Ártatlannak tartja magát a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet eladása miatt indított nyomozásban s a hétmilliárd forintra becsült kár keletkezésében a Külügyminisztérium egykori államtitkára. Az ügyben hűtlen kezelés bűnsegédletével meggyanúsított Horváthné Fekszi Márta eddig csak a Magyar Nemzetnek nyilatkozott a történtek részleteiről. Úgy véli, ő azért került bele a büntetőeljárásba, mert ahhoz kellett egy politikai szereplő is. Fekszi Márta szerint az ügy többi terheltje és a vizsgálatban eddig tanúként nyilatkozó politikusok közül többen valótlanságot állítottak nyomozati meghallgatásukkor. A moszkvai képviselet eladását pedig a legmagasabb szintről irányíthatták.
– Önt hűtlen kezelés bűnsegédletével gyanúsította meg a Központi Nyomozó Főügyészség a moszkvai Magyar Kereskedelmi Képviselet eladása ügyében, amelyben a becslések szerint hétmilliárd forint kár érhette az államot. Gyurcsány Ferenc miniszterelnöksége alatt ön volt a Külügyminisztérium államtitkára. Mit gondol, miért került a vizsgálatot végzők látókörébe?
– Először is, a Külügyminisztérium, illetőleg jómagam nem rendelkezünk azzal a szükséges pénzügyi, ingatlan- és értékforgalmi szakmai ismeretekkel, amelynek alapján megítélhetnénk, hogy valóban kár érte-e a költségvetést, s ha igen, az tényleg ilyen nagyságrendű lehetett-e. Azt azonban meg kívánom jegyezni, hogy a szóban forgó ingatlan nemzetközi szerződés hatálya alatt állt, korlátozottan volt forgalomképes, hiszen a föld az orosz állam tulajdonában állott, s az épület eladásához az orosz kormány hozzájárulására volt szükség. A magyar kormány 2005 nyarán döntött az úgynevezett integrált külképviseleti rendszer létrehozásáról, amelybe a moszkvai kereskedelmi képviselet is beletartozott. A kormányhatározat alapján át kellett tekinteni azokat az állomáshelyeket, ahol a magyar állam feleslegesen tartott fenn több képviseletet, s amelyeket csak aránytalanul nagy ráfordítással tudott üzemeltetni. A moszkvai nagykövetség részéről 2004 óta folyamatosan, írásban jelezték ezt, indítványozva az eladást. További problémaként vetődött fel, hogy a kereskedelmi képviselet épületében túlnyomórészt magáncégek voltak, ezzel diplomáciai előnyöket élveztek, ami helytelen és aggályos. Ezt épp én vetettem fel többször is hivatalosan. A Külügyminisztérium a külképviseleti ingatlanoknak nem tulajdonosa, hanem csak használója, az állam nevében a tulajdonosi jogokat a Pénzügyminisztérium, majd jogszabályváltozást követően a Nemzeti Vagyontanács gyakorolja. Éppen ezért az eladást nem a Külügyminisztérium intézte, hanem az említett szervek instrukciója alapján járt el. A moszkvai ingatlant a csaknem százéves referenciával rendelkező amerikai Cushman&Wakefield értékelte fel, ők állapították meg az árát. A magyar nyomozó hatóságok ezt a szakvéleményt állítják szemben két budapesti értékbecslő állításaival, akik nem tudni, milyen alapon nyilatkoznak az orosz ingatlanpiaci viszonyokról. Kétlem, hogy Moszkvában jártak volna, de ha oda is utaznak, biztosan nem járhatják be az épületet, hiszen oda egy orosz minisztérium költözött.
– A történtek idején az ügy egy másik gyanúsítottja, Székely Árpád volt a moszkvai nagykövet. Ő a Magyar Nemzetnek korábban azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc személyesen utasította a moszkvai kereskedelmi képviselet eladására. Önnek volt akkor erről tudomása?
– Székely Árpád kijelentéséről én csak a sajtóból értesültem, nem tudom, hogy háttere valós-e, ugyanakkor életszerűnek gondolom. A politikailag, gazdaságilag kiemelt területeken lévő külképviseleteket – ilyen többek között a moszkvai, az amerikai, a berlini – mindig a Külügyminisztérium feje felett, közvetlen utasításokat adva, kézi vezérléssel irányította az éppen aktuális kabinet, ez egy régen kialakult szokásrendszer. Székely már 2005 őszén levélben jelezte, hogy egy oligarcha meg kívánja venni a kereskedelmi képviselet épületét. Később derült ki, hogy ezzel egyidejűleg a külügy megkerülésével közvetlenül kapott a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló Kincstári Vagyonigazgatóságtól (KVI) részletes tájékoztatást az ingatlan értékesítésének menetéről. Sőt, megkapta azt az MNB-számlaszámot is, ahova a pénzt kell utalni. Ugyancsak jóval később tudta meg a külügy, hogy a kereskedelmi képviseletet megszerző vevőtől már 2005 decemberében érkezett utalás, holott ekkor az eladás ügyében még nem született kormányhatározat. 2008 márciusában Székely Árpád úgy írta alá az adásvételi szerződést a már említett vevővel, hogy erre nem volt engedélye, sőt a Külügyminisztériumot nem is tájékoztatta erről. Ezt követően a pénzt napokon belül közvetlenül átutalták a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek (MNV). Ezt úgy tudtuk meg, hogy az MNV-t irányító és az ügyben Székellyel együtt hűtlen kezeléssel gyanúsított Tátrai Miklós és a pénzügyminiszter is a külügynél érdeklődtek a pénz eredetéről. Ekkor kezdtünk nyomozni mi is, amit tovább bonyolított, hogy a nagykövet táviratban javaslatot tett a kereskedelmi képviselet épületének kiürítésére. Ekkor rendeltük haza jelentéstételre. Mivel a külügy engedélye nélkül történtek a fentiek, levelet írtam Veres János pénzügyminiszternek a területet felügyelő államtitkárral együtt, érdeklődtünk, ki adott utasítást a nagykövetnek, jeleztük, hogy az eljárás nem felelt meg a jogi előírásoknak, s kérdeztük, milyen intézkedéseket tegyen a külügy. A levél szövege, amelyet megküldtünk Tátrai Miklósnak is, közzé lett téve a Magyar Nemzetben. A külügy álláspontja az volt, hogy a vételárat vissza kell utalni, s újra le kell folytatni az adásvételi eljárást. Tátrai Miklós a levél nyomán a munkatársával a külügyben felkeresett személyesen is, akiket államtitkár kollégámmal együtt fogadtunk. A látogatásnak több tanúja volt.
– Terheltként egyiküknek sincs igazmondási kötelezettségük a büntetőeljárásban, ugyanakkor a Magyar Nemzet információi szerint Tátrai mást állított kihallgatásán. Ön mit gondol, miért tett ilyet?
– Kijelentései, tagadása nyilván a védekezése része, azonban több olyan kérdésben is valótlanságot közölt, amelyekről hivatalos dokumentumok vannak. Így például, hogy nem tudott a vételár átutalásáról, pedig az erről szóló értesítésen dátummal ellátva szerepel a szignója és a rendelkezése a pénz kezelését illetően. Pontosan tudhatta, mikor mi történt, hiszen munkatársa kiutazott Moszkvába, amelyhez még a külügy segítségét is kérték. Tátrainak még pénzügyi államtitkárként tudomása volt a kereskedelmi kirendeltség eladására vonatkozó kormányszándékról és döntésről, államtitkárként pedig ismerte, felügyelte a KVI-t, amelynek az MNV később a jogutódja lett.
– Tátrainak felettesei is voltak, nekik nem lehetett szerepük az említett ügyekben?
– Tátrai felettese az akkori pénzügyminiszter, Veres János volt. Neki éppúgy naprakészen kellett ismernie a külképviseletek helyzetét. Nemcsak azért meggyőződésem, hogy tudniuk kellett a moszkvai ingatlaneladás minden részletéről, mert gyanúsított vagyok az ügyben, hanem mint volt államtitkár tisztában vagyok azzal, hogy a pénzügyminiszternek és az államtitkárának hivatalból kötelességük volt tájékozódni a történet részleteiről. Ugyanígy Göncz Kinga akkori külügyminiszternek is folyamatos rálátása volt az ügyre.
– Lehet, hogy Tátrai Miklós valótlanságokat állított kihallgatásain? Mit gondol, véd valakit, valakiket?
– Magán kívül másokat is védhet természetesen. A moszkvai kereskedelmi képviselet eladása nem fű alatt indult. Az értelmetlenül fenntartott épület értékesítésének ötletét jó szándék, a költségvetési kiadások csökkentése adta. Más kérdés, hogy ebből milyen történet kerekedett ki, s hogy kik és miért akartak abból hasznot húzni. Az előbbiekben említett racionális okokon kívül az eladásról én azt gondolom, hogy az akkori kormányzat esetleg valamilyen politikai hasznot remélt abból, hogy a Moszkvában is kiváló környéken lévő ingatlant egy olyan vevőnek értékesíti, akiről köztudott, hogy a legmagasabb politikai körökben mozog. Hangsúlyozom, a külügynek semmilyen haszna nem származott, nem származhatott a képviselet eladásából, hiszen a vevőről, a vételárról nem a külügy döntött, a pénz banki átutaláson keresztül közvetlenül érkezett az MNB-be, illetőleg az MNV számlájára.
– Tudott-e arról, hogy a kérdéses időszakban a pénzügyminiszter, a nagykövet és mások Hunvald György egykori terézvárosi polgármester magánrepülőgépével utaztak Moszkvába, mint ahogy erről a sajtó is tudósított?
– Nem tudtam róla, a Hunvald-ügy kapcsán olvastam erről híreket a sajtóban. Azt viszont megkérdeztem Tátrai Miklóstól, hogy mi történt azon a moszkvai tárgyaláson, amelyhez a külügytől kértek segítséget, de a válasza az volt: „Nem tartozik rád.”
– Kormánykörökben nem keltett aggodalmat, hogy így intézik a moszkvai ingatlaneladás ügyét?
– 2008 júniusában kihelyezett kormányülés volt Dobogókőn, amelyen a minisztereken kívül részt vett minden államtitkár és a koalíciós pártok parlamenti frakciójának vezetői is. A kétnapos kormányülésen rengeteg napirendi pont szerepelt, s számos napirenden kívüli ügyet is megtárgyaltak. Így került szóba a moszkvai ingatlan ügye is, amelynek további menetéről ugyancsak döntött a kormány, s ezt a kormányhatározatba is belefoglalta. Meggyőződésem szerint erről minden ottlévőnek tudnia kellett. A kormányülés jegyzőkönyvét Kiss Péter kancelláriaminiszter írta alá.
– Ebből úgy tűnik, hogy egyértelmű volt a kormányzati szándék az értékesítésre, de annak részleteibe csak a kabinet egy szűk köre nyerhetett betekintést.
– Azt csak ismételten megerősíthetem, hogy számos, utólag, a sajtóból megtudott furcsasága volt az ügynek. Egyértelműen a külügy feje felett adtak közvetlen utasításokat a nagykövetnek. A nagykövet lépéseiről a külügyet nem tájékoztatta, sőt az is előfordult, hogy a külügy tudta és engedélye nélkül jött haza és vett részt a vagyontanács ülésén, amelyen iratokat adott át, közvetlenül levelezett.
– Visszatérve az első kérdéshez: mit gondol, miért került ön ebbe az ügybe?
– Meggyőződésem, hogy politikai játszma is lehet a háttérben, hiszen mint államtitkár kormánytagnak minősültem. Nyilván nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy államtitkárként megsértettem bizonyos körök üzleti érdekeit is, amikor a kereskedelmi kirendeltségen szabálytalanul vezetett számlákat a tudomásomra jutást követően megszüntettem. Sőt, eljárást kezdeményeztem azok kivizsgálására, vagy visszavontam az arra nem jogosultaktól a diplomata-, illetőleg a külügyi szolgálati útleveleket. Mindvégig hangoztattam, hogy a döntések és az utasítások a külügy nélkül, a külügy feje fölött történtek. Épp ezért javasoltam a külügyi belső ellenőrzési eljárás megindítását s az ellenőrzés teljes anyagának a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, illetőleg az Állami Számvevőszék részére való átadását. Sőt, a parlament külügyi bizottsága akkori elnökének, a jelenlegi külügyi államtitkárnak – Németh Zsoltnak – is felajánlottam, hogy személyesen tekintsen bele az anyagokba, ami meg is történt. Érdekem, hogy kiderüljön az igazság! Remélem, lesz elegendő idő a hátralévő eljárásban, hogy a valós szereplők és szándékok napvilágot lássanak!
A nyomozás három éve
A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) – a 2009 novembere óta tartó nyomozásban – tavaly februárban Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) volt vezérigazgatóját különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsította meg, majd bűnsegédként ugyanezzel a bűncselekménnyel Székely Árpád egykor moszkvai nagykövetet és Horváthné Fekszi Mártát, a Külügyminisztérium volt államtitkárát, szeptemberben pedig Császy Zsoltot, az MNV volt értékesítési igazgatóját. A terhelteket őrizetbe vették, de a bíróság nem látott alapos okot, hogy előzetes letartóztatásba helyezze őket, és semmilyen kényszerintézkedést nem rendelt el velük szemben. Székely Árpád a Magyar Nemzetnek adott korábbi interjújában kijelentette, a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet épületének eladására a miniszterelnöktől kapott utasítást, aki a volt nagykövet 2005-ös hivatalba lépésekor Gyurcsány Ferenc volt. Az ingatlan becsértéke számos vitát generált, s még ma sem tisztázott, hogy a felméréskor mit vettek figyelembe, mit hagytak ki belőle, s ennek mi volt az oka. A 17 ezer négyzetméteres, Moszkva központi részén található épületegyüttesre egy orosz oligarcha mögött álló, luxemburgi bejegyzésű offshore cég tett vételi ajánlatot, majd az értékbecsléskor a Magyar Nemzet információi szerint ebből mindössze ötezer négyzetméteres részt vettek figyelembe. A kárérték további vita tárgya. Az ügyészség jelenleg több mint hétmilliárd forintra taksálja, de egyes becslések szerint – a forint akkori gyengülése miatt – akár 11 milliárdos kár is érhette a magyar államot. Székely korábban a kereskedelmi képviselet épületének rossz műszaki állapotával indokolta a nyomott árat, ingatlanszakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy Moszkva a világ legdrágább városa, ahol az eladáskor is 3000–5000 eurós négyzetméterárak voltak a jellemzők. Az ügyben indított nyomozást várhatóan februárban zárja le a KNYF.
