Idén 83 milliárd forintot vonnak ki a gyógyszerkasszából előzetes kormányzati tervek alapján, ugyanakkor komoly előrelépés, hogy végre megkezdődött az adósságrendezés. A fentihez hasonló negatív megállapítások keveredtek pozitívakkal a Figyelő által szerdán szervezett Medicina XXIV nevet viselő egészségügyi konferencián. Szócska Miklós, a NEFMI egészségügyért felelős államtitkára paradoxnak nevezte a helyzetet, de saját szavaival élve töretlen küzdőszellemmel áll az egészségügyhöz.
Egy fővárosi kórházvezetőtől a konferencia forgatagában megtudtuk: szerdán Szócska Miklós tárgyalásra hívta a budapesti kórházak igazgatóit, és különböző területi–szervezési kérdéseket tett fel nekik. Az államtitkár a legégetőbb problémákat igyekezett összegyűjteni szerdán. A felek megállapodtak, hogy kéthetente terveznek összeülni.
2011 decemberében az egészségbiztosítási alap egyenlegjavításával és a „kasszasöpréssel” évek óta először fordult elő, hogy a lejárt számlák zömét ki tudták fizetni a kórházak, kezdte előremutatóan Nógrádi Tóth Erzsébet, a Figyelő egészségügyi szerkesztője. Az előző évi gyógyító–megelőző kassza 785 milliárdot költhetett, mely csökkenést mutatott a 2010-hez képest. Az idei összeg immár 824,9 milliárd forintra nőtt, emelte ki az újságíró, hozzátéve: a gyógyszerkassza megkurtítása ugyanakkor veszélyezteti a betegellátást.
Európai problémával küzdünk
Az egészségügyi humánerőforrás-probléma Európa-szerte égető gond. Az orvosok és a rezidensek március 29-ei határidőt szabtak a bérmegállapodások lezárására. „Az a célunk, hogy egy olyan dokumentumot fogadjunk el, melyet utóbb eljuttatunk az illetékes parlamenti bizottsághoz és az államtitkársághoz is” – mondta Nógrádi Tóth Erzsébet.
Szükséges-e az állami szerepvállalás növelése? Hogy állnak a bértárgyalások? Milyen források állnak rendelkezésre? Helytálló-e, hogy 2500–3000 kórházi ágyat kívánnak „kivezetni” az ellátórendszerből? – sorjáztak a kérdések az előadóknak. A válaszokat elsősorban Szócska Miklóstól várták a konferencián megjelent vendégek.
„Töretlen küzdőszellemmel állok az egészségügyhöz, de tisztán látom a problémákat. Pontosan ezért nem is tagadom őket” – pengetett őszinte húrokat az államtitkár. Az egészségügyből hiányzó „milliárdos” kérdésre úgy reagált: a keletkezett pluszforrásokat két ágazat használhatta fel tavaly év végén, egyik az egészségügy volt. „A túlélésért küzdünk, de magabiztosan állok önök elé, amikor a múlt évet kell értékelni. A források nagyjából 80 százalékát sikerült a kórházak lejárt szállítói tartozásainak törlesztésére fordítani.”
Óvóhelyek
„A generikus gyógyszerek ára húsz százalékkal csökkent, vajon megszorításnak lehet-e nevezni ezt?” – utalt a bevezetőben megfogalmazott kritikára, majd így folytatta: „Felpuhulás-e az, hogy 16 intézmény funkciót vált? A szakmai konszenzuskeresés folyamatos, nem a lista a lényeg, hanem hogy kiről, hol, mikor tudunk gondoskodni.” A betegutak megszervezésének fontossága kapcsán egy korábbi izraeli egészségügyi miniszterrel folytatott beszélgetését citálta. Amikor a szakember értesült az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárásáról, csak annyit mondott Szócska Miklónak: ha nem alakítunk ki „óvóhelyeket”, a betegekből hajléktalanok lesznek.
A Semmelweis-tervet említve két kulcspontot emelt ki az államtitkár: át kell alakítani az ellátórendszert és kezelni szükséges a kritikus periódusba lépő HR-krízist. Elmondta, az állami kézbe kerülő intézmények átadás–átvétele megfelelő ütemben halad, zökkenőmentesen zajlik.
Betegutak dzsungelében
„Korábban el lehetett fedni, hogy az egészségügyre fordítható uniós források önrészét hogyan kell összeszedni, de mi ezt napvilágra hoztuk, pedig figyelmeztettek bennünket, komoly problémák adódhatnak belőle.” Szócska a betegutak dzsungeléről beszélt, de úgy fogalmazott: nem machetével akarja megoldani a gondokat. Ezért is fontos a kórházvezetőkkel való egyeztetés.
Problémásnak nevezte a valós HR-adatok égető hiányát. „Látni szeretném, hogy egy altatóorvosnak miért kell egyszerre több intézményben dolgoznia.” Kitért rá, hogy a kórházakban régen várt felelősségbiztosítás most úgy tűnik, megvalósulhat. „Sokkal többet tudunk, mint bárki előttünk, ez pedig célzott megoldási eszközöket tesz a kezünkbe. Ezen az úton végig kell menni.”
Az ismert határidejű tartozásokra utalva elképesztő ábrát mutatott: a hitelben, lejárt tartozásban úszó intézmények sündisznóként jelentek meg az bemutatott dián. „Paradox a helyzet – magyarázta az államtitkár; – miközben elképesztően kiélezett humánerőforrás-krízis helyzettel küzdünk, komoly beruházások is zajlanak az országban, naponta járhatnék szalagot átvágni.” Az egységes telekommunikációs rendszerről szólva elmondta, zajlik a kiépítése. „Higgyék el, nincs már messze az az időszak, amikor munkaügyben ingyen fogják hívni egymást a kórházakban dolgozó kollégák.”
A bértárgyalások kapcsán megjegyezte: „Azt kértem, hogy tartsunk fenn kommunikációs moratóriumot, én ezt betartom”. Háláját fejezte ki a résztvevőknek, hogy egy asztal körül tárgyalhatnak, és nem vitatta követeléseik jogosságát. „Napokon belül tájékoztatjuk a szervezeteket, hogy milyen javaslatokat tárunk a kormány elé. A hosszú távú finanszírozás kérdésében a kezdet ígéretes volt, a világgazdasági helyzet azonban bármilyen tervet felülírhat.”
