének véleménye szerint „áldozat az egész társadalmunk”, mivel annak a negyven évnek a következtében bizonyos társadalmi csoportok eltűntek, „kihalt” a társadalomból az önálló gondolkodás, az önálló kezdeményezés.

Mennyivel több ember hinne a jövőben, mennyivel több ember merne vállalkozni, ha szüleinek, nagyszüleinek nem az lett volna az alapvető élményük, hogy ha egy kicsit is „kilóg a sorból”, jönnek érte, és elviszi a nagy fekete autó, nem léphet előre a munkahelyén, vagy listára kerül, mert hittanra jár a gyereke? – tette fel a kérdést.

Megtört a társadalmunk azokhoz képest – folytatta –, amelyekben a családoknak lehetőségük volt ugyanazt a vállalkozást, hivatást több generáción át végigvinni.

Sokszor nem értékeljük a szabadságot

Rétvári Bence megjegyezte: sokszor nem értékeljük a szabadságunkat, mert ez a természetes. Erre való szerinte az emléknap, annak felidézése, hányan adták az életüket mások szabadságáért.

Azt mondta, ma sajnos nagyon sokszor „aránytalanul, igazságtalanul”, kap az ország kritikákat, elsősorban nyugatról a magyarországi emberek szabadságának helyzetével kapcsolatban. Úgy fogalmazott: „pontosan az ilyesfajta megemlékezések teszik arányossá és nyilvánvalóvá, helyezik el helyesen a mércét, hogy mikor volt valóban veszélyben a szabadság Magyarországon, és mikor nincsen. Ízlésesebbé és arányosabbá tehetné a politikai vitákat, ha ki-ki ezen elgondolkozna, főleg, ha egy bukott rendszer utódpártjának haszonélvezője.”

Másfél éve van polgári kormánya Magyarországnak, az előző negyven évhez való viszonyulásnak, s az előző negyven év kárvallottjaihoz való viszonyulásnak is másnak kell lennie; az érintetteknek sokkal inkább érezniük kell, hogy ez a kormány az érdekeiket és a talán már nem is élő társaik értékeit képviselik – jelentette ki az államtitkár.

Felidézte: lengyel és litván kollégáival Navracsics Tibor igazságügyi miniszter fogadtatta el azt a javaslatot, amelynek köszönhetően augusztus 23-át az Európai Unióban a totalitárius rendszerek áldozatainak emléknapjává nyilvánították, ezen a napon mind a jobb-, mind a baloldali diktatúrák áldozataira emlékeznek. Azért is nagyon fontos ez – magyarázta az államtitkár –, mert sokszor látjuk és szenvedjük el a kettős mércét az Európai Unióban is: mintha más lenne annak az embernek az élete, aki pár száz kilométerre keletre, és más azé, aki nyugatra halt meg.

Kifejtette: akik ma Magyarországgal szemben büntetést kérnek, minél nagyobbat, mert ezt arányosnak tartják, akik egyetértenek azokkal, akik Magyarországot szidalmazzák és szankciókkal akarják sújtani, ugyanazok, mint akik a vörös csillagot a büntető törvénykönyvből kiemelni és a közbeszédbe visszaemelni szándékoztak.

A Brusznyai-emlékműnél az összegyűlteket Mihalovics Péter (Fidesz) országgyűlési képviselő, miniszteri biztos köszöntötte. Elmondta, hogy a Fidelitas nyolc éve tart itt megemlékezéseket, „annak ellenére, hogy azon szerencsés nemzedék tagjai vagyunk, akik nem érezték saját bőrükön a kommunizmus rémtetteit„.

A beszédek után 1956-os veteránok és politikusok – közöttük Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes és Porga Gyula (Fidesz), Veszprém polgármestere helyezték el az emlékezés mécseseit.

---- Senki nem dönthet rólunk helyettünk ----

Senki nem dönthet rólunk helyettünk

Több százan vettek részt a Terror Háza Múzeum központi rendezvényén a kommunizmus áldozataira emlékezve. Ákos klipjének vetítésével vette kezdetét a központi rendezvény a Terror Háza Múzeumban – jelentette a Hír TV helyszíni tudósítója.

Senki nem dönthet rólunk helyettünk, mert csak a felelősséggel megélt szabadság szülhet rendet – mondta Hende Csaba honvédelmi miniszter a Terror Háza Múzeum előtt rendezett megemlékezésen. Hende hozzátette: csak a szabadság szülhet együttműködést, az emberi méltóság tiszteletét és jólétet. „Úgy akarjuk, hogy a jövőben ne legyen helye a félelemnek az életünkben” – hangsúlyozta.

Megemlítette, hogy a Terror Háza Múzeum tíz éve kutatja a múltat, „emlékezik és emlékeztet, újabb és újabb történeteket hoz napvilágra„, és „az igazság újabb és újabb részeit tárta fel (...) eddigi 4 millió látogatója előtt”.

A honvédelmi miniszter szólt arról, hogy „az Andrássy út 60. jelképezi a nemzeti önfeladást is„. Elmondása szerint itt tartottak fogva magyar embereket, és kínozták őket gyakran halálra. Azok követték el mindezt, akik „minden lehetséges alkalommal kéjjel árultak el mindent, ami magyar nemzeti érdek. (...) Idegen akaratot és érdeket képviseltek, szolgalelkű módon saját és elvtársaik hatalma és jóléte érdekében” – mondta.

Hende Csaba felhívta a figyelmet arra: a magyar nép a XX. században „többször is határozottan és demokratikusan nemet mondott a kommunista hazaárulókra és az ő rémuralmukra. 1945-ben, 1947-ben, 1956-ban és 1990-ben is ugyanazt az öntudatos üzenetet küldtük az egész világnak: nem kérünk idegen hatalmak diktátumaiból, sem pedig a helytartóikból„.

Bátran és szabadon

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója beszédében felidézte azokat a célokat, amelyeket a múzeum kitűzött maga elé elindulásakor. Elmondása szerint rekonstruálni akarták az addig elhallgatott vagy eltagadott tényeket a huszadik századi totalitárius diktatúrákról, és ezzel együtt a hazugság, a tudatlanság és az embertelenség ellen vették fel a harcot. Kijelentette: az ember ellen elkövetett bűntettek nem maradhatnak büntetlenül. A gyilkos, szabadságellenes rendszereket mutatja be a Terror Háza Múzeum, de bátran és szabadon – zárta sorait Schmidt Mária.

Balás-Piri László, az intézményt működtető alapítvány kuratóriumi elnöke arra biztatott mindenkit, hogy tekintse meg a múzeumot, mert a múltat be kell vallani, de előbb meg is kell ismerni hozzá.

Hasonló „technikákból” merítettek

Korábban a Terror Házában Kovács Zoltán kormányzati kommunikációért felelős államtitkár egyszerre volt tárlatvezető és idegenvezető: a külföldi újságírókat segítette a tájékozódásban nemcsak a múzeumban, hanem a magyar történelemben is. Mint elmondta, nem először vállalkozott erre a szerepre, történelemtanárként saját diákjait is kalauzolta a 20. század magyar történelmének e gyászos évtizedeit bemutató kiállításon.

Az államtitkár elmondta a külföldi sajtó képviselőinek, hogy a történészek között is vita van a Terror Háza „kettős megszállás„ koncepciójáról, de a kiállítás pontosan illusztrálja, hogy Magyarország német és orosz megszállói mennyire hasonló „technikákból” merítettek. Párhuzamot vont a zsidók deportálása, a németországi koncentrációs táborokba vagy a lengyelországi haláltáborba hurcolása és az orosz megszállók hasonló eljárása között. Utóbbiak szinte csak néhány hét különbséggel vitték „malenykij robotra„ a munkaképes férfiakat, hogy aztán zömük csak sok év után térjen vissza Keletről, miközben sok ezren haltak meg a szibériai gulágokon, munkatáborokban – mondta.

A Terror Házánál rendezett, ünnepi műsorral egybekötött megemlékezés után Schmitt Pál köztársasági elnök feleségével közösen meggyújtotta az emlékezés mécsesét a múzeum falánál.

Orbán Viktor miniszterelnök szombaton kora délután gyújtott mécsest a Hősök Falánál.

Az ünnepi beszédeket mások mellett Erdő Péter bíboros, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke, Bogárdi Szabó István református püspök, Domokos László, az Állami Számvevőszék elnöke, Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke, Csomós Miklós főpolgármester-helyettes, Schiffer András, az LMP országgyűlési képviselője, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság egykori elnöke is a közönség soraiból hallgatta.

Az MTI-t a szervezők úgy tájékoztatták, hogy egész napos programjukat, tárlatvezetéseiket több mint háromezren látogatták.

Az Országgyűlés 2000-ben döntött úgy, hogy február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját. 1947-ben ezen a napon tartóztatták le jogellenesen, majd hurcolták el a Szovjetunióba a Független Kisgazdapárt akkori főtitkárát, Kovács Bélát.