Welcome to Paradise! – olvassa a bejárat feletti dekorációt Casper, aki Krakkóból érkezett ide, az ozorai mennyországba. Civilként egy multinál HR-asszisztens, szabad idejében azonban igazi „goanauta” (lásd goa trance zene – a szerk.) fesztiválokra jár, ahol, ha csak ideiglenesen is, azt csinálhat, amit akar. Az Ozorán először jár, ezért izgatottsága érthető. Ebben a közösségben már régen híre ment, hogy ilyen buli nincs máshol.
Az 1999-es napfogyatkozás áttörést hozott a trance-zenén nevelkedett, sajátos pacifista elveket valló magyar hippikultúra fejlődésében. Az azóta legendássá vált Ozora melletti tanyán akkor rendezték meg az első olyan pszichedelikus fesztivált, amelyre több ezren látogattak el a világ különböző pontjairól. A gyors sikert pár év szünet követte, majd 2004-ben egy fiatal csapat meglátta a sajátos hangulatú helyszín és az alternatív örömökkel kecsegtető partikultúrában rejlő további lehetőségeket. Bár az első Ozora-fesztiválra csak hétszázan mentek el, a következő években ugrásszerűen nőtt a látogatók száma – tavaly csaknem harmincezren voltak. Miközben Magyarország legnagyobb fesztiválja, a Sziget húsz év alatt sem tízszerezte meg látogatottságát, az Ozora hét év után a negyvenes szorzóval büszkélkedhetett.
A rajongók számtalan okkal magyarázzák a fesztivál sikerességét. Bár a hívek többsége igyekszik elsőként megemlíteni a dádpusztai tanya spirituális jelentőségét, az emberekből áradó pozitív energiát és hasonló, átszellemült hippidogmákat, akadnak bőven materiális, a szervezést dicsérő vélemények is. Hosszan lehetne sorolni az érveket az Ozora népszerűsége mellett, van azonban közöttük egy, amit mindenki megemlít. Ez pedig a szokatlanul nagy tolerancia, amely a drogfogyasztást övezi.
– Itt nyugodtan bulizhatsz, mindent megkapsz hozzá – mondja Jossi, aki az izraeli Haifából utazott hazánkba. Izrael évek óta trance-nagyhatalom, a drogfogyasztást pedig, legalábbis az ottani rendezvények területén, liberálisan kezeli a hatóság. – Piac viszont még nálunk sincs – folytatja, ilyen szabadságot ugyanis eddig csak az itteni fesztiválon látott. A bazársor után megtermett világító varázsgombákká alakították-díszítették a puszta út menti lámpáit. Ezek alatt ülnek a kereskedő fiatalok, egyedül vagy csapatokban, ölükben kartondarabra firkált árlappal, s noha javarészt könnyűdrogokkal találkozunk, ha alaposan körülnéz a vásárló, talál keményebb szereket is.
A szervezőstáb – a Magyar Nemzet neve elhallgatását kérő forrása szerint – igyekszik moderálni a kereskedelmet. A rendőrség eddig is mindennap tartott ellenőrzést a területen, az idén azonban szigorított a szabályokon: ha valakit drogárusításon kap a helyi biztonsági erő, el kell hagynia a „paradicsomot”. Az azonban még nem feltétlenül ijeszti meg a fesztiválon üzérkedőket, ha a szervezőcsapat bekeményít. A rendőrség az idén látványosan felvonult. A lap próbálta elérni az illetékes szerveket, a sárbogárdi rendőrkapitányságot, a Fejér megyei főkapitányságot, a Belügyminisztérium, illetve az ORFK sajtóosztályát, arról azonban lapzártáig nem kaptak információt, hogy miként fogják betartatni a kábítószerek kereskedelmére és használatára vonatkozó magyar törvényeket.
A teljes cikket a Magyar Nemzet pénteki számában olvashatja.
