Érdekem, hogy kiderüljön az igazság!

Horváthné Fekszi Márta szerint a legmagasabb szintről irányították a moszkvai magyar képviselet eladását.

– A történtek idején az ügy egy másik gyanúsítottja, Székely Árpád volt a moszkvai nagykövet. Ő a Magyar Nemzetnek korábban azt mondta, hogy Gyurcsány Ferenc személyesen utasította a moszkvai kereskedelmi képviselet eladására. Önnek volt akkor erről tudomása?
– Székely Árpád kijelentéséről én csak a sajtóból értesültem, nem tudom, hogy háttere valós-e, ugyanakkor életszerűnek gondolom. A politikailag, gazdaságilag kiemelt területeken lévő külképviseleteket – ilyen többek között a moszkvai, az amerikai, a berlini – mindig a Külügyminisztérium feje felett, közvetlen utasításokat adva, kézi vezérléssel irányította az éppen aktuális kabinet, ez egy régen kialakult szokásrendszer. Székely már 2005 őszén levélben jelezte, hogy egy oligarcha meg kívánja venni a kereskedelmi képviselet épületét. Később derült ki, hogy ezzel egyidejűleg a külügy megkerülésével közvetlenül kapott a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt álló Kincstári Vagyonigazgatóságtól (KVI) részletes tájékoztatást az ingatlan értékesítésének menetéről. Sőt, megkapta azt az MNB-számlaszámot is, ahova a pénzt kell utalni. Ugyancsak jóval később tudta meg a külügy, hogy a kereskedelmi képviseletet megszerző vevőtől már 2005 decemberében érkezett utalás, holott ekkor az eladás ügyében még nem született kormányhatározat. 2008 márciusában Székely Árpád úgy írta alá az adásvételi szerződést a már említett vevővel, hogy erre nem volt engedélye, sőt a Külügyminisztériumot nem is tájékoztatta erről. Ezt követően a pénzt napokon belül közvetlenül átutalták a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőnek (MNV). Ezt úgy tudtuk meg, hogy az MNV-t irányító és az ügyben Székellyel együtt hűtlen kezeléssel gyanúsított Tátrai Miklós és a pénzügyminiszter is a külügynél érdeklődtek a pénz eredetéről. Ekkor kezdtünk nyomozni mi is, amit tovább bonyolított, hogy a nagykövet táviratban javaslatot tett a kereskedelmi képviselet épületének kiürítésére. Ekkor rendeltük haza jelentéstételre. Mivel a külügy engedélye nélkül történtek a fentiek, levelet írtam Veres János pénzügyminiszternek a területet felügyelő államtitkárral együtt, érdeklődtünk, ki adott utasítást a nagykövetnek, jeleztük, hogy az eljárás nem felelt meg a jogi előírásoknak, s kérdeztük, milyen intézkedéseket tegyen a külügy. A levél szövege, amelyet megküldtünk Tátrai Miklósnak is, közzé lett téve a Magyar Nemzetben. A külügy álláspontja az volt, hogy a vételárat vissza kell utalni, s újra le kell folytatni az adásvételi eljárást. Tátrai Miklós a levél nyomán a munkatársával a külügyben felkeresett személyesen is, akiket államtitkár kollégámmal együtt fogadtunk. A látogatásnak több tanúja volt.

– Terheltként egyiküknek sincs igazmondási kötelezettségük a büntetőeljárásban, ugyanakkor a Magyar Nemzet információi szerint Tátrai mást állított kihallgatásán. Ön mit gondol, miért tett ilyet?
– Kijelentései, tagadása nyilván a védekezése része, azonban több olyan kérdésben is valótlanságot közölt, amelyekről hivatalos dokumentumok vannak. Így például, hogy nem tudott a vételár átutalásáról, pedig az erről szóló értesítésen dátummal ellátva szerepel a szignója és a rendelkezése a pénz kezelését illetően. Pontosan tudhatta, mikor mi történt, hiszen munkatársa kiutazott Moszkvába, amelyhez még a külügy segítségét is kérték. Tátrainak még pénzügyi államtitkárként tudomása volt a kereskedelmi kirendeltség eladására vonatkozó kormányszándékról és döntésről, államtitkárként pedig ismerte, felügyelte a KVI-t, amelynek az MNV később a jogutódja lett.

– Tátrainak felettesei is voltak, nekik nem lehetett szerepük az említett ügyekben?
– Tátrai felettese az akkori pénzügyminiszter, Veres János volt. Neki éppúgy naprakészen kellett ismernie a külképviseletek helyzetét. Nemcsak azért meggyőződésem, hogy tudniuk kellett a moszkvai ingatlaneladás minden részletéről, mert gyanúsított vagyok az ügyben, hanem mint volt államtitkár tisztában vagyok azzal, hogy a pénzügyminiszternek és az államtitkárának hivatalból kötelességük volt tájékozódni a történet részleteiről. Ugyanígy Göncz Kinga akkori külügyminiszternek is folyamatos rálátása volt az ügyre.

– Lehet, hogy Tátrai Miklós valótlanságokat állított kihallgatásain? Mit gondol, véd valakit, valakiket?
– Magán kívül másokat is védhet természetesen. A moszkvai kereskedelmi képviselet eladása nem fű alatt indult. Az értelmetlenül fenntartott épület értékesítésének ötletét jó szándék, a költségvetési kiadások csökkentése adta. Más kérdés, hogy ebből milyen történet kerekedett ki, s hogy kik és miért akartak abból hasznot húzni. Az előbbiekben említett racionális okokon kívül az eladásról én azt gondolom, hogy az akkori kormányzat esetleg valamilyen politikai hasznot remélt abból, hogy a Moszkvában is kiváló környéken lévő ingatlant egy olyan vevőnek értékesíti, akiről köztudott, hogy a legmagasabb politikai körökben mozog. Hangsúlyozom, a külügynek semmilyen haszna nem származott, nem származhatott a képviselet eladásából, hiszen a vevőről, a vételárról nem a külügy döntött, a pénz banki átutaláson keresztül közvetlenül érkezett az MNB-be, illetőleg az MNV számlájára.

– Tudott-e arról, hogy a kérdéses időszakban a pénzügyminiszter, a nagykövet és mások Hunvald György egykori terézvárosi polgármester magánrepülőgépével utaztak Moszkvába, mint ahogy erről a sajtó is tudósított?
– Nem tudtam róla, a Hunvald-ügy kapcsán olvastam erről híreket a sajtóban. Azt viszont megkérdeztem Tátrai Miklóstól, hogy mi történt azon a moszkvai tárgyaláson, amelyhez a külügytől kértek segítséget, de a válasza az volt: „Nem tartozik rád.”

– Kormánykörökben nem keltett aggodalmat, hogy így intézik a moszkvai ingatlaneladás ügyét?
– 2008 júniusában kihelyezett kormányülés volt Dobogókőn, amelyen a minisztereken kívül részt vett minden államtitkár és a koalíciós pártok parlamenti frakciójának vezetői is. A kétnapos kormányülésen rengeteg napirendi pont szerepelt, s számos napirenden kívüli ügyet is megtárgyaltak. Így került szóba a moszkvai ingatlan ügye is, amelynek további menetéről ugyancsak döntött a kormány, s ezt a kormányhatározatba is belefoglalta. Meggyőződésem szerint erről minden ottlévőnek tudnia kellett. A kormányülés jegyzőkönyvét Kiss Péter kancelláriaminiszter írta alá.

– Ebből úgy tűnik, hogy egyértelmű volt a kormányzati szándék az értékesítésre, de annak részleteibe csak a kabinet egy szűk köre nyerhetett betekintést.
– Azt csak ismételten megerősíthetem, hogy számos, utólag, a sajtóból megtudott furcsasága volt az ügynek. Egyértelműen a külügy feje felett adtak közvetlen utasításokat a nagykövetnek. A nagykövet lépéseiről a külügyet nem tájékoztatta, sőt az is előfordult, hogy a külügy tudta és engedélye nélkül jött haza és vett részt a vagyontanács ülésén, amelyen iratokat adott át, közvetlenül levelezett.

– Visszatérve az első kérdéshez: mit gondol, miért került ön ebbe az ügybe?
– Meggyőződésem, hogy politikai játszma is lehet a háttérben, hiszen mint államtitkár kormánytagnak minősültem. Nyilván nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy államtitkárként megsértettem bizonyos körök üzleti érdekeit is, amikor a kereskedelmi kirendeltségen szabálytalanul vezetett számlákat a tudomásomra jutást követően megszüntettem. Sőt, eljárást kezdeményeztem azok kivizsgálására, vagy visszavontam az arra nem jogosultaktól a diplomata-, illetőleg a külügyi szolgálati útleveleket. Mindvégig hangoztattam, hogy a döntések és az utasítások a külügy nélkül, a külügy feje fölött történtek. Épp ezért javasoltam a külügyi belső ellenőrzési eljárás megindítását s az ellenőrzés teljes anyagának a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, illetőleg az Állami Számvevőszék részére való átadását. Sőt, a parlament külügyi bizottsága akkori elnökének, a jelenlegi külügyi államtitkárnak – Németh Zsoltnak – is felajánlottam, hogy személyesen tekintsen bele az anyagokba, ami meg is történt. Érdekem, hogy kiderüljön az igazság! Remélem, lesz elegendő idő a hátralévő eljárásban, hogy a valós szereplők és szándékok napvilágot lássanak!

A nyomozás három éve

A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) – a 2009 novembere óta tartó nyomozásban – tavaly februárban Tátrai Miklóst, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) volt vezérigazgatóját különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezeléssel gyanúsította meg, majd bűnsegédként ugyanezzel a bűncselekménnyel Székely Árpád egykor moszkvai nagykövetet és Horváthné Fekszi Mártát, a Külügyminisztérium volt államtitkárát, szeptemberben pedig Császy Zsoltot, az MNV volt értékesítési igazgatóját. A terhelteket őrizetbe vették, de a bíróság nem látott alapos okot, hogy előzetes letartóztatásba helyezze őket, és semmilyen kényszerintézkedést nem rendelt el velük szemben. Székely Árpád a Magyar Nemzetnek adott korábbi interjújában kijelentette, a moszkvai magyar kereskedelmi képviselet épületének eladására a miniszterelnöktől kapott utasítást, aki a volt nagykövet 2005-ös hivatalba lépésekor Gyurcsány Ferenc volt. Az ingatlan becsértéke számos vitát generált, s még ma sem tisztázott, hogy a felméréskor mit vettek figyelembe, mit hagytak ki belőle, s ennek mi volt az oka. A 17 ezer négyzetméteres, Moszkva központi részén található épületegyüttesre egy orosz oligarcha mögött álló, luxemburgi bejegyzésű offshore cég tett vételi ajánlatot, majd az értékbecsléskor a Magyar Nemzet információi szerint ebből mindössze ötezer négyzetméteres részt vettek figyelembe. A kárérték további vita tárgya. Az ügyészség jelenleg több mint hétmilliárd forintra taksálja, de egyes becslések szerint – a forint akkori gyengülése miatt – akár 11 milliárdos kár is érhette a magyar államot. Székely korábban a kereskedelmi képviselet épületének rossz műszaki állapotával indokolta a nyomott árat, ingatlanszakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy Moszkva a világ legdrágább városa, ahol az eladáskor is 3000–5000 eurós négyzetméterárak voltak a jellemzők. Az ügyben indított nyomozást várhatóan februárban zárja le a KNYF.