Orbán Viktor miniszterelnök október 27-én jelentette be, hogy az állam 1956 önkormányzattól összesen 612 milliárd forintnyi adósságot vesz át. Tájékoztatása szerint az ötezernél kevesebb lakosú települések adósságát teljes mértékben, „szőröstül-bőröstül” átvállalja az állam, de az ennél nagyobb települések adósságállományának egy részét is átveszi, mégpedig úgy, hogy ezek esetében egyenként – az egy főre jutó helyi adóbevételek alapján – számolják ki az adósságátvállalást.
A döntés még éppen idejében érkezett, mivel a fölvett adósságok 80 százalékát a 2014-től kezdődő időszaktól kellett volna törleszteni. Amiről kevesen beszélnek, hogy az adósság jelentős része devizában van. Ezt mutatja, hogy a megyei és megyei jogú városok 95 százaléka bocsátott ki devizaalapú kötvényt 2007–2008-ban 20-25 éves futamidő mellett. Az adósságátvétel egyik célja, hogy a devizaalapú adósságot ezen a csatornán keresztül is csökkentsék, mint ahogyan az több területen is történt az elmúlt években.
Tűzoltásba kezdtek
Az Orbán-kormány adósság elleni küzdelmét legjobban a devizahitelesek kimentése terén lehet bemutatni. A Gyurcsány–Bajnai-kormányok idején a devizahitelek összege a 140-szeresére emelkedett. A PSZÁF 2011. június végi becslése szerint a több mint 301 ezer késedelmes tartozás közül mintegy 262 ezer, a mintegy 142 ezer 90 napon túl tartozóból pedig 123 ezer devizaalapú hiteltartozás volt. A devizahitelek természetesen a 2008-as válság előtt nagyon kedvezőnek tűntek, főleg annak fényében, hogy a Medgyessy-kormány megszüntette a forinthitelezést, ráadásul a külföldi valuták árfolyama lényegesen stabilabb volt.
A válság berobbanását követően sem történtek jelentős intézkedések a Bajnai-kormány idején, így ezen a területen is tűzoltásra kellett készülnie a második Orbán-kormánynak. Már az első kormányülésen döntést hozott arról, hogy a kilakoltatási moratóriumot meghosszabbítja, először 2010. december 31-ig, majd 2011. április 15-ig, és végül 2011. július 1-jéig, majd végül 2011. december 1-jétől életbe lépett a téli kilakoltatási moratórium.
170 ezer családnak segítettek
2011. május 30-án jelentette be Orbán és Matolcsy az ötpontos otthonvédelmi akciótervet. Így hatályba lépett az árfolyamgát, létrejött a Nemzeti Eszközkezelő, limitált árverést vezettek, csak szigorú feltételekkel lehetett devizaalapú hitelt fölvenni. Az árfolyamgát intézményének a lényege, hogy a svájcifrank-hitelek törlesztő árfolyamát 180 forinton, az euróét 250 forinton, a jenét 2,5 forinton rögzítették a programban részt vevőknek átmeneti időre, legfeljebb 60 hónapig, később ezt kiterjesztették a közszférában dolgozókra is.
A legnagyobb banki felzúdulást az egyösszegű végtörlesztés okozta, amely 2011. szeptember 29-től volt igényelhető a tavalyi év végéig. A PSZÁF adatai szerint 169 256 devizahiteles törlesztette 1354 milliárd forint értékű devizahitelét fix árfolyamon, így esetükben megszűnt a devizakockázati kitettség, miközben a végtörlesztés nyomán az érintett devizahitel-állomány közel negyedével csökkent. A korábbi 5600 milliárd forintnyi devizahitel-állomány 4200 milliárdos szintre csökkent. A konstrukció csaknem 170 ezer családnak jelentett segítséget.
Itt is átalakulás zajlik
Ugyanez a filozófia figyelhető meg az államadósság csökkentése terén, ahol a legfőbb cél, hogy annak devizarészét minél gyorsabban átváltsák forintra vagy eltüntessék. Ezen a téren is sikerült komoly eredményeket felmutatni, mivel például az idei év első hét hónapjában a devizaadósság 1596 milliárd forinttal csökkent. A devizakitettség csökkentését szolgálja az is, hogy az állam a célnál jelentősen magasabb forintaukciókból fedezte az időközben lejáró devizaadósságot úgy, hogy a jegybankban konvertálta át a szükséges összeget. Emellett a kormányzati tartalékokat is jelentősen felduzzasztották a terv feletti kötvényeladásokból.
Mind a lakossági, mind az állami devizahitel-állomány csökkentése elsőrendű érdeke az országnak, mivel így lényegesen jobban védve vagyunk a külső hatásokkal szemben. Az olasz vagy éppen a japán gazdaság gyengélkedése azért nem vezet súlyosabb következményekhez, mivel adósságuk jelentős része az ott élők kezében van. Abban az esetben, ha megismétlődne egy, a 2008-ashoz hasonló krízis és pénzpiaci likviditáshiány, ezekben az államokban mindig lesz olyan hazai befektetői réteg, amely képes biztosítani a stabil finanszírozást.
