A demográfusok már a hetvenes évek óta küldtek arra figyelmeztető jeleket, hogy komoly problémák várhatók a népesedéssel összefüggésben – hívta fel a figyelmet Benkő Ágota a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) azon jelentésére reagálva, amely szerint jelentősen csökkent a gyerekszám Magyarországon. Ezért a Népesedési Kerekasztal vezetője nem is nevezte meglepőnek az adatokat. A KSH a tavalyi népszámlálás előzetes adatai szerint – amit a távirati irodának küldött meg – tíz év alatt 15 százalékkal csökkent a gyerekek száma, miközben az időseké 12 százalékkal nőtt. A Népesedési Kerekasztal vezetője szerint az államnak kiemelten kell foglalkoznia a kérdéssel, ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy évtizedekben mérhető mulasztásokat nem lehet egy-két év alatt megoldani. Jelenleg többirányú családpolitikai intézkedéseket láthatunk, ám „sokáig nem is volt családpolitika”. A családpolitikának nagyon fontos jellemzője kell legyen annak hosszútávúsága, illetve kiszámíthatósága, hiszen ez jelentősen befolyásolja a gyermekvállalási kedvet – jelentette ki Benkő Ágota. A szakember szerint népesedési kérdésekben társadalmi konszenzusra és stabilitásra van szükség.
Sajnos nem meglepő ez az adat – ezt már Székely András felelte az MNO megkeresésére. A Magatartástudományi Intézet kutatója arra hívta fel a figyelmet, hogy „a termékenységi ráta évek óta az egyik legalacsonyabb Európában, nem éri el az 1,3-at, holott a 2,1, de legalább 2 feletti érték lenne szükséges ahhoz, hogy ne fogyjon a népesség.” Emiatt egyre több idős jut egy gyerekre – tette hozzá a szakember. Emlékeztetett arra is, hogy ezt felismerve indította Kopp Mária a Három Királyfi, Három Királylány mozgalmat, mert annak ellenére, hogy a valóságban ilyen alacsony ez az érték, a fiatalok ennél jóval több gyereket szeretnének. „Ezt kellene elősegíteni, hogy legalább azok a gyerekek szülessenek meg, akiket szeretnének”. Székely úgy látja, „ha nem változtatunk ezen a tendencián – ide értve a politikai-törvényhozói akaratot, szabályozást, munkaerő-piaci lehetőségeket, és elsősorban a társadalmi hozzáállást a gyerekvállaláshoz, a házassághoz –, sajnos a statisztikák továbbra is egyre romlani fognak.”
Nem csak az individualizmus a bajok okozója
Benkő Ágota kérdésünkre elmondta: kétségtelen, hogy létezik egy igen erős individualizmus, de ezt nem lehet kizárólagos okként felhozni az alacsony születésszám indokául. Az „éljünk a mának” felfogása, a jövőre nem tekintő életvitel is megfigyelhető, de a felmérések szerint a társadalom nagy része gyerekpárti.
Biztonság helyett bizonytalanság
„Nagyon bizonytalan világban élünk: évek óta gazdasági válság van, húsz éve megbillent a munkahelyek biztonsága is. Emellett az értékrendben is változások következtek be. Az élettársi kapcsolatokból lényegesen kevesebb gyerek születik, mint a házasságokban. A közgondolkodás és a közbeszéd is hatással van a döntésekre”. A közbeszédben például a szülés, a gyermekvállalás sokszor a szenvedés és a fájdalom, valamint a sok gond és költség kontextusában jelenik meg, míg a családi élet, a gyermeknevelés örömei nem jelennek meg. Társadalmi szinten pedig hiányzik a jövő generációjáért való felelősség; azaz, hogy a környezetet nem tehetjük tönkre, illetve annak belátása, hogy a társadalomnak – a közösségeknek – elemi érdeke, hogy gyerekek szülessenek. „Anélkül, hogy megbotránkoztatni szeretnénk, igenis a gyerek közjó és a jövőbe való beruházás.”
Mint ismert, a házasságkötések és az élettársi kapcsolatok arányában is jelentős eltérés mutatkozik, emellett az ifjúságkutatások is értékrendváltozást jeleznek. Erre a felvetésre Székely András nem feltétlenül mondana értékrendváltozást, „bár kétségtelenül az is megjelent”. „De nagyon sokan nem azért élnek élettársi kapcsolatban, mert nem akarnak megházasodni, csak ezt látják másoktól, ezért nem szánják rá magukat a végső döntésre, úgy érzik, nehezen találnak biztonságos partnert.” A kutató szerint nagyon összetett a probléma, de az alapvető igény, a biztonság, a család utáni vágyakozás még mindig megvan az emberekben. „De azt látják, hallják, hogy a családok felbomlanak, a párok elválnak, és ezért félnek belevágni. Ha meg mégis megteszik, gyakran az alapvető ismeretek, vagy inkább készségek hiányoznak ahhoz, hogy sikeresen együtt éljenek.”
Nem tudunk mit kezdeni egymással?
Párkapcsolati készségek hiánya, kommunikációs problémák, jó példák hiánya, ezek mind a házasságok ellen hatnak – hívta fel a figyelmet Székely András, aki szerint ezen kellene változtatni annak érdekében, legyen bátorságuk a fiataloknak házasodni, lássák az értelmét, bízzanak magukban és a másikban. Szerinte „nem az értékrenddel van a baj, hanem a bizalom, az önbizalom hiányzik: hogy igen, én meg tudom csinálni, tudom vállalni a döntésemet egy életen, minden jó és rossz napon keresztül”.
Nem lehet egyik pillanatról a másikra növelni a gyermekvállalási kedvet, illetve a stabil házasságok sem pottyannak csak úgy az ölünkbe – jelentette ki Benkő Ágota, aki szintén nagyon fontosnak nevezte a családi életre való nevelést, a családbarát munkahelyek és önkormányzatok elterjedését. Nagyon nagy szerepe van a családokat összefogó civil szervezeteknek is. „A szociális kérdésekből nem szabad kihagyni a lakáskérdést sem, valamint a szülői lét munkahelyi diszkriminációját sem.”
A KSH egyszázalékos reprezentatív minta alapján közölt adatai szerint a Magyarországon élő 1 millió 796 ezer házaspár 16 százalékkal kevesebb, mint 2001-ben, ezzel szemben a 407 ezer élettársi kapcsolat másfélszerese a tíz évvel ezelőttinek. A gyerekek döntő többsége évtizedeken keresztül házasságban született, az elmúlt 20 évben azonban növekedett az élettársi kapcsolatok száma, így a 2011-ben született gyerekek már több mint kétötödének szülei nem voltak házasok.
Internet: is-is
Az internet hatása vegyes, nem mondanám se rossznak, se jónak, attól függ, hogyan használjuk – válaszolta Székely András arra a felvetésünkre, hogy az internet, a közösségi oldalak térnyerése, a fogyasztói magatartás megjelenése a párkapcsolatokban miképpen hathat a gyermekvállalási, házasodási szándékokra. „Ellenben a fogyasztói magatartás a mindennapokban sajnos egyértelműen rávetül a párkapcsolatokra is, ezen feltétlenül változtatni kellene. Attól, hogy valami nem új, nem olyan, mint amikor megszereztem, attól meg nem biztos, hogy el kell dobnom – ha megjavítom, törődöm vele, akkor lesz igazán az enyém. Ez ugyanúgy igaz a házasságokra is”.
A férfiak hullanak mint a legyek
A statisztikai hivatal jelentése szerint az elmúlt tíz év alatt a férfiak száma 135 ezerrel, a nőké 81 ezerrel csökkent. Tíz évvel ezelőtt a nőtöbblet még nem érte el a félmilliót, 2011-ben azonban a nők száma már több mint 550 ezerrel haladta meg a férfiakét. A jelentős különbségek háttere mögött Székely András azzal magyarázza: Kopp Mária kutatásai egyértelműen mutatták, hogy a férfiak idő előtti halálozásában a krónikus stressznek alapvető szerepe van; ez áll a lelki, ezen keresztül a testi megbetegedések jelentős rész mögött.
„A magyar társadalom nagyon konzervatív, még mindig úgy tartja, a férfi dolga a család eltartása, a nőé pedig a háztartás.” De manapság – hívja fel a figyelmet a kutató –, amikor gyakran a nő állása marad csak meg, amikor a férfi nem képes eltartani a családját, vagy legalábbis nem bízik benne, hiszen ezt hallja mindenhonnan, és ez gyakran egy kiadós párkapcsolati stresszel is párosul: a férfiak megbetegszenek, és sajnos bele is halnak. Székely szerint ez a jelenség természetesen a nőket is sújtja, ők azonban hamarabb keresnek segítséget, barátoktól, szakembertől, míg a férfi számára a panaszkodás, a lelki gondok „kiteregetése” gyakran szégyenérzettel párosul.
A nők, akiknek a háztartás mellett a munkahelyükön is helyt kell állniuk, kénytelenek kevesebb gyereket vállalni, vagy nem tudják mindkét feladatukat megfelelően ellátni – teszi hozzá Székely András. „Ezen sokat segítene, ha kicsit jobban megoszlanának ezek a feladatok, felelősségek. Ha nem a férfitól várnánk csak el a család eltartását, cserébe ők többet segítenének otthon, a gyereknevelésben, és ha kell, a takarításban, háztartásban is. Ez nem mellesleg kimutathatóan hosszabb életet is jelent számukra, ahogy a házasság is komoly védőfaktor, elsősorban a férfiaknak, de a nőknek is.”
A KSH kiadványa szerint 2011. október 1-jén, a népszámlálás időpontjában 9 millió 982 ezer ember élt Magyarországon – ami gyorsuló népességfogyást jelent, amíg ugyanis 2001 óta több mint 200 ezerrel lett kevesebb a lakosság lélekszáma, addig az azt megelőző tízéves periódusban 176 ezerrel. Mint írták, az elmúlt tíz évben csak a 60 éves és idősebb korosztály létszáma gyarapodott: arányuk a népességben 2,9 százalékponttal nőtt.
