Rakonczay: Ez most tényleg túltett mindenen + Képek

Hatalmasat küzdött az óceánt átevező magyar kenus, de végül minden eddigi rekordot megdöntve ért célba.

Túl mindenen

Ezen a ponton nem is lehetett volna problémája a Fa Nándor által tervezett hajónak, a tetőn azonban volt egy szellőzőnyílás, amit letépett a hullám, így keletkezett egy igen komoly lyuk a hajón. – 2-3 percem volt döntést hozni, miközben már a bokámig, sőt a térdemig ért a beömlő víz. Úgy határoztam, hogy kiúszom. Ilyenkor teljesen tiszta az ember feje, minden logikus, ugyanakkor áthat a félelem. Ez most tényleg túltett mindenen.

A felszínre érve kiderült, egyedül nem tudja visszafordítani a vízzel félig megtelt hajót, ezért kötelet kötött a tőkesúly köré, és egy következő nagy hullám segítségével egyenesbe állította a hajót. A felszerelését eközben széthordta a víz. Ennek összegyűjtése és a víz kimerése a kenutestből kétórás munkát igényelt. Az ezt követő napokban még háromszor sodorta le a kenuról a szél Rakonczayt, kötél segítségével azonban mindig vissza tudott kapaszkodni a fedélzetre. Ennél komolyabb probléma volt, hogy a magával vitt élelmiszer 40 százaléka megsérülhetett a borulásnak köszönhetően. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy a borulás után elfogadta volna a megtalálására induló Szeremley-vitorlás segítségét, de az út végén már nem.

Néhány nap múlva meglátott egy hajót a horizonton, de az nem vette észre Gábort. Ezt követően összesen hét hajóval találkozott a hátralévő úton, mely nem ígérkezett könnyűnek. Az élelmiszer egy része ugyanis oszlásnak indult, két hétig pedig ruhát sem tudott cserélni. Nagyjából hét-tíz nap kellett hozzá, hogy lelkileg, fizikailag összeszedje magát, és motivációt gyűjtsön a táv utolsó részéhez. „Az utolsó 10 nap már olyan volt, amilyenre terveztem. Egy délután érkeztem meg Guadaloupe-ra, és amikor megtudták, hogy kenuval keltem át az óceánon, mindenhol kiabálást, éljenzést hallottam magam körül.

Új élet kezdődött a tizenhatodik napon

A kenusnak ekkor már jártányi ereje sem maradt, ölben vitték ki a szárazföldre. – Újra élmény volt színeket, embereket látni, pár hétig ugyanis csak saját magammal, a madarakkal, és néhány utastársamul szegődő bálnával tudtam beszélgetni. Megjegyezte, annak azért nem örült túlságosan, amikor pár nappal a kikötés előtt több bálna is összegyűlt a Vitéz körül, és egyikük majdnem felborította a hajótestet.

– Az út tizenhatodik napjáig volt egy életem, aztán sok minden megváltozott bennem. Még egyszer azért nem csinálnám meg, az biztos. Vitorlással persze simán – közölte Rakonczay Gábor.

A kenus felesége elmondta, férje távollétében rengeteg szeretetet kapott, amit próbált Gábor felé sugározni. „2007-ben együtt eveztük át az Atlanti-óceánt. Ott megismertem őt, nálam jobban senki sem ismeri az ő kreativitását a vészhelyzetben. Most már talán többen is tapasztalhatták ezt.” Rakonczay Viktória hozzátette, Gábor akkor is evezett, amikor 20-25 csomós szél volt, és amikor a térségben evező másik két kenus pihent kabinjában. Ők valószínűleg még most is kint vannak a vízen.

Magyaros teljesítmény

– Három óceánátkelés van mögöttünk, de amikor a 250 kilométerre lakó nagymamámhoz biciklivel akartam lemenni vagy a Balatont szerettem volna átúszni, Viki akkor is csatlakozott hozzám – mondott köszönetet párjának Rakonczay Gábor. – Ez most igazi magyar teljesítmény volt – fűzte hozzá.

Az egyedüllétről szólva elmondta, az útnak voltak nehézségei és szépségei is. Az első három napot ebből a szempontból tragikusnak nevezte, de aztán sikerült átlépnie a holtpontot.

Az óceánjáróvá avanzsáló Vitézt Szeremley Hubáék hozzák majd haza a közeljövőben.