A Kaposvári Törvényszéken zajló vagyonjogi pert a magyar állam indította a német érdekeltségű cég ellen az 1992-ben 99 évre – és további 30 évre meghosszabbíthatóan – kötött földhaszonbérleti szerződés semmissé nyilvánítása érdekében jogszabályba és jó erkölcsbe ütközés miatt. A pert a magyar állam képviseletében a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet kezdeményezte a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság privatizációjakor 7725 hektárra megkötött földhaszonbérleti szerződéssel kapcsolatban
Az Állami Vagyonügynökség 1992-ben a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság jogutódjaként létrehozott – azóta bt.-vé alakult – Hubertus Agráripari Rt.-vel kötött szerződést, s a hektáronkénti 10 forintos haszonbérleti díj egyebek mellett a vadászati jogokat is tartalmazta. A szerződések áttekintését követően a kormánybiztosi hivatal megállapította: alapos a gyanúja annak, hogy a szerződésben szereplő feltételek miatt az államot 7-8 milliárd forintos kár érte.
Egy tavaly ősszel végzett vizsgálat szerint súlyosan veszélyezteti a vízi élővilágot a Balaton déli partján, a Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi Területen a Hubertus Bt. tevékenysége.
A hétfői tárgyalás félórás csúszással kezdődött a tolmács késése miatt. A Németországból a tárgyalásra Kaposvárra érkező Ludwig Georg Braunt, a Hubertus felügyelőbizottságának elnökét és résztulajdonosát a kiemelt perek tárgyalásának szabályai szerint elsőként a tanút beidéztető alperes faggathatta. Az idő rövidnek bizonyult, és az esélyegyenlőség érdekében az állam jogi képviselője is kérdezni kívánt. Ebből eljárásjogi vita keveredett, amit azzal sikerült lezárni, hogy a tanút beidézték a következő tárgyalásra is.
Ludwig Georg Braun kérdésekre válaszolva elmondta: 1976 óta jár rendszeresen vadászni a volt állami gazdaság területére, innen volt az ismeretsége annak korábbi vezetőivel. Mikor a gazdaság csődközelbe jutott, 581 millió forintos adósságot felhalmozva, a családját felkérték arra, hogy alakítsanak vegyes vállalatot az állammal közösen a további működőképesség megőrzéséért, ez lett a Hubertus Rt. (ma Hubertus Bt., amelyből időközben kiszállt az állam).
„Kompromisszumos megoldás”
A befektető szerette volna, ha az állami gazdaság földterületét is megvehetik, amit az akkori jogszabályok lehetővé tettek volna, de az állami vagyonkezelő nem engedélyezte. A térség vízgazdálkodásában és a gazdaság gépparkjának megújításában sürgetővé vált beruházás, valamint az erdősávok telepítése ugyanakkor hosszú távú megtérülést ígért, ezért kompromisszumos megoldásként született meg a „tulajdonosszerű” gazdálkodás megteremtéséért a hosszú távú haszonbérleti szerződés, amelynek alapja a szindikátusi szerződés volt – mondta a tanú. A térség vízkormányzása ekkor átlagosan évi 23 millió forintba került, aminek vállalásáért cserébe a Hubertus nem fizetett piaci földhaszonbérleti díjat. Ekkor az átlagosan valamivel több, mint 9 aranykoronás területért – hektáronként kétezer forinttal számolva – 18-20 millió forint földbérleti díjat kellett volna fizetni – hangzott el a tárgyaláson. (A Hubertus korábbi érvelése is arról szólt, hogy a Nagyberek vízkormányzása állami feladat, amelynek költsége összességében magasabb volt, mint amekkora lett volna az államtól bérelt területek földbérleti díja.)
Egymás nélkül semmi értelme?
A tanú szerint a privatizáció részleteivel – köztük a vízkormányzással – foglalkozó szindikátusi szerződésnek és a földhaszonbérleti szerződésnek egymás nélkül semmi értelme nincs. Az állami fél jogi képviselője szerint viszont a kettőnek semmi köze egymáshoz: egyfelől a vízkormányzást a Hubertusnak nem közfeladatként, hanem a privatizációval együtt járó, átvett feladatként kellett végeznie, másfelől a hektáronként 10 forintos haszonbérleti díjjal megkötött földhaszonbérleti szerződés feltűnően aránytalan, ezért semmissé kell nyilvánítani. Már csak azért is, mert nincs érvényes rendelkezése a halászati, a bányászati, az alhaszonbérbe-adási vagy a vadászati jog tekintetében sem – jelentette ki.
A Hubertus jogi képviselője szerint természetes, hogy a jogszabályok hosszú távon változnak, ezért is szerepel a szerződésben, hogy ilyen esetekben – az eredeti célt szem előtt tartva – módosítható, de az állam képviselői nem hajlandóak leülni tárgyalni erről. A másik fél válasza erre az volt, ha semmis a megállapodás, nem lehet tárgyalni a módosításáról. A per tárgyalása Ludwig Georg Braun tanúként való további meghallgatásával október 10-én folytatódik.
