Bajnai Gordon a helyi MSZP-szervezet „hosszas szervezésének” köszönhetően Mosonmagyaróvárra ment előadni. A volt miniszterelnököt igazi, régi pártkongresszusokat idéző terem fogadta, faborítással és szocialista lobogóval. A padlón még hevert egy regisztrációt ellenző, a Demokratikus Koalíció által terjesztett szórólap, de ennek kremlinológiai szempontból nem sokat tulajdonítanék. A Bajnai Gordon visszatérését követő, már-már klerikális jellegű csodavárásnak viszont sikerült megtapasztalni a jeleit: egy idős úr ugyanis azzal indokolta részvételét a lakossági fórumon, hogy kíváncsi az igehirdetés végeredményére. Várnia kellett erre még jó másfél órát, de beszédét elkezdeni is csak háromszor beinduló spontán és lelkes taps után tudta a politikus és üzletember.
Dávid Ibolya kedvence
A felvezetőből még megtudtuk, hogy 2009-ben és 2010-ben miniszterelnökként kezelte az „országos, illetve világválságot” (sic!), majd jött Bajnai részéről az október 23-ai beszédének alig átdolgozott megismétlése. Volt szó megint arról, hogy 2014-ben korszakváltás lehet, amely 20-25 évre meghatározhatja az életünket, arról, hogy nem jobbközép kormánya van ma Magyarországnak, hanem szélsőséges és populista, és Dávid Ibolya kedvenc kifejezése, a „normális ország” is előkerült nemegyszer.
A változást a Szabad sajtó útján elmondottakhoz képest egy csipetnyi karcosság, hogy ne mondjam, politikusság jelentette. Például elhangzott, hogy „meg kell küzdeni azokkal, akik szerint az a jó, ha politika mindenhova bemegy”. Aztán Bajnai arról beszélt, hogy micsoda ronda dolog volt olyat mondani, hogy „a haza nem lehet ellenzékben”, ehhez képest hozzátette, hogy az országot látva úgy látja, hogy a haza egyre nagyobb része van ellenzékben. Majd korholta a kokárdás szavazást is, de Mesterházy Attila nemrég bejelentett Kossuth-címeres akciójáról már nem volt egy szava sem. (Többen amúgy viselték a teremben.) A kettős állampolgárság kapcsán úgy fogalmazott, hogy 2004-ben egy hamis kérdésre adott a baloldal egy nagyon rossz választ, a következő gondolatában viszont Szlovákia nemzettudatát méltatta.
Gyurcsány Ferenc kedvence
Kalimpálás és ordítozás nélkül jött a gyurcsányos rész: a jobboldal ellenzékben nemet mondott a haladásra, pedig ma hányan fizetnék inkább a 300 forintos vizitdíjat, és hányan mondanának igent egy elfogadható tandíjra. Majd jött a szó szerinti középre beszélés: az ország nem tud előremenni, ha a megosztottság így marad, ha nincs a társadalomnak közepe. Hozzátette Bajnai, hogy évezredes tapasztalat, hogy a harc elől menekül a gazdaság, csak a hadi beszállítók nem. Érdekes volt pont a kilencvenes évek topmenedzserétől hallani, hogy ez történt a privatizáció idején is, gyorsan hozzá is tette, hogy a mostani földosztásnál is erről van szó, de az uniós fejlesztéseket is ide sorolta. Pedig ugye Bajnainak a nemzeti fejlesztési ügynökség fejeként ebben is volt aprócska szerepe.
Gyorsan témát is váltott, noha ebben sem volt új, csak a számszerűsítés volt igen hangsúlyos: két és félmillió szavazó kell egy rezsimváltó összefogáshoz, és akkor 25 évre ki lehet majd egyezni megint, mint a rendszerváltáskor – tette hozzá a rendszerváltás egyik legnagyobb nyertese. Ehhez szerinte nem a személyeskedés és az utálkozás kell, hanem a jövőben való megegyezés, mert az összeköti, a múlt viszont megosztja a demokratákat. (A múlt eltörléséről nem volt szó és az Internacionáléra sem zendíttek rá – a szerk.)
Dolgozik a trojka
Az a férfi viszont, aki felvette, hogy a Gyurcsány-kormány által 2008-ban felvett hitelt 2010-től 2014-ig gyakorlatilag a második Orbán-kabinetnek kell visszafizetni, kapott hideget, meleget. Még a létező legnagyobb szitokszót is a fejéhez vágták: jobboldali. Bajnai itt a mundér becsületét mentve mondta, hogy az IMF szerepe el van túlozva, és nem mulasztotta megemlíteni, hogy ebből a pénzből vette vissza a mostani kormány a Mol-részvényeket. Arra felvetésre pedig, hogy hiteles emberek kellenek az országnak, úgy felelt, hogy majd a választók eldöntik, hogy ki az. Egy újabb kérdésre adott válaszában azt mondta el, hogy ha a „demokratikus ellenzék” mai támogatóit összeadjuk, úgy sincs meg a hőn áhított két és fél millió szavazó. Bajnai szerint most egy elvi nyilatkozaton dolgozik az Együtt 2014 trojkája, és a pártok majd eldöntik, hogy ezzel egyet tudnak-e érteni, akarnak-e csatlakozni a mozgalomhoz. A Haza és Haladás vezetője azért megjegezte, hogy fontos az érdemi támogatottság is, hiszen annak nem sok értelme van, ha e nélkül ülnek le tárgyalni.
Egy gazdaságpolitikai kanyar során kiderült, hogy Bajnai mit lát a legnagyobb problémának: a családi ezüst eladását. Ez szerinte a magánnyugdíjpénztárak államosítása, a tőke és a bankszektor aránytalan megadóztatása, valamint az egykulcsos adó. Itt jött a síri csendben elmondott, vészjósló mondat: „nem a szegények, hanem a csalódottak csinálják a forradalmat”. Szóba is került a radikalizálódás, ami Bajnai szerint akkor fog bekövetkezni, ha nem lesz meg az imamalomszerűen ismételgetett két és fél millió változást akaró szavazó. Ezért a Haza és Haladás első embere félretenné a taktikázást, a szervezeti önérdeket, mert „külön elbuknánk, de együtt győzni fogunk”. Ezzel zárta szavait Bajnai, aki állítja, még nem jött el az ideje annak, hogy kimondja: miniszterelnök-jelölt akar lenni.
